Veled vagy ellened?

▪️30▪️

A lakásban kellemes, otthonos illat fogadott minket. Robi lassú léptekkel, arcán szomorú mosollyal nézett be minden egyes helyiségbe, ahol egykor a szüleivel élt együtt.
Hosszú, csöndes percek teltek el, miközben mi, bátyámmal a konyhában állva csak nézelődtünk, az egyik polcon lévő képeket fedeztük fel.

-Bocsánat, hogy megzavarom a pillanatot, de átnéztem a lakás minden egyes pontját. -torkát köszörülve csatlakozott hozzánk testőröm Norbi, és Robi biztonsági őre.
-Találtak valamit? -hallottam nagybátyám hangját a hátam mögül. Karját vállamra helyezte, a másikat bátyáméra, úgy állt fölöttünk, védelmezően a székek mögött.
-Dulakodásra utaló jeleket nem találtunk. Semmi olyat nem látunk, ami arra engedne következtetni, hogy bárki szándékosan végzett volna a szüleivel, uram. Ha szeretné még egyszer körbejárunk, hátha az előbb elkerülte valami a figyelmünket. -jelentette Bálint, nagybátyám testőre.
-Erre semmi szükség, bízom az alapos munkájukban. Én magam is úgy látom, hogy nem történt betörés. A szüleim ezek szerint egyszerűen csak elaludtak... Mindketten egyszerre, egy helyen... -töprengett hangosan bácsikám. -Mint egy tinédzsereknek készült romantikus filmben... -nevetett fel cinikusan.
-Azt gondolod, hogy valaki szándékosan csinálta? -fordultam hátra ijedten.
-De mégis ki lett volna képes ilyesmire? És hogy lehet, hogy semmi nyomot nem hagytak maguk után? -csatlakozott Tomi a gondolatmenethez.
-Róbert, elnézést, a szülei cukorbetegek voltak? Vagy szedtek bármilyen gyógyszert, amit injekcióval adtak be nekik? -zavart meg minket Norbi, mire mindannyian felé fordultunk. Testőröm éppen a konyha szekrény melletti szemetes mellett térdelt, gumikesztyűbe bujtatott kezében egy injekciós tűt tartva.
-Őszintén megmondom, nem tudom. -sóhajtotta. -Hívja ide Dávidot, mondja meg neki, hogy hozza a felszerelést és a csapatot. Derítsék ki, hogy milyen gyógyszerhez használták ezt a tűt.

Testőreink követve utasítását elhagyták a szobát, hogy telefonon keresztül szóljanak a fővárosi kórház igazgatójának, aki több éve már, hogy ilyen és ehhez hasonló helyzetekben a segítségünkre van.
-Szerintetek képes lenne valaki ilyesmire? -kérdeztem félve a két férfitól, akik csupán sóhajtva rázták fejüket.
-Nem tudom, ki tette, de azt megígérem nektek, hogy meg fog fizetni ezért. Vigyázzatok magatokra nagyon, srácok. Nem tudhatjuk, hogy a tettes a közelben van-e még. Hívok még erősítést, lehet, hogy nem lesz elég a 2 legjobb emberünk. -reagált bácsikám idegesen, majd telefonját kezébe véve elhagyta a konyhát.
-Hallod, hugi, ez tök para. Robin kívül ők voltak az egyetlen élő rokonaink, és most őket is elveszítettük úgy, hogy nem is ismertük őket. Mennyi titok van még ebben a családban, amiről nem tudunk? -ölelt át bátyám szomorúan, én pedig fejemet vállára hajtva utat engedtem könnyeimnek.

A nap további részében egyik helyről a másikra ültünk, járkáltunk, közben különböző teóriákat gyártva gondolkodtunk, hogy mi történhetett. Délután 6 körül érkezett meg az orvos és 5 további kórházi dolgozó. Időközben testőreink is elfoglalták az udvart, egymást érték a sötét terepjárók az apró családi birtokon.

-Köszönjük, hogy ilyen hosszú utat tettetek meg miattunk, Dávid. -nyújtotta jobbját bácsikám a fehér ruhába öltözött férfi felé, aki szomorkás mosollyal viszonozta kézfogását.
-Ugyan, Robi. Tudod, hogy bármikor bármiben számíthatsz ránk. És ezt nem csupán a támogatások miatt mondom. A barátságunk többet ér a pénznél... Őszinte részvétem a titeket ért veszteség miatt. -nézett körbe rajtunk, bólintással nyomatékosítva mondandóját.
Dávid valóban jó barátja volt mindig is Robinak, viszont -véleményem szerint- ezt nagyban befolyásolja az az összeg, amit minden hónapban a kórház számlájára utalunk.

Nagyjából fél óra elteltével megfejtették, hogy a tűvel egyfajta mérget adtak be, ami alig 15 perc alatt végez azzal, aki megkapja azt. A tű mérete alapján Dávid csapata megállapította, hogy valószínűleg a lábujjak közé szúrták be a mérget, mert ott nem észrevehető a szúrás helye.
A kérdés már csak az, hogy ki tudott bejutni a házba, és észrevétlenül beadni mindkettejüknek a halálos gyógyszert?