Veled vagy ellened?

▪️14▪️

Másnap a  reggeli edzés közben folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy hogyan segíthetnék bátyáméknak. Akárhogy gondolkodtam, egyszerűen nem jutott eszembe semmi, amivel előrelendíthetném az ügyet.

A konyhába vezető úton a szokásos illatok helyett most semmit nem éreztem, ami fura, hiszen Tomi, ha itthon vannak, mindig készít nekem kávét, és reggelit. Egyébként is megbeszéltük, hogy elvisz a suliba.
A lépcsőn visszafordulva a szobájába indultam, hogy ott kopogás után várjam míg ajtót nyit. Ötszöri kopogtatás után sem kaptam választ, ezért óvatosan kinyitottam ajtaját, de senki nem volt odabent. Elmentek volna valahová az éjszaka? Robi azt mondta csütörtökön lesz tárgyalás, szó sem volt semmiféle éjszakai melóról.

Zavartan indultam ismét a konyhába, hogy kávét főzzek, és míg vártam, készítettem néhány szendvicset.
Éppen befejeztem a kávém, amikor nagybátyám jelent meg az ajtóban kócosan, mindössze egy szál boxer alsóban és a kedvenc sorozatunk logójával díszített pólójában.
-Jó reggelt baba. Csinálnál nekem is kávét, kérlek? -puszilt homlokon, miközben a csaphoz indult, hogy egy pohár vizet töltsön magának.
-Jó reggelt. Máris, csak ezt elcsomagolom. -mutattam a szendvicsre, amit épp alufóliába helyeztem. -Tomi merre van?
-Passz. Biztos elaludt. Ma nincs semmi dolgunk, ráér pihenni. -válaszolt két korty víz között, majd poharát a mosogatógépbe helyezte, és helyet foglalt a pult mellett.
-Nem, voltam fent nála. Nincs itthon és az ágya is rendbe van. Ezek szerint nem aludt itthon. Este miután hazajöttem Listől... -kezdtem el mesélni, de Robi félbeszakított.
-Hallottam mindent, az ablakom alatt voltatok... Lehet, hogy elment valamelyik alkalmi partneréhez, hogy felejtsen egy kicsit. Ne aggódj, tud vigyázni magára, biztosan nincs semmi baja. -nyugtatott meg nagybátyám kezemet simogatva, aztán egy szuszra megitta a csészébe töltött kávéját.
-Elvigyelek a suliba? Úgyis beszélnem kéne az osztályfőnököddel a jegyeidről stbstb. Kihagytam a legutóbbi 2 szülőit. -ajánlotta fel kedvesen, majd miután igent mondtam, a szobájába ment, hogy összekapja magát.

Néhány perc múlva már nagybátyám autójában ülve hívtam Elisabethet, hogy mindjárt ott vagyunk érte, mert már aggódott, hogy elkésünk. Ami elég vicces, mert sokszor késtünk már el...

A suli elé leparkolva ismét mindenki minket bámult, gondolom Robi metál színű kocsija tetszett nekik ennyire. Nagybátyám még el akart intézni egy telefont, ezért puszit nyomtam az arcára, és barátnőmmel az épület felé indultunk, amikor Márk állt meg előttünk. Ki akartuk kerülni, de kezem után nyúlt, úgy húzott vissza magához.
-Most nincs itt a bátyád, hogy megvédjen, cica. -suttogta fülembe agresszívan, barátnőmet eltolva tőlünk.
-Nincs szükségem senkire, hogy megvédjen tőled, Márk. -válaszoltam mosolyogva, és eltoltam magamtól. A következő pillanatban Márk lesápadva nézett hátam mögé, majd éreztem, hogy nagybátyám a karját vállamra helyezi.
-Minden oké, baba? -kérdezte idegesen.
-Persze, épp azt ecseteltem Márknak, hogy nincs szükségem senkire, aki megvéd tőle, mert azt mondta, hogy most nincs itt Tom, hogy megvédjen engem. -meséltem mosolyogva a történteket, exem ideges tekintetét figyelve.
-Tudod, te kis gyökér, Zoé kemény csaj. De ha ez nem lenne elég, mindig van körülötte valaki, aki védelmezi őt. Ezt jobb, ha észben tartod, nehogy valami baj történjen a helyes kis pofikáddal. -bácsikám egyenesen Márk szemébe nézett, úgy magyarázta el neki a dolgokat, az előttünk álló fiú pedig félve nézett vissza rá.
-A helyedben nem lennék ilyen vagány gyerek, nincs itt apuci, hogy megvédjen téged. Sőt, ha itt lenne, akkor sem tudna megvédeni tőlem. -kacsintott rá vigyorogva.
Percekig álltak egymással szemben, meg sem szakítva a szemkontaktust, a mellettünk elhaladó diákok mindebből semmit nem vettek észre, szerencsére.

