Veled vagy ellened?

▪️15▪️

/durva részeket tartalmaz, aki nem bírja, inkább ne olvassa/

Csütörtökön és pénteken Márk nem mert a közelembe jönni, ha találkoztunk félve körbe nézett és köszönés nélkül fordult el tőlem.
A "rajongóink" a szakítást követően elpártoltak tőle, én voltam az áldozat, akit megcsaltak. Sajnos ez valóban így volt. Petra az egyik szünetben egy levelet helyezett padomra, és nem beszéltünk azóta sem.
"Kérlek bocsáss meg nekem. A látszat néha csal. "
Próbáltam beszélni vele erről, de ő elkerült, így én is feladtam, és nem keresem már ezzel.

Elisabeth csütörtökön megállás nélkül Mátéról beszélt, én pedig kamumosollyal arcomon próbáltam vele együtt örülni, de egyáltalán nem ment.

-Végre egy kis pihenés, el sem hiszem, hogy itt hagyjuk ezt a helyet egy időre. Nem is emlékszem, hogy mikor voltunk kirándulni utoljára. Egész héten ezt a napot vártam, és tádáá, végre péntek... -sóhajtozott bátyám, ugyanis épp csomagjainkat cipelte lefelé a lépcsőn.
-Baba, 2 éjszakára megyünk. Komolyan ezt a nagy táskát hozod? -nézett rám Robi rosszallóan.
-Robikám, örülj neki, hogy ezt a kis táskát hozom csak. Nem tudjuk előre, hogy milyen idő lesz, szóval pakoltam melegebb, és lengébb ruhákat is... -vontam meg vállam, és az ajtóhoz indultam. Útközben még felkaptam egy almát, így indultunk el a hétvégi kiruccanásra.

-Nem áruljátok el, hogy hová  is megyünk? - hajoltam előre az ülések között kíváncsian.
-A válasz századjára is nem. -mosolygott bátyám aranyosan, közben folyamatosan telefonjával babrált, ezért még közelebb hajoltam, hogy lássam mit is csinál.
-Aki kiváncsi, hamar megöregszik, hugicám. -takarta el a kijelzőt nevetve.
-Ez nem igazság. Unatkozom. -dőltem hátra az ülésben karba tett kézzel és szenvedő arccal néztem előre.
-Foglalkozz a saját telefonoddal. -kacsintott nagybátyám a visszapillantó tükörben rám.
-Aaaaaj, a táskába raktam, a csomagtartóban van. Álljunk meg, hadd vegyem ki. -pislogtam ártatlan mosollyal kísérve, aminek általában nem tudnak ellenállni.
-Kizárt. Alig fél órája vagyunk úton. Majd talán újabb fél óra múlva. -jelentette ki nagybátyám határozottan.
-Nézd, mit tett közzé Lisa. -mutatta fel bátyám telefonját, amelyen Elisabethet láttam egy étteremben ülve, valószínűleg az új udvarló, Máté készítette a képet, mert ő is meg van jelölve, de nem látszik, csupán az étele. Válaszként csupán megráztam a fejem, és inkább az utat kezdtem tanulmányozni, hátha rájövök, hogy hová megyünk.

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja arcomat, ugyanis megálltunk.
-Baba. Kiveheted a telefonod. -mosolygott nagybátyám, kezében 2 dobozos kólával.
-Uh, köszi, hogy felkeltettél. -vettem el az egyik italt, amit azonnal meg is ittam, és a csomagtartó felé indultam, hogy kivegyem mobilom. Zsebembe helyezve indultam el a mosdóba. Miután végeztem, újra elővettem, és rájöttem, hogy majdnem egy órát aludtam.
Az üzeneteket elolvasva vettem észre, hogy barátnőm többször is hívott engem, legutóbb néhány perccel ezelőtt, ezért azonnal vissza is hívtam őt, de nem reagált hivásomra.
-Indulhatunk? -kérdezte bátyám, amint visszaértem az autóhoz. -Kivel beszéltél?
-Elisabethet akartam visszahívni, de nem vette fel. Biztos a randiról akart mesélni. -vontam meg vállam és elfoglaltam előbbi helyemet.
-Hoztunk egy kis édességet a benzinkút büféjéből. -nyújtott hátra egy kisebb táskát bátyám, én pedig azonnal lecsaptam rá.
-Köszi tesó. -vigyorogtam, kezemben egy csomag gumicukorral.

Újabb 20 perc unalmas utazás után azt vettem észre, hogy telefonom rezeg a mellettem lévő ülésen, ezért intettem bátyámnak, hogy vegye lejjebb a zenét, én pedig fogadtam Elisabeth hívását.
-Na mizu, csajszi? -kérdeztem a legkedvesebb hangsúllyal, pedig ki nem állhatom Mátét.
-Zoé segítened kell. Máté elhozott valami házba, asszem a sajátja. És bezárta az ajtót. Azt gondolta, hogy le akarok vele feküdni, de én nem akarom ezt az egészet Zoé! Most elszaladt a boltba, azt mondta, hogy vesz néhány dolgot, amire szükségünk lesz. Hiába mondtam neki, hogy nem akarom, azt mondta, hogy csak meg vagyok ijedve, majd ő tudni fogja, hogy mit csinál. Kérlek segíts Zoé!! -sírta barátnőm hisztérikus hangon a telefonba, én pedig azonnal intettem Robinak, hogy álljon oldalra.
-Hol vagy most? Tudod a címet? -kérdeztem idegesen, mire bátyámék is kíváncsian figyelték, hogy mi történik.
-Fogalmam sincs. Istenem, olyan hülye vagyok. Még csak egy kicseszett ablak sincs itt... Zoé mi lesz ha visszajön?? -kérdezte elcsukló hangon.
-Nyugodj meg, nem hagyjuk, hogy bajod essen. -nyugtattam meg barátnőmet, miközben kihangosítottam telefonom.
-Elisabeth, Robi vagyok. Kapcsold be a GPS-t a telefonodon, és add meg annak az e-mailnek az adatait, amelyikkel be vagy jelentkezve a telefonodra. -vette át a szót nagybátyám, miután néhány szóban elmondtam, hogy mi történt. Bátyám nem tudta leplezni dühét, azonnal hívta a két legerősebb emberünket, és miután nagybátyám meghatározta barátnőm pontos tartózkodási helyét, odaküldte őket.
-20 perc és ott vannak, tarts ki, jó? -nyugtatta Tomi Elisabethet, aki bátyám hangja hallatán még jobban sírni kezdett.
-Basszus, úgy hallom visszajött. Istenem, most mit csináljak? -suttogta félelemmel teli hangon.
-Ne bontsd a vonalat, rejtsd el valahová a telefont és próbáld meg feltartani, amíg oda nem érnek. Nem sokáig kell kitartanod, addig tereld el a figyelmét. Itt vagyunk veled. -próbálta megnyugtatni nagybátyám, miközben hallgattuk, hogy mi történik a vonal túloldalán.
Robi úgy döntött, hogy visszafordulunk, ezért ő is a megadott cím felé indult, ami furcsa módon alig egy órára van tőlünk.