Veled vagy ellened?

▪️22▪️

Egész éjszaka csak forgolódtam, nem jött álom a szememre. Végig gondoltam az egész napot, minden zavaros eseményt.
Végül arra a következtetésre jutottam, hogy Benedek egy pöcs, és nem éri meg  vele foglalkozni.
Az sms nyilvánvalóan a nőjétől jött, aki félti a kis szerelmét... Hát, megnyugodhat, mert a hazugságaival elérte Ben, hogy megutáljam őt.
A szívem mélyén persze igenis kedvelem, sőt, az is lehet, hogy szeretem, de erősebb most az az érzés, amelyik eltaszítja őt tőlem.

Reggel a szokottnál korábban pattantam ki az ágyból, köszönhetően annak, hogy szinte egy percet sem aludtam. A megszokott edzés helyett tripla annyi időt szántam rá, majd egy hosszú, forró fürdőzéssel zártam.
Felöltözés után a konyhába indultam, hogy elkészüljek és igyak egy kávét, ám a várttal ellentétben senki nem várt engem sem reggelivel, sem kávéval.

Nagybátyám szobájába indultam, hogy utánanézzek a dolgoknak, de néhány kopogás után sem kaptam választ.
Csalódottan indultam vissza a konyhába, hogy egy jókora adag kávét töltsek magamba, és végre elinduljak az iskolába.
Közben felhívtam barátnőmet is, viszont tőle sem kaptam választ. Mi van ma? Kerüljük el Zoét nap?!

-Hát te mit csinálsz itt ilyen korán? -ásított hatalmasat Tomi, amikor néhány perccel később csatlakozott hozzám.
-Hmm... Mondjuk suliba készülök? -néztem rá értetlenül.
-Látom formában vagy kora reggel... -rázta meg fejét nevetve. -Édes kicsi hugicám. Mióta van szombaton iskola?
Tomi arcán láttam, hogy mindjárt elröhögi magát, ezért nem tudtam eldönteni, hogy viccel, vagy komolyan beszél.
Mivel a telefon éppen a kezemben volt, megnéztem, hogy milyen nap van, amikor is rájöttem, hogy bátyámnak igaza van.
Teljesen fölöslegesen keltem ki az ágyból, és készültem el a suliba...
-Ezt nem hiszem el. -fújtattam idegesen, majd a bögrét a mosogatógépbe helyezve felszaladtam a szobámba, útközben megszabadultam a ruháimtól, felkaptam egy kezembe akadó pólót, és beugrottam az ágyamba.

-Zoé... Hahó, Zoé. -halvány hang foszlányok rángattak ki az álmok világából, ezért kelletlenül nyitottam ki a szemem, hogy megnézzem ki az, aki nem hagy engem aludni.
Nagyokat ásítva lépdeltem szobám ajtajához, hogy beengedjem nagybátyámat, aki ismét szólított engem.
-Jó reggelt, Csipkerózsika. -köszöntött nevetve Robi.
-Jó reggelt... -reagáltam egy ásítást visszafolytva.
-Khm... Jó reggelt. -lépett előrébb Benedek apja, Zoltán, miközben szemével alaposan végigmért. -Ó, basszus, bocsánat, nem akartam így rád törni.
-Baba, öltözz fel. -szólt nagybátyám kicsit erélyesebben. Végig nézve magamon rájöttem, hogy mindössze egy fehérnemű és egy póló van rajtam, leendő apósom pedig engem bámul... Kellemes ébresztő...

Zavartan csaptam be előttük az ajtót, hogy magamra kapjak valamit. Néhány perccel később egy szürke melegítő nadrágban, és fekete topban ültem ágyamon, amit még gyorsan megigazítottam, mielőtt Zoltán bejött volna.
-Elnézést a rendetlenség miatt, éjszaka nem aludtam túl jól, reggel majdnem elindultam suliba, aztán meg beestem az ágyba... -magyaráztam zavaromban, amikor Zoltán leült az ablak melletti fotelba.
-Ugyan már, kedvesem, nincs ezzel semmi gond. Sokkal otthonosabb egy helyiség, ha nincs száz százalékos rend. Utálom az olyan helyeket, ahol még az újságok is tökéletesen egymásra helyezve vannak az asztalon, vagy a tartóban. -mosolygott. -Tetszik a szobád. Hogy is mondjam... Olyan Zoés... -mondta, miközben körbe nézett a szobámban.
-Igen, azt hiszem ez a hely teljes mértékben Zoés. A bátyámék szerint rózsaszín falak kellenének, és fehér bútorok, hogy csajosabb legyen... De én határozottan kiálltam a barack színű falak és fekete bútorok mellett. Szeretem, hogy nincs sok szín, mégsem zavaró a sötét bútor. -magyaráztam lelkesen, amit a szemben ülő férfi mosolyogva hallgatott.
-Azért jöttem, hogy mégegyszer bocsánatot kérjek a fiam viselkedése miatt. -szólalt meg hirtelen néhány perc hallgatás után. Már épp nyitottam volna a számat, amikor kezét felemelve belém folytotta a szót. -Tudod, nem olyan rossz ember ő, mint amilyennek mutatja magát. Mostanában teljesen ki van fordulva önmagából... Nem tudom, tudsz-e Adriennről... -kérdő pillantására bólintással reagáltam. -Valamiért úgy érzem, hogy annak a "hölgynek" köze van Beni hirtelen változásának. Amíg külföldön élt, tényleg szerette azt a nőt... De megcsalta őt, és ezt nem lehet csak így hirtelen megbocsátani, szerintem... Talán valam más áll itt a háttérben. -üres tekintettel bámulta az ablakom, amikor abbahagyta a beszédet.
-Azt mondta Ben, hogy meghaltak a szülei... Vagy ilyesmi. És mivel Adrienn ott volt vele a nehezebb időkben, ezért neki is ott kell lennie vele most, hogy egyedül maradt. -nagyot sóhajtva álltam fel eddigi helyemről. -Viszont van valami abban, amit mondtál. Nekem például az gyanús, hogy akármikor meglátnak engem, akkor csókolózni kezdenek... Ha meg nem látják, hogy ott vagyok, akkor úgy viselkednek, mint két idegen.
-Na ez valóban furcsa. -Zoltán mellém lépve gondolkodott tovább. -Talán csak el akarják hitetni a külvilággal, hogy együtt vannak. De miért?
-Én is erre a következtetésre jutottam, de a miért-ekre nem találok választ... -sóhajtottam drámaian. -Bennel kapcsolatban már nem is érdekelnek igazából. Nagyon nagyot csalódtam benne. Őszintén bevallom, nem tudom, hogy hogyan fogunk mi ketten együtt élni, mint boldog házasok...
-Szeretnék mutatni neked valamit. Lenne kedved velem tölteni a délutánt? -kérdezte hirtelen.
-Persze, de előbb szeretném rendbehozni magam, és inni egy kávét. Meg reggelizni... Mikor szeretnél indulni? -kérdeztem, fejben már a mai szettemen gondolkodva.
-Kedvesem... Reggelizni már nem tudsz, esetleg ebédelni. -nevetett fel hangosan. -Lent megvárlak, addig megmondom a fiúknak, hogy készítsenek neked kávét meg valami harapnivalót. -mondta, majd magamra hagyott.