Veled vagy ellened?

▪️11▪️

Lesokkolva álltam barátnőm előtt. Mindvégig az volt a baja, hogy nem mondtam el neki, hogy ki is Benedek?
-Lis... Én... Én megmagyarázom. Még én is alig fogtam fel ezt az egészet. De hidd el, te lettél volna az első, akinek elmondom. -mosolyogtam rá halványan.
-Igen? Én lettem volna az első? Hiszen már sok ember tudja... És te képes voltál végignézni, ahogy én szenvedek!! -arca eltorzult, ahogy ezeket a szavakat kiejtette. Elisabeth már a sírás határán állt.
-Mi? Lis, én nem értelek. Neked ez mégis miért fáj? És honnan tudják ezt mások?! -zavarodottan pillantottam körbe, felmérve, vajon mennyien hallgatnak minket. Meglepődve tapasztaltam, hogy senki nem volt a parkoló közelében, sőt az udvaron sem. Órámra pillantva rájöttem, hogy már 15 perce órán kellene lennünk, ezért fogtam barátnőmet és sietősen leléptünk az iskola közeléből. Lis eleinte ellenkezni akart, de aztán csak beletörődve követett engem.

Néhány utcával arrébb megérkeztünk a kedvenc kis játszóterünkhöz, ami elhagyatottan várt minket. Leültünk egymás mellé az egyik padra, barátnőm pedig egy doboz cigit vett elő a táskájából, amiből előbb magának, aztán nekem adott egy szálat.
-Tudod, hogy milyen régóta tetszik nekem a bátyád. Azt hittem vagyunk annyira jó barátnők, hogy elmond, barátnője van... -fújta ki a füstöt idegesen, szemei újra megteltek könnyel.
-Hogy mi? Tominak barátnője? Ezt mégis miből gondolod? -néztem rá zavartan. Most már egyáltalán nem értettem, hogy mi folyik itt. Akkor nem is Benről van szó?
-Ne add az ártatlant... Mindegy... -sóhajtotta. -Tegnap este elmentem futni, amikor megláttam a bátyádat és a nagybátyádat. Köszönni akartam nekik, de ők a sötét miatt nem vettek észre engem. Egy ideig előttem haladtak és hallottam miről beszélnek. Nem akartam kihallgatni őket, komolyan, de elég hangosan beszéltek, azaz inkább veszekedtek. Robi valamiért töketlennek nevezte Tomit, és biztatta, hogy vallja be végre, hogy mit érez. Tomi pedig a saját igaza mellett érvelt, azaz, hogy a lány nem szeretne tőle semmit, mert már elrontotta az esélyét nála. Néhány perc múlva egy feltűnően csinosan öltözött, hosszú fekete hajú csajszi állt meg előttük, Tomi pedig lelkesen üdvözölte őt. Le sem tagadhatnák, hogy van köztük valami. Nem voltan kíváncsi a részletekre, ezért magamra vettem a kapucnim és elfutottam onnan...

A hallottakat hosszú ideig csak emészteni próbáltam, de egyszerűen nem tudtam összerakni a teljes képet. Emlékeimben a csinos fekete hajú csajt kerestem, de sajnos rengeteg emberrel összefutottam már Tomiék által.
-Lis, figyelj. Ha Tomi randizni ment a csajjal, akkor miért vitte magával a bácsikámat? -tettem fel a számomra nyilvánvaló kérdést.
-Mittudomén. -reagált flegmán. -Biztos félt bevallani az érzéseit a ribinek, ezért elkísérte őt Robi.

Barátnőm érve nevetésre kényszerített, elképzeltem, ahogy Robi biztatja bátyámat, hogy "gyerünk, Tom, csókold meg, most a nyakát, kezedet a derekára."
-Örülök, hogy ez neked ennyire vicces. -mondta gyerekes hangnemben, de azért egy mosolyt ő is megengedett magának.
-Ne haragudj, igazad van. Nem vicces... Végülis teljesen természetes a mai világban, hogy egy huszonéves fiatal férfi a nagybátyjával együtt jár udvarolni a barátnőjéhez. -magyaráztam lelkesen, erre már barátnőmből is előtört az az őszinte nevetés, melyet most hallottam először a mai nap folyamán.
-Jó, lehet, hogy tévedtem. Ne haragudj rám, amiért ilyen hülyén viselkedtem. A bátyád teljesen megőrít... És azt hittem, hogy te is titkolózol előttem... -vette szájába az újabb szál cigit, melyet azonnal meg is gyújtott, majd felém nyújtotta a dobozt.
-Tudod, hogy milyen a bátyám. Szinte hetente váltogatja a nőket. Bármennyire is szeretném, nem alkalmas egy komoly kapcsolatra. Pedig nálad jobb partnert el sem tudnék képzelni mellé... -jelentettem ki őszintén két slukk cigi között.
-Mindegy. -sóhajtotta. -De várj... Akkor te mégis miről beszéltél?
Kérdésére gyomrom apró méretűvé vált, idegesen rágni kezdtem a szám között lévő cigaretta végét. Egy nagy levegővétel után egy szuszra elmeséltem az egész Benedek-sztorit, az elejétől a végéig.
Barátnőm percekig csöndben szívta cigijét, amikor befejeztem a beszédet, még akkor sem szólalt meg.

