Veled vagy ellened?

▪️12▪️

-Ugye most csak rosszul látok? Lis, mondd, hogy szemüvegre van szükségem... -még mindig levegő után kapkodtam hosszú percek eltelte után is.
-Akkor nekem is szemüvegre van szükségem. Mi a fene folyik itt? Én ezt nem értem, Zoé. -pislogott rám értetlenül barátnőm is, aki hozzám hasonlóan sokk alatt állt.
-Menjünk és derítsük ki. -indultam volna "barátnőnk" felé, de Elisabeth visszahúzott.
-Ne, ne, várj. Várjuk ki a végét. Hátha többet megtudunk, ha figyeljük őket egy kicsit. -gondolkodott hangosan barátnőm.

Duzzogva ugyan, de beleegyeztem, és úgy helyezkedtem, hogy tökéletesen lássam Petrát és az exemet, Márkot.
Hosszú ideig összebújva csókolóztak, aztán levegő után kapkodva váltak el egymástól, hogy aztán rendeljenek a pincértől.
Egy ideig semmi érdekes nem történt, de aztán Petra hirtelen sírni kezdett. Lissel hiába láttuk őket, sajnos hallani nem hallottunk semmit, így nem tudhattuk mi váltotta ki nála a zokogást.
Vajon mióta tart köztük a dolog? Talán már kapcsolatunk ideje alatt is kavartak? Márk megcsalt engem? És miért pont Petra? Azt hittem barátok vagyunk, sosem mondta, hogy érdekelné exem. Sőt, nem is bírta őt állítólag...

Márk hirtelen felállt, és szó nélkül egyedül hagyta Petrát. Lissel összenézve, szavak nélkül megbeszéltük, hogy itt az idő az indulásra. Táskákkal kezünkbe indultunk az ajtó felé, majd mint akik csak most veszik észre a síró lányt, visszafordulva köszöntöttük őt. Arcáról sütött a meglepetés, ijedten nézett rám és Lisre, valamint az ajtót is sűrűn figyelte.
-Hát te mit keresel itt Petra? Nem a suliban kéne lenned? -tette fel a kérdést kertelés nélkül barátnőm.
-De... De... Családi okok... Megyek is... Most... Én... Sziasztok... -szipogta zavartan, majd fizetett és elhagyta a helyet. Lis diadalittas mosolyt villantott felém, majd karon fogva indultunk hozzánk, ahol újra felpróbáljuk a vásárolt darabokat.
Útközben barátnőm mindent megtett, hogy jobb kedvem legyen, szinte el is felejtettem, hogy rossz kedvem volt.
Nevetve próbálgattuk a ruhákat, divatbemutatót tartottunk egymásnak. Bohóckodásunkat az ajtó csapódása szakította félbe, a nappaliban bátyám és nagybátyám jelent meg.

-Milyen csinosak a hölgyek. -puszilt homlokon Robi, és elégedetten végig mért minket.
-Remélem nem iskolaidőben vásároltatok. -ölelt meg feszülten Tomi is.
-Jaj, öcsi, nyugodj már le. Ha iskolaidőben vásároltak, akkor szólok Jocinak, és elintézi az igazolást. -kacsintott nagybátyám nevetve, aztán eltűnt a szobájában.
-Ugye, hogy milyen jól áll Lisnek ez a felső, Tomi? Én hiába győzködöm, nem hisz nekem. -pislogtam ártatlanul bátyám felé, aki egy futó pillantást vetett barátnőmre, aztán vállrándítva egyedül hagyott minket. Hangos ajtó csapódás jelezte, hogy a szobájába sietett ennyire. Mindenki megbolondult körülöttem?!
-Azt hiszem jobb lesz, ha hazamegyek. -mosolygott szomorúan barátnőm, majd összeszedte minden cuccát és kiviharzott a lakásból. Hát ez csodás. Miért kell az én bátyámnak ekkora taplónak lenni?! Nehezére esett volna azt mondani, hogy igen?! Hiszen tényleg fantasztikusan állt rajta az a felső!!

