Veled vagy ellened?

▪️13▪️

-Valami baj van, Zoé? -lépett mellém azonnal Ben, és izmos karját védelmezően körém fonta. Abban a pillanatban, ahogy megéreztem illatát, és testének melegét, elfelejtettem minden rosszat, ami az elmúlt napokban történt. Csak ő számított, és ez az érzés, amit kiváltott belőlem.

-Khm. Nem akarok zavarni, csak meg akartam kérdezni, hogy maradsz-e vacsorára, Benedek? -hallottuk nagybátyám hangját hátunk mögül, ezért sietősen elengedtük egymást.

Míg ők ketten megbeszélték a vacsora részleteit, én írtam egy sms-t barátnőmnek, hogy megszakadt a vonal, és, hogy most nem tudunk találkozni, de este még hívni fogom. Azt sem tudom, hogy bátyámnak elmondjam-e ezt az egészet, vagy inkább várjak, hogy komolyan lesz-e valami az ismeretlen lovaggal.
-Baba, a szokásos jöhet? -kiabálta Robi a konyhából, néhány szórólappal a kezében.
-Nem, most inkább valami mást ennék. Mit szóltok ehhez? -mutattam egy olasz étterem szórólapját, amivel mindannyian egyetértettek.

Amíg vártuk az ételt, Ben és Tom megterítettek, én pedig az alkalmat kihasználva kirángattam nagybátyámat az udvarra, hogy nyugodtan beszéljünk.
-Tudod, hogy kibe van belezúgva Tomi? -kérdeztem kertelés nélkül.
-Ja. -válaszolta lazán. -Ideje volt, hogy te is megtudd. Miért kérdezed?
-Az a helyzet, hogy Lis megismert ma valakit, és nem tudom, elmondjam-e Tomnak. Szerinted? -néztem rá kétségbeesetten.
-Hú, hát ez érdekes. Ezidáig nem volt senkije, most pedig, mikor Tomika végre rájön, hogy mi a helyzet, akkor talál valakit... -nevetett fel zavartan. Szájába szivart helyezve foglalt helyet az udvar közepén álló hintaágyban, én pedig vele szemben állva gondolkodtam.
-Vacsora után találkozom Lissel. Azután meglátjuk, hogy mi lesz. -jelentettem ki egy kis gondolkodás után.
-Ezt akartam én is javasolni. -bólintott egyetértően. -De! Ne avatkozzunk túlságosan bele, baba. -tette hozzá sietősen, majd szivarját a hamutálba nyomva szorosan magához ölelt. Férfias illata keveredett a füst szagával, amit annyira szerettem, ezért most is mélyen magamba szívtam.
-Te jól vagy, baba? Rég beszélgettünk már úgy komolyan. Ne haragudj, hogy mostanában többet vagyunk távol, de összejöttek a dolgok rendesen. -simogatta hajamat kedvesen.
-Persze, megvagyok. Tudom, hogy sokat dolgoztok, és megértem. -mosolyogtam őszintén. -Mi lenne, ha a hétvégén elutaznánk valahová? Olyan rég voltunk már.
-Igaz, igaz. Milyen nap is van? Kedd, aha, holnap után lesz még egy fontos tárgyalásom az egyik beszállítóval, de ha az sikerül, akkor egy ideig nyugi lesz. Akkor már pénteken suli után indulhatunk is, ugye? Naná, de az is lehet, hogy intézek neked igazolást, és akkor kicsit hosszabb hétvégénk lesz... -tervezgette magában a dolgokat, engem teljesen kihagyva a beszélgetésből.
-Jaj, Robikám, imádok veled beszélgetni. -nevettem fel hangosan, mire szemöldökét ráncolva nézett le rám.
-Ne zavarj, most egy fontos megbeszélés közepén vagyok. -nevetett ő is, majd kezét derekamra helyezve indultunk a lakásba, hogy végre megvacsorázzunk.

Vacsora közben kellemesen elbeszélgettünk minden témáról, köztük az iskoláról, a munkáról, és az iskolai kirándulás is szóba került. Benedek elárulta, hogy az osztályfőnökök mellett ő, és a testnevelés tanárunk lesz még a kísérő tanár a mi évfolyamunkkal. Őszintén, örömmel töltött el, hogy Benedek velünk egy helyen fog megszállni...

Amikor befejeztük az evést, felhívtam Elisabethet, Ben pedig felajánlotta, hogy elvisz hozzájuk. Egész úton csöndben bámultam kifelé az ablakon. Annyira aggódtam az ismeretlen férfi miatt, hogy beszélni sem volt kedvem. Benedek szerencsére nem faggatott, szemét le sem vette az útról. Amikor megérkeztünk az általam megadott címhez, kezét enyémre helyezte, ami ezidáig az ölemben pihent.
-Figyelj, Zoé. 15 percre lakom innen, ha végeztél, hívj és hazaviszlek. Rendben? -ajánlotta fel kedvesen.
-Ugyan, semmi szükség erre. Norbi, a testőröm itt áll a ház előtt. Nézd, az a fekete autó. -mutattam a visszapillantóban a mögöttünk parkoló kocsira. -De azért köszönöm. Úgy mindent. -mosolyogtam rá halványan, majd egy puszit nyomtam arcára és sietősen kiszálltam az autóból.