Veled vagy ellened?

▪️31▪️

Fogalmam sincs, hogy miért vagyok ebben a sötét, büdös lyukban. Nem tudom, hogy ki hozott engem ide, és mi okból.
Az egyetlen, amit biztosan tudok az az, hogy nem akarják, hogy meghaljak.
A fejemen lévő seb már gyógyulni kezdett, köszönhetően a gyors orvosi ellátásnak, amit még akkor kaptam, amikor idehoztak engem. Három vonal van a falon, amit a körmömmel jelöltem... három reggelit kaptam, amióta itt vagyok, tehát valószínűleg három nap telt el azóta, hogy elraboltak körülbelül 20 testőr és a családom szeme láttára.
Nem tudom, hogy a nagybátyám és bátyám túlélte-e a támadást, és azt sem tudom már, hogy én egyáltalán túl akarom-e élni ezt. Mi értelme lenne az életemnek, ha a két férfi nem lehet mellettem? Benedek valószínűleg Adriennel lesz, amint megtalálják őt. Elisabeth az egyetlen, akit sajnálnék, ha magára maradna.
Na de mégis hogy tudtak engem elrabolni, ha bátyámék alig 3 méter távolságra voltak tőlem? Mi történt?! És miért nem jön már végre valaki, hogy elmondja, mi a fene folyik itt?!

Mintha csak meghallották volna könyörgésem, a nap folyamán kinyílott a vas ajtó, zseblámpák fénye jelezte, hogy hány ember közeledik. Kettő elől, további 5 pedig a hátuknál.
Sajnos a zavaró fény miatt nem láthattam arcukat, ám a következő pillanatban egy kattanás után világos lett a teremben. Nem lepődtem meg, hogy egy fürdőszobában találtam magam, hiszen kitapogattam már a wc-t és a mosdókagylót.
Ami meglepett, az a látogatók személye volt, hiszen Adrienn és Márk apja, Attila állt előttem. Az első gondolatom az volt, hogy őt is elrabolták, de aztán összeraktam, hogy ez nem lehet, hiszen együtt érkeztek.
-Na mi van, kislány? Mondtam neked, hogy szállj le a pasimról, nem hallgattál rám. Azt hiszed, hogy te mindent megkaphatsz az életben? Menő ház, menő autók, menő pasi? Hát nem, drágám. Ha rajtam múlna, már nem is élnél, de a drága kis Benedek sem. -ordítozta Adrienn egyenesen az arcomba.
-De nem rajtad múlik, bébi. -szakította félbe a mellette álló férfi.
-Nem értem, miről beszélsz, Adrienn. -néztem szemébe idegesen. -Azt gondolod, hogy menő életem van? Szerinted menő, ha a szemed láttára ölik meg a szüleidet? Menő, ha minden nap rettegni kell attól, hogy te leszel a következő? Menő, hogy a férfi, akit szeretsz, csak kötelességből vesz feleségül? Ha ilyen menő életre vágysz, hát tessék, a tiéd lehet minden. Én a családom nélkül nem akarok tovább élni, szóval fejezzétek csak be nyugodtan, amit elkezdtetek.
-Örömmel. -kiáltotta Adrienn, de exem apja leállította, kezét tenyerei közé zárta és homlokon csókolta.
-Bébi, szükségünk van még rá. -jelentette ki sokat sejtetően Attila, majd mosollyal fordult felém.
-A családod életben van, egyelőre. Túlélték a robbanást, csupán az alagút szűnt meg a családi fészek és a rejtekhelyünk között. -kacsintott vigyorogva. -Egészen addig, amíg be nem fejezzük, amit elterveztünk. Élve van rátok szükségünk, de amint megkapjuk, ami jár nekünk, azonnal végzünk mindenkivel.
-Akkor végre együtt lehetünk boldogan, bébi. -tette hozzá Adrienn, majd szájon csókolta a férfit.
-Na, gyerünk Zoé, vedd fel ezeket, nagy nap a mai. Itt az ideje, hogy hozzámenj a szeretett férfihoz. -mondta Attila, miközben egy táskát dobott elém. Ezután mindannyian kimentek, ismét egyedül maradtam az immáron világos szobában.
A táskában tiszta fehérnemű, fésű, smink és egy barackvirág színű ruha várt.
Ha azt hiszik, hogy én ezeket felveszem, hát nagyon tévednek. Nem tudom miről beszélnek, de biztos vagyok benne, hogy nem Benedekre céloztak az előbb.
Ez a kis látogatás újabb dolgokat világított meg előttem, ugyanakkor új kérdések is megfogalmazódtak bennem.
Miféle viszony van Ben csaja és az exem apja kötött? Hiszen az apja lehetne. Ez az egész valami buta kis játék? Így akarnak megvezetni engem? Vagy valóban egy párt alkotnak? Hiszen ez undorító... És mégis milyen esküvőről beszélnek? Tényleg hozzámegyek Benedekhez? De hát ő nincs is itt. Vagy mégis?! Lehetséges, hogy őt is elrabolták? Talán itt van elrejtve egy másik szobában?
És a legfontosabb, a családom életben van? Akkor meg miért nem találtak meg engem?! Na meg persze azt sem értem, hogy milyen robbanásról beszélt Attila. Én nem láttam robbanást...