Fáraó macskája

3

Az egyik ház tetejéről néztem le a sikátorban álló öt alakra. Három bandita és két velem egykorú fiúkat.  A két srác szépen öltözött, valószínűleg nemesek. Az egyik kissé duci, míg a másik közép alkatú. Remegő kezében egy rövid pengéjű kardot tartott. 

-Megfogják ölni őket. Te mit gondolsz Adiba?

-Előbb öli meg saját magát a kardos fiúcska. A pufit kifosztják és megölik. 

Lefeküdt mellém és onnan néztük az eseményeket.

-Ez uncsi!

-Csak most jöttünk. Mégis mit akarsz tenni?

-Nem tudom...unatkozom.....te nem?

Adiba egy hatalmasat ásított és a csillogó szemeivel rám nézett.

-Tudod, hogy lusta vagyok. Ha ennyire tenni akarsz valamit, akkor tegyél! Intézd el őket, aztán menjünk aludni.

-Hmmm.

-Nyugi itt megvárlak.

-Pff,Kösz húgi.

-Bármikor.

Összekucorodva elaludt, míg én leugrottam egyenesen a leghátsó banditára. A hirtelen súly miatt, összecsuklott és lent is maradt. Egy kész is. Maradt kettő. 

-Mégis mi a fene?!

Felnőtt férfiakkal nehéz elbánni, ezért is gyorsan kell cselekedni. A hozzám legközelibb férfit gyomron rúgtam és kisöpörtem a lábát, aztán a gyomrára ugrottam. Gyorsan elléptem és a másikhoz fordultam, aki hátrált a kardos fiú elől. Hol engem, hol őket nézte.

-Te kis szaros! Ezt még nagyon megbánod!

-Ne csak a szád járjon! Ezek a bugrisok nem ellenfelek! Küzdj meg velem!

-Jobb ötletem van! Megöllek téged, majd őket és elviszem a lóvétokat!

Elővette a jókora kését és felém indult. A kardos fiú észhez kapva csatakiáltással ment neki a férfinak, aki számítva a támadásra kiverte az instabilan tartott kardot a kezéből.

-Haha! Nem jött be! És most te halsz meg elsőnek!

Kapva az alkalmon futottam a kardhoz, majd az utolsó pillanatban végigcsúsztam a földön, felkapva a fegyvert. A csili-vili pengét belemártottam a férfi gyomrába.

-Vagyis inkább te fogsz megdögleni.

Az újonnan szerzet kardomat kivágtam a testéből. Forró vére rám és a mögöttem lévőkre spriccelődött. A két kiütött férfi kezdet ébredezni, míg a vérrel borított fiúk dermedten bámulták a halott banditát. Undorító!

-Héj! Mondom! Héj!

A duci reagált gyorsabban, míg a másik tovább bámulta a hullát.

-Mmi az?

-Add ide az erszényed!

-Mmii?!

-Csak csináld!

Remegő kézzel adta oda a jól megtömött erszényt.

-Mmégis mmit ttervezel?

-Nyugi! Csak a szolgálataimért járó jutalmat veszem el. Nektek nemeseknek három aranyérem nem pénz.

Jól láthatóan kivettem az erszényből három érmet és a zsebembe raktam. A zsákot nem adtam vissza, hanem a halott kezébe nyomtam, míg a véres kardot a csendben bámuló nemes fiúnak adtam. Mindkettejük értettlen szemekkel néztek.

-Volt vér a pucádban fegyvert rántani és használni. Én csak segítettem. Megérdemelsz egy kis dicséretet.

A tetőn lévő villogó tekintet jelezte, hogy a két fiú testőrei hamarosan ideérnek.

-Egy jó tanács! Sose maradjatok védtelenek!

Nem nézve rájuk elkezdtem visszamászni a tetőre.

-Köszönjük!

Összefolyt hangjukat hallva visszafordultam és rájuk vigyorogtam.