-Tom. Nyisd ki légyszíves. -kopogtattam erőszakosan ajtaján, de mint ha nem is hallaná, továbbra is csak a videójáték zaja szűrődött ki.
-Tom, ha nem nyitod ki, felmászok a csatornán az erkélyre, és betörök hozzád. -fenyegettem idegesen.
-Nyitva van, basszus. -tárta ki előttem ajtaját sóhajtva, majd rám sem nézve ült vissza előbbi helyére, a gép elé.
-Ó... Hoppá. -nevettem fel zavartan, de aztán ismét szigorú arcot öltöttem magamra és kikapcsoltam gépét.
-Mi van? -állt meg velem szemben idegesen.
-Tudod te nagyon jól, hogy mi van. Miért vagy ilyen bunkó Lissel? Nem tudnál az életben egyszer kedves lenni vele? Tudod mekkora önbizalom hiánya van! Nem emlékszel mi volt tavaly?! Te sem akarhatod, hogy újra ártson magának, ugye? -vágtam a fejéhez mindent, ami csak eszembe jutott, bátyám pedig lesújtva állt előttem.
-Mi? Lis... Lis bántotta magát? -huppant le ágyára elgondolkodva.
-Ó... Hát... Igen... Olyasmi. Basszus, elfelejtettem, hogy csak Robi tudja... Na jó, elmondom, de nem tudhatja meg, hogy már te is tudsz róla. -sóhajtottam hangosan, miközben elhelyezkedtem mellette az ágyon. -Lis úgy gondolja, hogy nem elég csinos, ezért tavaly diétázni kezdett...de túlzásba esett. Egy nap egyszer evett, aztán pedig hánytatni kezdte magát... Rengeteget fogyott, mire észre vettük, hogy baj van. Tudod, amikor azz mondtuk, hogy a külföldi nagynénjénél nyaral... Akkor igazából kórházban volt.
-És ezt mégis miért nem mondtad el nekem?! -kérdezte a kelleténél sokkal idegesebb hangnemben, aztán felpattant, hogy az erkélyen megállva körbenézzen a birtokunkon.
-Tomi. Miért kellett volna elmondanom? Hiszen utálod őt. Áruld már el nekem, mégis mi bajod van Lissel? -követtem odakintre és leültem az egyik hintaszékébe. Bátyám velem szembe fordulva támaszkodott a korlátnak, és hallhatóan sóhajtott párat.
-Mert el kellett volna mondanod, és kész. És egyáltalán nincs bajom a barátnőddel, na. -jelentette ki határozottan.
-Várj. Kerekes Tamás! -kiáltottam rá, mikor végre megvilágosodott előttem minden. -Ne fordíts hátat nekem. Neked bejön Lis. Jézusom, neked bejön Lis... -kiabáltam hangosan, mire bátyám szúrós pillantással reagált.
-Muszáj megtudnia a környéken mindenkinek? -foglalt helyet most ő, majd egy szivart szájába véve nézett rám. -Nem tudhatja meg. Hugi, ezt soha nem szabad megtudnia.
-De Tom, mégis miért nem? Tudod, hogy Lis is másképp néz rád... Vagy ha nem tudtad, mostmár tudod. Mindegy, most nem is ez a lényeg. Miért voltál vele ekkora tapló, ha közben meg tetszik neked? -tettem fel a számomra legfontosabb kérdést. Ez annyira nem logikus. Ha tetszik neki Lis, akkor miért volt ennyire bunkó?!
-Ez tök nyilvánvaló, Zoé. Nem akartam, hogy megtudja, ezért úgy tettem, mintha utálnám őt. -vonta meg vállát. -Az előbb azt mondtad, hogy bejövök neki? -nézett rám izgatottan. Sosem láttam még bátyámat ilyen gyerekesen viselkedni, azt hiszem, tényleg érdekli barátnőm.
-Igen, amióta ismer, azóta odáig van érted. Tudod te, hogy hányszor volt rossz kedvű miattad? Ahj, bátyókám, ezt nagyon elcseszted! El kell mondanunk neki! -pattantam fel újra, az izgatottságtól nem bírtam egyhelyben ülni.
-Naa nem! -állt fel testvérem is. -Ezt azonnal verd ki a fejedből. Komolyan, hugi, meg kell ígérned, hogy nem mondod el neki! Kérlek. -kérlelte bátyám addig, míg végül beleegyeztem, és megígértem, hogy nem mondom el barátnőmnek.

