Veled vagy ellened?

◾6◾

-Márk, hová megyünk? -tettem fel századjára is a kérdést, ahogy felfelé haladtunk az erdős területen, de akárhogy kérleltem, nem válaszolt.

A hegy tetejére érve csodálatos látvány tárult elénk, kezdtem kicsit feloldódni végre. Az egyik asztalon egy piknik kosarat vettem észre, barátom pedig egyenesen oda vezetett engem.
-Boldog 3 hónapot, cica. -mosolygott rám aranyosan, én pedig azon gondolkodtam közben, hogy milyen szerencse, hogy mégsem most kell szakítanom vele...
Ma vagyunk 3 hónapja együtt? Hanyadika is van ma? Ó, hát persze, suli után egy héttel jöttünk össze, Június 23.-án. Milyen meglepő, hogy emlékszik rá.
A kosárban volt hot-dog, szendvicsek és sült krumpli. Többféle kólát ittunk, végül csokis muffinnal zártuk az ebédet.

-Őszintén megmondom, jobban élveztem ezt a fajta ebédet, mint a puccos éttermi kajálást. -mondtam neki nevetve, mikor már csak csendben üldögéltünk a pléden amit a padra terített.
-Nekem igazából mindegy, csak veled lehessek. -fordult felém aranyos mosollyal az arcán. Vajon ezt az egészet azért csinálja, mert tudja, hogy szakítani fogok vele? Vagy ő nem is tud semmit az édesapja üzleteiről?
-Tudod Zoé... Édesapám reggelre eltűnt. -dadogta váratlanul, mintha csak a gondolataimban olvasna. -Anya teljesen ki van akadva, fogalmunk sincs hol lehet. Valami nagy ügyön dolgozott, aztán reggel sehol nem találtuk... Az is lehet, hogy már nem is él... -hangja elcsuklott, ahogy erről beszélt. Őszintének tűnt, de nyilvánvaló volt számomra, hogy ez is hozzátartozik a meséjéhez.
-Nyugodj meg, bébi. Minden rendben lesz. Édesapád biztosan jól van, lehet csak nem akar belekeverni titeket ebbe az egészbe. Ha bármire szükséged van, én itt leszek neked. -a hazugság már úgy megy nekem, mint a vízfolyás. Márk pedig, mint mindig, most is teljesen bedőlt a nyálas szavaimnak.
-Szeretlek. -mondta hirtelen azt a szót, amit még soha nem mondott nekem. Mivel nem válaszoltam semmit, ezért idegesen felpattant.
-Ne haragudj cica, ezt nem most kellett volna. Én csak... Olyan elveszettnek érzem magam, és te meg mindig itt vagy nekem. -járkált fel, s alá zavartan.
-Márk. -fogtam meg kezét. -Én is szeretlek. -csókoltam meg lágyan, és ott, abban a pillanatban még én magam is elhittem ezt a hatalmas hazugságot.

Percek múlva levegő után kapkodva váltunk el egymástól. Hiába nem érzek semmit ez iránt a fiú után, azt meg kell hagyni, nagyon jól csókol. Ambivalens érzések kerítettek hatalmukba. Egyszerre éreztem azt, hogy Márk tényleg szeret engem, és én is őt, de ott volt az az érzés is, hogy a családjának köze volt a szüleim halálához. És a másik mindennél erősebb...
-Mi lenne, ha ezt nálunk folytatnánk? -kérdezte, miközben apró puszikat adott a számtól egészen a fülemig. Ezt már többször megpróbálta, de én mindig visszautasítottam őt, ahogy most is.
-Nagyon jó lenne Márk... -csókoltam meg ismét. -De a nagybátyám bemutatja az új barátnőjét, és lassan haza kellene mennem.
-Nekem itt is jó, cica. Gyorsak leszünk, aztán hazaviszlek. -csókolgatott továbbra is, közben kezemet egyenesen a nadrágjára helyezte. Farmerján keresztül éreztem, hogy ő komolyan gondolja a dolgot, de nekem eszem ágában sincs vele lefeküdni. Nem egy ilyen utolsó senkiházi fogja megkapni a szüzességem, az egyszer biztos.
-Márk. Elég. -álltam fel a padról, amikor már annyira belelendült, hogy hátamat a padnak támasztva csókolta a nyakam.
-Nem elég, még csak most kezdtük, cica. -húzott magához egy újabb csókra. Amikor erőszakosan ajkamba harapott, megelégeltem a dolgot, és csak a szabadulásra tudtam gondolni. Akárhogy próbálkoztam, nem tudtam kiszakadni öleléséből, izmos karjaival erősen tartott engem. Amikor újra megcsókolt, egy határozott mozdulattal felhúztam térdemet, ami éppen jó helyen ért hozzá testéhez. Barátom összeesett az ágyékát ért rugástól, én pedig felkaptam telefonomat az asztalról és szó nélkül otthagytam őt.
Kívülről erősnek próbáltam tűnni, de belül valójában összetörtem. Soha nem volt még velem erőszakos Márk. Sőt, igazából csókolózni sem szoktunk, csak nagyon ritkán. Persze gondoltam, hogy előbb-utóbb többet akar majd, hiszen ő a focicsapat kapitánya, és bármelyik lányt megkaphatná egy szóra...

Sietős léptekkel hagytam hátam mögött a hegyet, vele együtt a kapcsolatunkat is Márkkal.
Mi lett volna, ha nem tudom leállítani? Akkor megerőszakolt volna? Ha nem jártam volna önvédelemre, bármit csinálhatott volna velem... Ezért hozott ilyen elhagyatott helyre? Ez volt a célja ezzel az egész ebéddel?!

Gyorsan tárcsáztam személyi testőrömet, aki 2 perc múlva már az autója ajtaját nyitotta ki előttem.
-Zoé, mondja, minden rendben? -kérdezte úgy, hogy közben csak az utat figyelte.
-Nem. De gondolom mindenről tud. -sóhajtottam, majd elővettem telefonom, ami folyamatosan rezgett. Persze Márk hívott már hatodjára, de én nem akartam felvenni, ezért válasz nélkül a hátsó ülésre dobtam telefonomat.
-Igen, mindenről tudok. És egy szavába kerül, hogy kinyírjam azt a kis patkányt. Ne haragudjon, hogy nem avatkoztam közbe, de a maga szabálya, hogy ne fedjük fel magunkat. Azt viszont hozzáteszem, hogy éppen elindultam felfelé, amikor maga lejött. -pillantott rám haraggal teli szemmel. Egy vállrándítással elintéztem mondandóját, aztán eszembe jutott valami.
-Beszélnem kell Zoltánnal. A Varga házba, kérem. -navigáltam sofőrömet, aki egy éles kanyart véve az útra tért.
-Bocsánat, hogy beleavatkozom, de nem veszi fel a telefont? -kérdezte, amikor újra és újra rezegni kezdett készülékem.
Idegesen hátra nyúltam érte, és fogadtam a hívást.
-Figyelj, ne keress, ne hívj. Látni sem akarlak, soha többé. -ordítottam hagosan.
-Mi? Mi rosszat tettem? -hallottam a vonal másik végén, Márk helyett Benedek hangját. Ó, én hülye, meg sem néztem, hogy ki hív, azt hittem Márk az.
-Semmi rosszat nem csináltál, bocs. -válaszoltam gyorsan, aztán leraktam a telefont, mielőtt további kérdéseket tett volna fel...

Szép jó napot mindenkineeek. Megérkezett a következő rész, ami bevallom, nekem nem igazán tetszik. 😂 Sok puszi mindenkinek! ❤️🤗