Veled vagy ellened?

▪️26▪️

-Jaj, kicsim. -kapta el rólam tekintetét testőröm, miközben torkát köszörülte. -Azt hittem, hogy már lefeküdtetek aludni. Ha tudtam volna, hogy idekint van Zoé, legalább egy pólót felveszek. Ne haragudj, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak. -szemét lesütve beszélt, barátnője szemmel láthatóan ideges volt. Hogy tudok egyetlen nap alatt ennyi dolgot elrontani?!
-Semmi baj, az én hibám. Nem kellett volna idejönnöm és bele rondítani az életetekbe. Ha nem baj, én most lefekszem. Jó éjszakát. -zavaromban sietve nyitottam ki a szoba ajtaját, ahogy magam mögött bezártam, a padlóra rogyva sírni kezdtem.

Miért néztem meg a testőröm testét? Hiszen barátnője van, nem lett volna szabad ennyire hosszan legeltetni rajta a szemeimet. Norbi a testőröm, és izmos... Igencsak izmos, amit eddig a ruhái nem mutattak meg. De így, hogy szinte semmi nem takarta... Igazán nincs mit szégyellnie.
Na de miért is gondolok én erre?

-Kicsim, ne hisztizz, kérlek. Soha nem történt köztünk semmi, ezt te is tudod. Ha egy ujjal is hozzá érek, nekem annyi. -testőröm könyörgően csengő hangja szakította félbe gondolatmenetemet.
-Ja, szóval csak ennyi akadálya van, értem. Ha lehetne, simán együtt lennél vele, ugye? -Dorottya hangja idegesen csengett, halottam, hogy Norbi csitítani próbálja.
-Dori, légyszíves hagyd abba. Hosszú napom volt, fáradt vagyok. Te is tudod, hogy semmi értelme ennek a veszekedésnek. Soha nem tudnék más nőhöz hozzáérni, én csak téged szeretlek. Kérlek, menjünk pihenni és holnap megbeszéljük. -Norbi kedves szavai hallatán barátnője nyilván megenyhült, mert ezután már egy szót sem hallottam.

A zuhany alatt állva gondolataim ismét össze-vissza kavarogtak.
Először is Benedek jutott eszembe, hogy mégis mi baja lehet. Minden annyira tökéletes volt, megmutatta a rejtekhelyét, az életének egy részét, lelkének egy darabját... Aztán hirtelen eltűnt.
Talán ennyire meglepte, hogy vannak érzéseim iránta? Ez teljesen nyilvánvaló volt, hiszen nem csókolózom csak úgy mindenkivel. Tudhatná, hogy nem olyan lány vagyok, aki mindenkivel smárolgat...

Na és miért vesztek össze miattam Norbiék? Nem történt, és nem is fog köztünk semmi sem történni. Norbi imádja barátnőjét, én pedig csak egy összezavarodott, hormonokkal teli lány vagyok, biztosan ez volt az oka annak, hogy felmértem testőröm szinte meztelen testét.

Az utolsó gondolatom, már az ágyban fekve az volt, hogy mégis mit fogok mondani a családomnak az éjszaka folyamán történtekről. Ha bevallom az igazat, Benedeket kinyirják, Norbit pedig kirúgják, amiért elhozott a második otthonába.
Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne velem a testőröm nélkül. Helyét valószínűleg a helyettese, Alex venné át, aki igazán figyelmes, de csupán fapofával kísér engem mindenhová.
Norbi nem csupán a testőröm, már a barátom lett az elmúlt időszakban.

-Jó reggelt. -köszöntött kedves mosollyal Dorottya. -Kérsz kávét? Hogy aludtál? Nem voltak nagyon kényelmetlenek a ruháim?
-Jó reggelt. -reagáltam mosolyogva. -Köszönöm, kérek. Jól aludtam, igaz, hogy csak 2-3 órát, de kellemes volt. A ruháid pedig tökéletesen kényelmesek voltak, köszönöm szépen. Hazaviszem kimosni őket.
-Ugyan már, dehogy. Meg is tarthatod nyugodtan, én úgyis felszedtem néhány kilót mostanság, rám se jönnének szerintem... -nevetett fel vidáman. -Mivel iszod a kávét?
-Azt hiszem most feketén kérem, hátha attól felkelek. -ásítottam halkan, miközben helyet foglaltam az asztalnál.
-Ha mégis kérsz valamit, szólj csak bátran. -nyújtotta felém a gőzölgő italt. -Szeretnék elnézést kérni a viselkedésem miatt, nem gondoltam komolyan, amiket mondtam. Csak tudod, mostanában még kevesebbet találkozunk Norbival, na meg persze azt sem tudtam, hogy ilyen szép és csinos vagy. Minden nő féltékeny lenne hasonló helyzetben...
-Semmi okod féltékenynek lenni. Norbi nagyon szeret téged, én pedig csak úgy nézek rá, mint a testőröm és egy barát. -bólintással nyomatékosítottam mondandómat.