Az "idilli" pillanatot matek tanárom érkezése szakította meg, aki kezet fogva nagybátyámmal érdeklődött, hogy mi folyik itt.
-Semmi, semmi, csak helyre raktam ezt a kis senkit, hogy ne fenyegesse az unokahúgomat, mert átalakítom a kisfiús arcocskáját. -mesélte nevetve Robi.
-De hát maga egy tanár. Nem kéne tennie valamit, amiért fenyeget engem ez az ember?! -kérdezte felháborodva Márk Benedektől. Mi, Lissel visszafolytott nevetéssel figyeltük a jelenetet.
-De, igazad van. Tennem kéne valamit. És teszek is... Megfenyegetlek én is, ha egy ujjal is hozzá mersz érni Zoéhoz, neked véged. Felfogtad? -kérdezte egészen közel hajolva hozzá, majd felénk fordult. -Menjetek órára, csajok. Nem akarom, hogy elkéssetek egy ilyen kis senki miatt.

-Rendben leszel? -ölelt meg Robi szorosan.
-Persze. -pusziltam meg újra. -Ha megtudsz valamit Tomiról, akkor szólsz azonnal, ugye? -kérdeztem suttogva.
-Igen, azonnal. De előbb még megyek az osztályfőnöködhöz. -válaszolt mosolyogva, mint mindig, mikor az osztályfőnökömhöz indul.
-Te pedig, maradj itt, amíg mi bemegyünk, és mivel velem lesz az első órád, számíthatsz rá, hogy beírom ezt a 10-15 perc késést. -nevetett vőlegényem Márkra, aki megrökönyödve hallgatta szavait.

Még egy mosolyt megengedtem magamnak exem irányába, majd intettem neki, és barátnőmbe karolva indultunk, hogy egy újabb fárasztó napot szenvedjünk végig a suliban.
Az órák szinte elrepültek, valószínűleg azért, mert egyiken sem tudtam koncentrálni.
Nagybátyámmal többször is beszéltem telefonon, de semmit nem tudott meg bátyámról. Az órák végére aggodalmam teljesen elborított, azt forgattam fejemben, hogy a rendőrséghez fordulok, hogy bejelentsem testvérem eltűnését. Barátnőm rengetegszer megkérdezte, hogy mi bajom van, de nem akartam elmondani neki, ezért mindig csak elintéztem annyival, hogy sok dolog összejött mostanában. Ami valljuk be, igaz is...

Az edzés végén, öltözés közben egy érdekes párbeszéd ütötte meg a fülemet.
-Te hallottad, hogy megcsalta? -suttogta az egyik lány.
-De pont a legjobb barátnőjével?! Hogy lehet ekkora szemét? -kontrázott a másik.
-Nem is tőle durva ez az egész, hanem Petrától. A barátnője pasijával összejönni? Komolyan? Ki az, aki ilyet tesz? -kérdezte felháborodva az első lány. Ezután két lány jött ki a benti öltözőből, mosolyogva köszöntek és elhagyták az öltözőt.
-Te is hallottad ugye? -kérdezte Elisabeth.
-Persze. Nem gondoltam volna, amikor kitaláltam ezt a megcsalós dolgot, hogy valóra is fog válni. -nevettem zavartan. Mivel már csak -szokás szerint- ketten maradtunk, ezért nyíltan beszélhettünk a történtekről.
-Mennem kell, kész vagy? -pattant fel barátnőm sietősen.
-Persze, egy pillanat, csak bekötöm a cipőm. -mutattam conversemre, és neki láttam megigazítani.
-Máskor persze csak betűröd oldalra... -fújtatta idegesen barátnőm.
-Mi bajod van? Az előbb még nyugodtan beszélgettünk, most meg rohanni akarsz. -néztem rá értetlenül.
-Máté vár rám. Nem akarom várakoztatni, nehogy itt hagyjon... -pislogott rám szerelmesen.
-Miért hagyna itt? -kérdeztem zavartan. -Mindegy, indulhatunk már, nyugi. -vettem vállamra táskámat, és kezembe fogva Nike edző táskámat, elindultunk.