-Nem is tudom mit mondjak, Zoé. Voltak már érdekes dolgaid Robiék miatt, de ez azért elég durva. Viszont,, barátnődként őszintén remélem, hogy több lesz köztetek, mint egy kamu házasság. Benedek nagyon jó pasi, és az alapján, amit meséltél, odáig van érted. Jó, ez természetes, hiszen gyönyörű vagy, barátnőm. Olyan izgatott vagyok, már alig várom az esküvőt. Jézusom, elő kell készíteni mindent!! -pattant fel izgatottan, kezével hevesen gesztikulált, hogy még az égő cigaretta is elrepült kezéből.
-Lis, nyugodj le, légyszi. -nevettem vidáman.
-Úgy irigyellek. -sóhajtotta, mikor lenyugodott kicsit.
-Elisabeth. Már százszor megbeszéltük, hogy az életemben nincs semmi irigylésre méltó! -szívem összeszorult, mikor végiggondoltam, hogy mennyi rossz történt már velem.
-Ne haragudj. -simított végig karomon. -Mi lenne, ha elmennénk vásárolni? Szeretnék néhány új ruhát, és nemsokára lesz az iskolai kirándulás is. Ugye nem felejtetted el? Én már alig várom!! Ugye jön Tomi is?
-Azt hiszem igen, de nem vagyok biztos benne. -mosolyogtam csalódottan.

Az iskolánk minden évben kirándulást szervez, ahová a tanulók családjukkal együtt mehetnek. Minden évfolyam más-más helyszínre utazik, ugyanis túl zsúfolt lenne, ha mindenki egy helyen lenne. Tomiék minden évben elkísértek engem, de ebben az évben lehet, hogy kihagyjuk majd. Pedig idén a szokottnál is izgalmasabb lesz, hiszen egy régi, elhagyatott kórházban lesz a szállás, melyet szállodává alakítottak. Hátborzongató képeket láttam róla az interneten, mégis szívesen részt vennék a 3 napos kiránduláson. Mindig szerveznek csapatfeladatokat, a végén pedig kihirdetik a győztes családot. Tavaly második helyen végeztünk, köszönhetően a legnagyobb félelmemnek. Egy erdő mélyén táboroztunk, és pókok szerepeltek a feladatban... Brr.

-Szerinted nem viselkedik furcsán Petra? -kérdeztem barátnőmtől, miközben a polcok között turkáltunk a pláza egyik legdrágább üzletében.
-Igen, kérdezni akartalak már, hogy nem tudod-e mi történt vele. Az elmúlt napokban teljesen elhanyagol minket, mintha haragudna valamiért. De akárhogy gondolkodtam, nem jutott eszembe semmi, amivel megbántottuk volna. -gondolkodott hangosan barátnőm.
-Igen, ez egyik napról a másikra történt. Vagy lehet, hogy nem vettünk észre valamit? -válaszoltam barátnőmnek, aki egy váll rándítással reagált.

Néhány ruha felpróbálása után tanácstalanul álltunk az üzlet közepén, hiszen nem tudtuk eldönteni melyiket is vegyük meg. Én végül vettem két új farmert, három testhez simuló melegítő nadrágot, 2 V kivágású felsőt, 3 sportosabbat és egy cipzáras melegítő felsőt is. A sportosabb darabokat főleg a kirándulás miatt vettem meg, de úgy gondolom, otthon is szívesen felveszem majd.
Barátnőm sietősen pakolta vissza a két felsőt, amit értetlenül figyeltem, hiszen fantasztikusan állt rajta mindegyik.
-Nincs nálam annyi, hogy mindezt megvegyem, és a nadrág most jobban kell, mint a felső. -magyarázta szomorúan. -De még mielőtt megint eszedbe jutna, ne próbáld meg megvenni nekem! -tette hozzá gyorsan.
-Ugyan, Elisabeth. Most kaptam Tomitól egy rakás pénzt, engedd meg, hogy megvegyem neked. Bocsánatkérésként a titkolózás miatt. -győzködtem barátnőmet, és magamhoz vettem a ruhadarabokat.

A kasszától távozva a cukrászda felé vettük az irányt, ahol mindketten egy jókora adag kávét kértünk, hozzá hatalmas szelet francia krémest.
Kellemesen elbeszélgettünk, minden témát kiveséztünk, amire az elmúlt napokban nem jutott idő. Épp a bátyám volt a téma, amikor barátnőm hirtelen csendbe maradt.
-Na, mi az? Ne haragudj, nem akartam róla beszélni. -mentettem gyorsan a helyzetet.
-Az emlegetett szamár... -mutatott fejével a cukrászda másik felébe, hogy forduljak én is arra. Petra egyedül üldögélt az egyik sarokban, folyamatosan telefonját bámulva. Mi tökéletesen láttuk őt, ő viszont nem látott minket, hisz a pult takarásában voltunk.
-Vajon kit vár ennyire? -kíváncsiskodott Lis. Ahogy feltette a kérdést, szinte azonnal választ is kaptunk, amikor egy kapucni alá bújt fiatalember leült mellé, és egy hosszú, nem közönség elé való csókkal köszöntötte őt. Nevetve tippelgettünk barátnőmmel, hogy ki lehet az ismeretlen lovag, de a látvány, ami elénk tárult, amikor levette a kapucniját, arra nem voltunk felkészülve...

Sziasztok, jó reggelt.
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa ezt a történetem is. Remélem tetszik nektek, habár az első történetet erősebbnek érzem. 🙄
Kellemes olvasást és szép napot mindenkinek! 💝💝