Veled vagy ellened?

▪️18▪️

Óráknak tűnő pillanatokig lefagyva bámultam az előttem álló 2 személyt. Ők sem szóltak semmit, és én sem tudtam mit mondani.

Bambulásomból akkor tértem magamhoz, mikor egy kar oldalra tolt, majd egy ököl csattant Benedek arcán.
-Mi a fasz? -ordította bátyám vőlegényem arcába. -A húgommal szórakozol, majd ahogy hazaérünk, egy másik nő vár téged. Mit képzelsz magadról, te nyomorult?! -köpte a szavakat felé, majd ismét ütni akart, de Benedek két embere lefogva húzta őt hátra.
Sietősen tárcsáztam Norbit, majd szó nélkül ott hagytam mindenkit, anélkül, hogy észre vették volna.

Néhány pillanat múlva már testőrömmel haladtam egyenesen kifelé a városból.
-Merre? -kérdezte kis idő elteltével Norbi.
-Tudsz a másik házunkról? -kérdeztem, mire bólintott egyet. -Akkor oda. -sóhajtottam, és az ablak felé fordulva hagytam, hogy könnyeim utat törjenek maguknak.

A lakáshoz közeledve előtörtek a régi emlékek, igazából már azóta nem jártam itt, amióta elköltöztünk innen.
-Biztos, hogy be akarsz menni oda? -pillantott rám aggódva Norbi, amikor leparkoltunk a rozsdás, zöld kapu előtt. Válaszom csupán egy bizonytalan, apró bólintás volt, miközben remegő kézzel nyúltam táskám belső zsebébe, amiben a lakás kulcsa lapult már évek óta.
Nem volt szívem kidobni, bár azt nem gondoltam, hogy valaha is szükség lesz rá. Most viszont nem jutott eszembe biztonságosabb hely szülőházamnál, ahol elbújhatok egy kis időre.

Az udvart, ahol régen hintaágy és medence állt, most majdnem velem egymagas gaz rejtette el a külvilágtól. Norbi előttem haladva csinált utat a bejáratig, ahol bíztató mosolyt küldött felém.
-Egyedül szeretnék bemenni, ha nem haragszol. -kértem, miközben a kulcsot a zárba illesztettem.
Vadul dobogó szívvel nyitottam ki az ajtót, közben karommal letöröltem néhány könnycseppet, ami akaratomon kívül is lefolyt arcomon.

Az előszoba porosan, dohos szaggal, mégis otthonosan berendezve fogadott. Kifújva az eddig bent tartott levegőt léptem be a nappaliba, ahol régen órákat töltött családom. A konyhában még egy fél doboz müzlit is találtam, ami anya nagy kedvence volt. Elöntöttek az emlékek, ahogy lépkedtem egyik szobából a másikba. Az emeletre érve megakadtan. Hiába emeltem lábam, egyszerűen nem tudtam belépni régi közös hálószobánkba, a szüleink szobáját is csupán az ajtó előtt állva lestem meg. Mire végeztem minden szobával, Norbi is belépett, de az előszobától tovább nem jött. A lépcsőről lepillantva láttam az ismeretlen sötét ruhás alakot és édesapámat, ahogy feltartóztatja, miközben mi elmenekülünk...

-Jól vagy? -kérdezte Norbi, miközben felém nyújtott egy papírzsebkendőt. Meglepődve tapasztaltam, hogy könnyeim ismét utat engedtek maguknak, beterítve pólómat is.
-Jól... -nevettem fel cinikusan, majd rendbe szedtem magam.
-Elfogadsz egy szál cigit? -kérdeztem, kezemben tartva az említett dolgot. Testőröm bólintott, majd maga elé engedett, hogy kijussak a lakásból, ami már szinte fullasztóan hatott rám.

A romos lépcsőn ülve gondolataim messze szálltak, akárcsak a számban lévő cigaretta füstje. Az előttem álló férfi eleinte félve szippantott cigarettájába, de kis idő elteltével feloldódott társaságomban. A kínos csönd eltűnt, amikor is testőröm random dolgokról kezdett el beszélni, hogy elterelje figyelmemet. Kiveséztük a kedvenc film/zene/rajzfilm/étel/ital témákat, majd az időjárásról kezdtünk beszélni.
Örültem, hogy Norbi mellettem van, egyedül nem tudom mit csináltam volna...

Éppen az elmúlt nyárról beszéltünk, amikor egy kocsi parkolt le a ház előtt. Norbert azonnal a háta mögé tolt engem, de el is engedett, mikor felismerte, hogy bátyám és nagybátyám érkezett meg.
Először csak szótlanul néztek körbe a birtokon, aztán szinte egyszerre indultak el felém. Mindketten szorosan öleltek, aztán nagybátyám hagyta, hogy Tomival sírva egymásba kapaszkodjunk. Amíg mi elengedtük a feszültséget könny formájában, Robi utat törve magának körbenézett testőrömmel együtt az udvaron. Szememmel minden lépésüket követtem, ahogy felfedezték először az első udvart, majd hátrébb haladva megnézték a gyümölcs fákat, és a kert végében lévő kis kunyhót is. Megannyi emlék borított el, ahogy fejben visszatértem a múltba. Az a kis házikó volt a mi kis pihenő fészkünk, ahol egy kerti főzés, sütés közben tartózkodtunk egykori családunkkal.