Veled vagy ellened?

▪️24▪️

-Azt hiszem ideje lenne tényleg a papírokkal foglalkoznunk. -húzódtam el tisztes távolságra Benedektől zavartan. Csupán egy bólintást kaptam válaszként, majd sóhajtva fordult el, hogy az irodába menjünk.
Kínos csönd lett, egyikünk sem szólt egy árva szót sem. Az előbbi jókedv egy csapásra eltűnt, most már csak a kellemetlen csöndesség maradt köztünk.
Némán nyújtotta át a papírt, amit aláírva visszaadtam. Közben mindketten ügyeltünk arra, hogy véletlenül se érjünk egymáshoz. Mostantól óvatosabbnak kell lennünk, az előbb is mit okozott egy ártatlan kis érintés...

Azt hittem, hogy túl vagyok rajta, hogy nincs már rám hatással, hogy nem érzem még mindig ugyanazt iránta... Aztán meglátom, és a fal, amit eddig építettem, most egyetlen érintéstől összeomlik.
De miért?! Miért kellett most mindent összezavarnia? Miért jöttem én egyáltalán ide? Miért mentem bele ebbe az egészbe?

-Khm... Ne haragudj, hogy megzavarlak, látom nagyon jót beszélgetsz magaddal... De nekem most mennem kell... Édesapám elhívott vacsizni... Szóval... Khm... Megyek... -dadogta alig érthetően.
-Várj, Ben. -szóltam utána hangosan. -Zoltán engem is elhívott vacsorázni, és megbeszéltük, hogy a bácsikámék is jönnek, úgyhogy szerintem együtt vacsizunk. -arcomra akaratlanul is mosoly ült ki, amiért Bennel tölthetem az estét.
-Ó... Remek. -sóhajtotta. -Remélem nem zavar, hogy Ada is ott lesz. -kacsintott vigyorogva, majd az ajtó felé mutatva várta, hogy elhagyjam az irodát.
Próbáltam leplezni dühömet, de egyszerűen nem ment. Dühös voltam önmagamra, amiért csókolóztam Benedekkel, rá is dühös voltam, amiért nem húzódott el tőlem, Zoltánra is, amiért vacsizni visz minket, és Adriennre, amiért elveszi tőlem Bent...

Miközben bátyámékat vártam, hogy megérkezzenek a váltóruhámmal a kutya otthonba, Elisabethel chaten beszéltem meg a dolgokat, amíg el nem tűnt. Kis idő múlva rájöttem, hogy azért lépett le szó nélkül, mert ő is jön velünk vacsorázni.
Amíg a vendégek számára kialakított fürdőszobában letusoltam, és magamra húztam a fehér nadrágot, a fekete háromnegyed ujjú felsőt, és a bőrkabátomat, addig barátnőm a lehajtott wc ülőkén ülve hallgatta meg ismét a délután történteket.

-Hű, barátnőm, az arcoddal is kezdeni kéne valamit. -szakította félbe panaszkodásomat Lis, miután hosszú hajamat megfésültem. A tükörbe nézve rájöttem, hogy reggel felkent spirálom a hosszú nap, és zuhanyzás következtében teljesen lefolyt, foltokban nyomot hagyva arcomon.
-Mondd, hogy van nálad smink. -pillantottam könyörgően barátnőmre, aki vidám mosollyal arcán elővette sminkes táskáját bordó kézitáskájából, és ügyesen célozva egyenesen a kezembe dobta.

Néhány húzás szempillaspirál és egy kis púder felvitele után késznek éreztem magam, hogy szembenézzek Bennel és barátnőjével. A kocsiban ülve még lecseréltem régi conversem legújabb, fekete vans cipőmre, ami tökéletesen passzolt a szetthez, amit bátyám válogatott össze nekem.
Az étterem előtt leparkolva vártuk, hogy megérkezzen Zoltán, Benedek, Jázmin és Adrienn... Csak ekkor vettük észre, hogy Lissel majdnem összeöltöztünk. Ő fekete nadrágot viselt fehér felsővel, én pedig pont fordítva. Nagybátyám autója előtt pózolva készítettünk egy képet, amikor leparkolt a fekete sportkocsi, és kiszálltak belőle Zoltánék.
Adrienn tekintete azonnal engem keresett, majd mikor észrevett, alaposan végigmért.
Ben barátnője nem fogta vissza magát. Haja hullámokban omlott vállára, sminkje meg sem közelítette a szolid fogalmat, combközépig érő piros ruháját pedig magassarkú ezüst cipő egészítette ki, hozzá illő táskával.
Ha nem utálnám a csajt, talán még csinosnak is mondanám, de ez esetben inkább az undorító jelző jutott eszembe, amikor ránéztem.
Mellette egy egyszerű kislánynak érzem magam, nem csodálkozom rajta, hogy Benedek inkább az ő derekát karolta át, amikor beléptünk az étterembe.