Fáraó macskája

30

Másnap reggel

Amr

Már jóval elmúlt a reggeli idő, amikor kinyílt a közös szobánk ajtaja és Bashirah belépet egy tálcával, amin gőzölgő bögrék voltak és egy-egy kifli.

-Szép jó reggelt az uraknak!

Hatalmas mosollyal lépett a szobába, ahol Gamal feküdt, sápadtan és gyengén az esti hányás miatt, míg én félmeztelenül törülköztem a reggeli mosakodásból.

-Bashirah! Nem jöhetsz be csak úgy, bebocsátás nélkül! Mégis hogy képzeled?!

Az a nőszemély bezzeg nem törődött a dorgálásommal, helyette az ágyhoz sietett, lerakta a tálcát a komódra és felültette a herceget.

-Nincs túl jó színben, felség. De ne aggódjon, hoztam orvosságot, ettől jobban fogja érezni magát.

-Kedves tőled Bashirah, de nem hiszem, hogy egy italtól jobban lennék. Úgy érzem a halálomon vagyok.

-Oh, ugyan! A hercegnő is pont így nézett ki hajnalban, de amint megitta a teát, pár óra múlva már jobban is lett.

Felöltöztem és a két nemeshez léptem.

-Amana is rosszul van?! Azonnal mennem kell!

Gamal erőtlenül próbált kiszállni az ágyból , de Bashirah azonnal visszanyomta.

-Nem hallotta?! Már sokkal jobban van, jelen pillanatban éppen fest. Nem kell aggódnia! Most pedig szépen igya meg a teát!

Bashirah ellenkezést nem tűrve a herceg szájához emelte a bögrét és elkezdte itatni. 

-Mégis miféle lötty az?

-Nem hiszem hogy ismered a hozzávaló gyógynövényeket. Elégedj meg azzal, ha azt mondom, hogy orvosság. Ne aggódj neked is hoztam.

Amint felöltöztem, hanyagul horkantottam egyet.

-Nincs szükségem orvosságra, teljesen jól vagyok!

A papnő a másik bögrével hozzám lépet és a számhoz érintette. 

-Oh, dehogy nem!

Ellenkezni akartam, de amint kinyitottam a számat ő öntötte befelé az undorító főzetett. Annyira rossz volt, hogy elrántottam a fejemet és mérgesen ránéztem.

-Ez undorító! 

-Lehet, de máris jobb színed van.

Vigyorogva fogta a két bögrét és elment. 

-Mégis hogy lehet ennyire udvariatlan egy nő?!

Felháborodottan a hercegre néztem, de meglepődve láttam, hogy békésen és jobb színben alszik az ágyában. Ahhh! Túl sok ez nekem ma reggel! Megráztam a fejemet és lementem a katonáimhoz egy kis edzésre.

Bashirah

Elégedetten sétáltam a délutáni napfényben kivilágított folyosókon, amikor is szembe találtam magam egy izzadt és izmos Amr kapitánnyal. Grrr. Várjunk mi?! Mi az a grr?! Zavarodottan megálltam és néztem a közeledő férfira, aki nem ment el mellettem. Sőt egyre közelebb és közelebb jött hozzám, annyira hogy éreztem a testének forróságát.

-Látom edzésen volt kapitány. Nincs is jobb egy kis testedzésnél, haha!

Annyira zavarodott helyzetbe kerültem, hogy nem is tudom, hogy hogyan reagáljak a továbbira, ugyanis Amr megragadta a vállaimat és a falhoz szorított, tartva a szoros testközelséget.

-Mégis mit...?!

Az egyik kezét leemelte a  vállamról és megfogta vele az arcomat.

-Roppant idegesítőnek tartalak. De van benned valami, amitől érdekesnek találhattalak tegnap este.

Ó-ó! Tehát erről van szó! De ezt megbeszélhetnénk nagyobb távba......vagy nem?

-Elvoltunk kábítva. Valaki drogot csempészet az emberek italába, rám pedig a füstölő volt hatással.

Arm meglepődve kiáltott  fel, de a kezeit nem vette le rólam.

-Mi?! Mégis ki?!

-Nem akarok megnevezni senkit, de az eféle ármánykodások a palotában igen gyakori. Úgy hogy jó ha résen lesztek.

-Ez ésszerűtlen! Mégis miért akarták megmérgezni az embereket?!

-Valójában nem az emberek voltak a cél vagyis csak néhányuk.

-Kik?!

-Hm.. én...te... a herceg és a hercegnő, nagyjából ennyi.

-Mondj neveket! Most kell őket megállítani!

Két kezem közé fogtam férfias arcát és mélyen a szemébe néztem.

-Nem rágalmazhatunk meg senkit! Csak bajunk lenne belőle és még bizonyítékunk sincs.

Arca egyre közelebb és közelebb került az arcomhoz.

-Most is...most is el vagyunk kábítva?

A testem forrt, a szívem hevesen dobogott, de nem éreztem a füstölő szagát.

-Nem...nem vagyunk.

Amint kimondtam lecsapott szájával a számra. Izzadságtól sózott ajkai csak még jobban ösztökéltek, hogy jobban érezzem a száját. Forró kezei bebarangolták a testemet. Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de éreztem a tapintását a ruhám alatt is. Hangos tapsolásra szétrebbentünk. Farid önelégült arcával találtuk szembe magunkat.

-Mire is számíthattunk, a palota szajhájától?! Nem igaz Bashirah?!

-Fejezd be, Farid!

-Mégis miről beszél, Farid?!

-Oh hát nem tudja, kapitány?! 

Ördögi mosolyát látva, tudtam hogy mi fog történni.

-A szentnek hívott papnő, egy szajha. Kijár a palotából, hogy bűnős élvezeteit kielégítse, de valamikor megelégszik a palotában állomásozó kapitánnyal is. Ahogy most elnézem, új húsra vágyott.

Tapsolt és nevetett, majd elment. Egyszer....egyszer elfogom kapni és halálig fogom kínozni. Amr összeszorított ököllel fordult felém, de az arcát nem tudtam megfejteni, ugyanis megragadta a karomat és elvonszolt egy szobához, ahol nem volt senki.

-Mégis mit csinálsz?!

Nem válaszolt, helyette erősebben szorított. Hanyat dobott az ágyra és felém mászott. Szorosan fogta a két karomat.

 Csapdába estem.