Veled vagy ellened?

▪️4▪️

-Ez most komoly? Szerinted ez az egyetlen dolog, amit jelen helyzetben meg kell beszélnünk? -emeltem fel hangom sokadszorra is a mai nap folyamán. El sem hiszem, hogy neki most ez a legfontosabb. Össze kell házasodnunk, nem is ismerjük egymást, ő pedig azt "parancsolja" szakítsak a barátommal.
Idegesen felkaptam az asztalon heverő cigis dobozt és remegő kézzel gyújtottam meg a számba helyezett mérget. Bátyámék rosszalló pillantását megpróbáltam kizárni, és csak a számból kiáramló füstre koncentráltam. Édesanyám eltűnése után, 13 éves koromban rászoktam a dohányzásra, de néhány éve, amikor pom-pom lány lettem, akkor lemondtam róla. Vagyis, csak nagyjából. Néha előfordul, hogy elszívok egy-egy szálat...
-Nem szeretném, ha mással randizgatnál, főleg nem egy olyan emberrel, mint ő... -kezdett bele, de bátyám félbe szakította.
-Szerintem épp elég új információt tudott meg ma a húgom, ha lehet ne terheld még ezzel is. -karolta át vállam testvérem.
-Na, na. Elegem van a titkokból. Mi bajod van Márkkal? És miért dolgozol a sulimban? És mikor fogunk összeházasodni? És meddig fog tartani a házasságunk? És mennyi pénzről is beszélünk? -tettem fel hirtelen az összes kérdést, ami a nap folyamán eszembe jutott.
-Figyelj, én állok rendelkezésedre. Szívesen válaszolok minden kérdésre, de nem szeretném, ha megfáznál. Menjünk vissza a lakásba, együnk egy kis süteményt, vagy csináltatok neked forró csokit vagy amit csak szeretnél. -beszélt hozzám kedvesen, arcán aranyos mosollyal. Nyoma sem volt az előbbi ridegségének.
-Rendben. Cappuccino van esetleg? -érdeklődtem kíváncsian, miközben beléptem a házba. Vőlegényem átkarolt, majd a konyha felé vezetett. Testvéremék szó nélkül követtek minket, végül helyet foglaltak a konyhapult melletti székeken. A konyha, mint a ház minden része, modern bútorokkal berendezett, krémszínű fallal, hatalmas, kertre néző ablakokkal tárult elém.
-Márta. Kérem, mutassa meg a menyasszonyomnak, hogy milyen cappucinokat tud készíteni. -parancsolt rá a mosogatógép mellett álló fiatalos asszonyra, aki egy szóra mellettem termett, és bemutatkozott. Benedek ezidő alatt bátyámékat kínálta alkohollal, akik persze szívesen elfogadták. A ház ura felajánlotta, hogy majd egy embere hazavisz minket, de Robi kijelentette, hogy a mieink is a ház körül vannak, tehát nincs szükségünk fuvarra.

A bőség zavarában nagy nehezen, de végül egy adag raffaellos cappucinot kértem, mellé pedig csokoládés-kekszes aprósüteményt eszegettem. Kényelembe helyeztem magam a konyhával szemben lévő fotelban, a férfiak követve engem szintén leültek kezükben a borral, valamint a sajttal, amit az ital mellé rágcsáltak.
-Raffaellós? -mutatott a kezemben lévő bögrére, mire  válaszként bólintottam egyet. -A kedvencem. -tette hozzá kacsintva.
-Nos. -köszörültem meg torkomat néhány korty után. -Kezdheted, drága vőlegényem.
-Hmm. Tetszik a megnevezés... Na de térjünk a lényegre. Először is, apám már fiatalkoromban beavatott engem ebbe a világba, de szerette volna, ha rendes ember válik belőlem, mármint amennyire lehet ilyen életforma mellett. Épp ezért mindig is keményen tanultam, kiskorom óta szerettem volna tanár lenni. Sikerült elcsípnem egy nagyon jó ösztöndíjat egy Los Angeles-i egyetemen, amit szinte kitűnően végeztem el. Aztán hazatértem, és nézegettem, hogy hol tudnám kamatoztatni tudásom. Persze van elég pénzem, nem kellene dolgoznom, de elég gyanús lenne, ha itthon ülnék, és a pénz meg magától dőlne hozzám. Meg amúgy is, élvezem a dolgot. Szóval, mikor megtudtam, hogy el kell vennem téged, hát egyértelmű volt számomra, hogy abban a suliban tanítsak, amibe te is jársz.  -egy pillanatra megállt, ivott egy korty bort, közben én bólintottam, hogy felfogtam a hallott dolgokat.
-A házasságra akkor kerül majd sor, amikor leérettségizel. Már karácsonykor is lehetne, ha betöltötted a 18-t, de én szeretném, ha nyugodtan le tudnál érettségizni. Amint összeházasodunk, az életed teljesen meg fog változni. Lehet nem tudsz róla, de apám legális cége az a telefonos cég, ami több éve már uralja a piacot. Szóval elég híresek vagyunk, az illegális dolgok nélkül is. Nem szeretném tönkretenni az utolsó középiskolás éved azzal, hogy irigykedve, vagy utálkozva nézzenek rád. Hogy meddig tart majd a házasságunk? Azt még én sem tudom. -nevetett fel kínosan. -Talán elég egy-két év, hogy minden rohadék eltakarodjon, akinek köze volt édesapád halálához.
-Várj. Akkor az a bizonyos F, akiről Zoltán beszélt, az ő embereinek köze van apám halálához? -tettem fel a kérdést, amit összeraktam magamban.
-Pontosan. És sajnálom, amit most fogok mondani, de a barátod, Márk apja is a konkurens klán tagja volt valamikor. Ezért akarta, hogy a fia járni kezdjen veled. Úgy tervezte, hogy beleszeretsz, ezáltal csatlakozhat a mi bandánkhoz, és megúszhatja a sok rosszat, amit tett. Sajnálom. -kortyolt bele újra italába, közben szemét le sem vette rólam. Őszinteség sugárzott belőle, valamint egyfajta aggodalmat is felfedeztem tekintetében.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál velem. Másokkal ellentétben. -néztem testvéremékre idegesen. -Viszont, azt jobb ha tudjátok, hogy tudtam Márk sötét ügyeiről. Persze nem teljesen, hiszen soha nem beszélt róla. Inkább csak sejtettem néhány telefonból, sms-ből, és a hirtelen cselekvéseiből. Nem vagyok hülye, ilyen emberek között éltem le az életemet, pont azt ne vettem volna észre, hogy a "pasim" rossz dolgokba keveredett? Amúgy se bánom, hogy végre megszabadulok tőle, elég már a nyálas "perfectcouple" játékból. Holnap együtt ebédelünk, és dobom... Választanom kell egy sofőrt az embereink közül. Azt hiszem már meg is van ki lesz az... -tervezgettem magamban terveimet. Egy pillanatra mintha féltékenység futott volna át leendő férjem arcán, de valószínűleg ezt csak beképzeltem.
-Lassan mennünk kéne, fiúk. -ettem meg az utolsó szelet süteményt is, majd készülődni kezdtem. Táskámból kivettem telefonom, és az idő mellett azon is meglepődtem, hogy mennyi elmulasztott hívásom volt.

0:26
11 nem fogadott hívás: Márk

Vajon miért hívott ilyen sokszor? Mit akarhatott tőlem?!

Sziasztok. Meghoztam a következő részt. Kérlek hagyjatok nyomot magatok után, mert így nem tudom érdemes-e folytatni. Sok puszi! 💗