Fáraó macskája

29

Amr

Farid hebegve kereste a szavakat, mire egy értelmes mondatot ki tudott nyögni.

-Elnézést, herceg. Én csak információt kaptam, hogy ön és a hercegnő ebben a ...mulatságban vesznek részt.

-Már pedig én nem vettem részt! És lefogadom, hogy a nemes lelkű és kedves Amana hercegnő sem vett ezen részt. De ha nem hisz nekem, hát akkor járjunk utána!

Ajaj! Gamal ledobta magáról a törülközőt és néhány katonával, Fariddal és velem megindult a hercegnő szobájába. Feszülten sétáltam testvérem mellett, tudván hogy most lefogunk bukni. Amikor a folyosóra értünk néhány szolgálólány sietett ki egy szobából, valószínűleg a hercegnő rezidenciájából. Egy idős asszony állta el végül az utunkat.

-Sajnálom felség, de a hercegnő nagyon beteg, ezért nem mehetnek be.

-Beteg?! 

-Mégis mi baja?! 

-Ugye nem súlyos?!

A herceg és Farid hangos beszélgetésére az ajtóban megjelent Bashira. Ahogy elnézem átöltözött, mert már nem tapad rá a ruha.

-Mégis mi folyik itt?! A hercegnő beteg! Pihenésre van szüksége, de nem tud, mert maguk itt, hangosak!

A megjátszott felháborodás igazán valósághűnek tűnt, bár ahogy a benti öklendező hangok alapján lehet, hogy nem is hazudik. A férfiak zavartan és megszégyenülve hajtották le a fejüket és sűrű bocsánatkérést kérve elmentek. Én habozva szemeztem a papnővel, aki mosolyogva biccentet, majd mielőtt be ment volna kacsintott egyet.

Bashira

Halk örömtáncba kezdtem a zárt ajtó előtt, de abba kellett hagynom, amikor meghallottam testvérem öklendezését.

-Óh, drágám a dézsába hány, ne a köre! Napokig azt fogod szagolni, ha megszárad!

Amanahoz siettem és segítettem neki felülni. Ahogy hányt, én jó testvérként simiztem a hátát.

-Ugye nem buktunk le?!

-Nem, minden tuti.

-Akkor jó, blaaaah!