-Most te jössz. Mizu Benivel? -kérdezte kíváncsian, mire én elpirulva fordultam az udvar felé. Éppen ebben a pillanatban jelent meg nagybátyám az ajtóban, hogy kiszabadítson engem ebből a kínos helyzetből.
-Vendéged van szívem. -szólított vidáman. -Varga Benedek.
-Ó, az emlegetett szamár. Menj, ne várakoztasd meg a vendégedet. De ezt még folytatjuk. -kacsintott rám bátyám nevetve, aztán a következő pillanatban már az üzletről beszéltek Robival.

A folyosón található tükör mellett elhaladva rájöttem, hogy sminkem már teljesen tönkre ment, ezért az ujjammal sietősen letöröltem, úgy indultam vőlegényem felé, aki a nappaliban várakozott.
-Szia. -köszöntöttem halkan. Zavarban éreztem magam mellette, főleg a randink miatt és az azt követő üzenete miatt, amire nem is válaszoltam.
-Szia, Zoé. Csak gondoltam benézek, megnézem jól vagy-e. -mosolygott rám kedvesen.
-Persze, miért ne lennék? -kérdeztem értetlenül.
-Tegnap este nem válaszoltál az üzenetemre, meg azokra sem, amiket ma írtam. És suliban sem voltál. Aggódtam miattad... -pillantott rám félve, aztán szemét a falon található képekre vezette.
-Ó, ja igen. Fáradt voltam, szinte azonnal elaludtam az este, ne haragudj. Ma meg még nem voltam online, asszem. Kihagytam ezt a napot Lissel, de nem azért mert beteg vagyok vagy ilyesmi, csak szükségünk volt egy kis időre, hogy beszélgessünk. -magyaráztam mosolyogva.
-Lis veled egy osztályba jár ugye? Mellette ülsz az órámon, ha jól emlékszem. Vagyis nem ő az, akinek akkora a szemöldöke, mint apám bajusza? -kérdezte komolyan, mire belőlem kitört a nevetés.
-Nem, nem, ő Petra. A másik legjobb barátnőm. Vagyis azt hiszem, inkább volt legjobb barátnőm. -sóhajtottam csalódottan. -De mindegy, ezt most inkább hagyjuk.
-Rendben, ahogy szeretnéd. -mosolygott aranyosan. -Lenne kedved eljönni velem valahová?
-Persze, mehetünk, csak rendbe hozom magam. -válaszoltam izgatottan, ám ebben a pillanatban telefonom rezegni kezdett zsebemben.
-Ezt még elintézem, aztán mehetünk. -mutattam telefonomra, és fogadtam Elisabeth hívását.
-Azonnal találkoznunk kell, csajsziiiii. -visította, amint felvettem.
-Mi? Most? Mi történt? Hisz alig egy órája mentél el. Baj van? -kérdeztem aggódva.
-Baj? Dehogy! Sőt!! Igazad volt a felsővel kapcsolatban, tényleg jól tettem, hogy megvettem, köszönöm!! -kiabálta izgatottan. Az egészből semmit nem értettem, viszont Bennel is szívesen elmentem volna kikapcsolódni egy kicsit.
-Lis, semmit sem értek. Mi történt? -kérdeztem kissé ingerülten.
-Megismertem valakit a hazafelé vezető úton!!! -kiabált boldogan, nekem pedig kiesett a telefon a kezemből.

Szép jó reggelt mindenkinek!💚
Őszintén megmondom, ezzel a résszel elégedett vagyok. Remélem, hogy érthető, és tetszik nektek ez a néhány fordulat. Szép napot nektek!! 😋💞💞