Veled vagy ellened?

◾5◾

Gondoltam, ha már elővettem telefonom, szétnézek, mi történt az online világban, mióta legutóbb aktív voltam. Ahogy bekapcsoltam a netem, özönleni kezdtek az üzenetek, főleg barátaimtól, valamint az értesítések is. Márk felrakott nemrég egy közös képet, melyhez azt írta: #mindennéljobban#legszebbavilágon
Idegesen fújtattam egyet, és raktam el telefonom, amikor az ismét rezegni kezdett.
Bejövő hívás: Márk
Mit akarhat ilyenkor?!

-Hali. -vettem fel a telefont közömbösen.
-Cica. Rengetegszer hívtalak. Aggódtam érted. Minden oké? -kérdezte sietősen.
-Aha, családi vacsora meg ilyenek, tudod. -zártam le ennyivel a témát.
-Holnap akkor ugye együtt ebédelünk? Szeretnék veled beszélni valamiről. -mondta izgatottan.
-Aha, én is. Most viszont mennem kell. Jó éjt. -válaszát meg se várva kinyomtam a telefont, és a rám szegeződő 3 szempár felé fordultam.
-Valamiről beszélni akar velem holnap. -válaszoltam a fel nem tett kérdésre, miközben széttártam karomat.
-Mindjárt itt lesz R2. -jelentette ki nagybátyám, miközben zakóját igazította meg. Mivel Robinak hívják, az ő embereit R-nek nevezi csak. Én ettől kicsit kedvesebben, a keresztnevükön szólítom őket, de szigorúan magázódva csak.

Bátyám is indulásra készen állt, ezért én is magamra vettem kis kabátom és kezembe vettem táskám. Végre hosszú órák után elhagyjuk ezt a házat.
-Jól érezted magad? -érdeklődött kedvesen Benedek, de látva fura arckifejezésem, elnevette magát. -Persze, ez elég furcsa kérdés volt, ne haragudj. Tudom, hogy sok ez így neked... De... Nem lenne kedved velem vacsorázni holnap? -nyögte ki nehezen.
-Nem tudom. Holnap le akarom zárni a dolgot Márkkal, és nem tudom mennyire fog elhúzódni. -válaszoltam viszonylag kedvesen Benedeknek.
-Persze, persze, teljesen megértem. Majd délután hívlak, ha nem baj. -mondta, majd adott egy puszit arcomra, a 2 férfival pedig kezet fogott. Ezután beszálltunk bátyám autójába, a sofőr pedig egyenesen hazavitt minket.

Másnap reggel ismét az ébresztőm hangjára keltem, de most a megszokott fél 7 helyett, fél 11-kor.
Ha nem kellene készülnöm a randira, akkor egész nap ágyban maradtam volna.
Az esti vacsora nagyon lefárasztott, és utána sokáig forgolódtam az ágyamban, azon gondolkodva, mi lesz most az életemmel. Milyen lesz Benedek feleségeként? Hogy fogja fogadni Márk a szakítást? Megannyi kérdés futott át agyamon most is, de nem sokáig tartott lustálkodásom, hiszen este is kihagytam az edzést, amit muszáj pótolnom.

Háromnegyed óra kemény edzés után azonnal a zuhanyzóba rohantam, majd kontyba igazítottam a hajam és kifestettem a szemem. Na de mit is vegyek fel? Szakítós ebédhez illő ruha kellene, ami azt sugározza, hogy "hé haver, ennek vége".
Fehér szaggatott farmert választottam, ami jól kiemeli vékony combjaimat, hozzá fekete haspólót és bőrkabátot húztam. Kiegészítőket nem igazán hordok, csupán az ezüst nyakláncom az, ami éjjel-nappal rajtam van.
A konyhába érve ugyanaz a látvány fogadott, mint minden szombaton Robi palacsintát készített nekünk, Tomi pedig a füzetet nézegette, amiben az embereik telefonszáma van.

-Mikor mész Márkhoz? -kérdezte Rob már az asztalnál ülve.
-Azt mondta fél 1-re jön, elmegyünk sétálni, aztán beülünk valahová kajálni, utána remélhetőleg haza hoz. De ha nem, akkor majd szólok Norbinak. Mivel őt választottam magam mellé, ha nem mondtam volna még. -jelentettem ki nekik, majd mielőtt válaszolhattak volna, telefonom csörgése húzott ki a kínos helyzetből.
Ismeretlen szám. Ki lehet az?
-Kerekes Zoé, tessék? -vettem fel gyorsan, mielőtt lerakná.
-Szia, Zoé. Varga Zoltán vagyok. Ne haragudj, hogy zavarlak, de lenne itt még valami, amiről beszélnünk kell. Mikor fogsz szakítani a Hegyes gyerekkel? -kérdezte fura hangon. Azt hiszem, idegességet véltem felfedezni hangjában.
-Nemsokára jön értem. De miért kérdezed? -haraptam újra mogyorókrémes palacsintámba.
-Az édesapja ma reggelre elhagyta az országot. Mintha előre tudták volna, hogy megszakad köztetek a kapcsolat, és így veszélybe kerülnek. Ezért szeretnélek megkérni rá, hogy ne szakíts a sráccal, hanem mondd azt neki, hogy szereted blablabla. -mondta izgatottan, majd néhány pillanatig várt, hogy mit reagálok.
-Persze csak akkor, ha ez így oké neked. Nem szeretnék rád erőltetni semmit. -tette hozzá, mielőtt bármit is mondtam volna.
-Rendben. Nem gond. Bármit megtennék azért, hogy véget vessünk a kis bandájuknak. Egyébként, hogy lehet hogy Márk apja ilyen veszélyes bűnöző, miközben ő a rendőrfőnök? -kérdeztem.
-Úgy, kedvesem, ahogy én a VPhone igazgatója. -válaszolt nevetve, majd elköszöntünk egymástól.
Elmagyaráztam bátyáméknak, hogy mi a helyzet, amit mindketten elég idegesen fogadtak. Úgy gondolják, hogy nem kellene engem ennyire bevonni, de igazából ők is kihasználták már néhányszor az adottságaimat. Például akkor, amikor randiznom kellett egy rosszfiúval, majd a hazafelé vezető úton leszámoltak vele. Hát, nem az volt életem legjobb randija...

Pontosan fél 1-kor csengettek, én pedig felhúztam fekete conversemet és ajtót nyitottam. Márk egy csokor tulipánnal köszöntött, amit vízbe tettem és elköszöntem a fiúktól.
-Na és hová megyünk? -törtem meg a csendet, miután már 10 perce csak ültünk a kocsiban.
-Meglepetés, cica. -válaszolt mosolyogva, én pedig a visszapillantó tükörben azt figyeltem, Norbi követ-e minket. Természetesen most sem hagyott magamra, ahogy eddig sem tette soha, amikor szívességet kértem tőle.
Körülbelül 20 perc kocsikázás után egy hegy lábánál parkoltunk le, majd barátom kiszállt a kocsiból, és kinyitotta az ajtót nekem is. Kézenfogva indultunk a hegy felé, nekem pedig a rossz előérzetem ismét feltámadt, mint amikor beszálltam mellé az autóba...