Az iskola kapuján kilépve először nagybátyám autóját szúrtam ki, aztán egy férfit, aki egyenesen felénk közeledett.
-Na, hol van a lovagod? -cukkoltam barátnőmet. Válaszolni sem volt ideje, ugyanis a férfi egyenesen hozzánk jött.
-Helló, nyuszika. -puszilta szájon Elisabethet, én pedig hatalmasra nyílt szemekkel figyeltem, ahogy a 30 körüli férfi a barátnőmet csókolja, ő pedig mosolyogva átkarolja.
-Szia, Vastag Máté. Te biztosan Zoé vagy. Már Elis sokat mesélt rólad. -mutatkozott be udvariasan, kaján mosollyal arcán.
-Helló. Én...igen... Mennem kell, várnak rám... Jó szórakozást. Vagy mi... -motyogtam zavartan, és szinte rohantam az autóhoz.

-Ki a franc ez a csávó? Velem egyidős lehet... -támadott le azonnal Robi, ahogy beszálltam mellé.
-Ne is mondd, teljesen le vagyok sokkolva. Még jó, hogy Tom nem látta... -magyaráztam magam elé bámulva.
-Igazából de... -hallottam hátam mögül bátyám hangját.
-Omg. Mit csinálsz te ott?! Megőrültél? Halálra rémítessz... -kiabáltam rá cseppet sem kedvesen.
-Azért kicsit jobban is örülhetnél nekem... -fonta össze karját duzzogva.
-Ez komoly? Eltűnsz egy csomó időre, nem válaszolsz az üzenetekre, annyit nem mondasz, hogy élsz-e, aztán azt mondod, hogy nem örülök neked? Tudod, mennyire aggódtam miattad? Egy kurva üzenetet sem hagytál, legalább annyit, hogy jól vagy... -ordítottam sírás közeli állapotban, nagybátyám pedig megszorította kezem nyugtatásként.
-Szerelmi bánatom van. -jelentette ki válát megvonva.
-Komolyan ezzel magyarázod? -szállt be a veszekedésbe Robi is.
-Te cseszted el, mert gyáva voltál elmondani az érzéseid. -szúrtam oda idegesen, és bekötöttem a biztonsági övem, jelezve, hogy induljunk már végre.
-Tudom, hugi. Ne haragudj rám kérlek. És te se Robi. Hülye voltam, hogy csak így leléptem. Csak felejteni akartam egy kicsit. Felszedtem egy-két... vagyis 3-4 csajt... És most még rosszabbul érzem magam, mint előtte. Főleg, hogy láttam, kivel kavar Elisabeth. Ez a pali egy vénember... Robi is megmondta, vele egyidős kb. -bátyám hangjából sütött a féltékenység és az idegesség.
-Hé, én nem vagyok vénember. -csattant fel nagybátyám, közben pedig elindultunk hazafelé.
-Jó, bocs, tudod hogy értettem. -sóhajtott fel bátyám. -Tennem kell valamit. Nem hagyhatom, hogy egy ilyennel legyen együtt Lis. Nem, nem. Az enyém lesz. Meg fogom őt szerezni!!

Szép jó reggelt!💞
Most kicsit hamarabb érkezett a következő rész, mint szokott. Megszállt az ihlet, megírtam előre néhány részt, úgyhogy kicsit gyakrabban fogom hozni. 🙈
Szép napot mindenkinek!💞