Fáraó macskája

23

A palotába épített macskatemplom egy sötét kör alakú terem. Nappal a nagyon magas mennyezetből jött a fény, ami pont a templom közepén lévő macskaszobrot világította meg, míg este a falra rögzített fáklyák és a hold ezüstös fénye isteníti a műalkotást. Basztet istennő kétszer akkora volt, mint egy ember. Hideg márványból faragták ki őt és a trónját amin ült. Éppen azt a formáját ábrázolják, amikor feltudja venni emberi és macska formáját. Állatfeje a bejáratra mered, míg karmai védelmezőn markol bele a karfába. A bent lévő cselédeket kiküldtem, akik idegességem láttán elszaladtak. Hangos ajtócsapódás után csak a nyomasztó csend volt. Legszívesebben torkom szakadtából kiáltottam volna, de inkább kétségbeesetten rogytam a műalkotás elé. Fejemet emberlábához érintettem, majd a hideg márvány miatt az egész arcommal dörgölőztem mint egy macska. Már lehűlt az egész arcom, amikor is egy gyengéd és óvatos kéz simogatta a fejem. Hirtelen elkaptam a fejem és felnéztem. A mozdulat miatt a márványkarmok hegyei megkarcolták vékony bőrömet, amiről most vékony csíkban folyik a vér.

-Jaj nézd meg mit csináltál, gyermekem?!

Jól esett az anyáskodó dorgálás, ezért a még mindig előttem lévő márványkézbe dörgöltem a sérült arcom.

-Csak egy karcolás anyám, csak egy karcolás.

Basztet istennő cirógatta a hajam és boldogan dorombolt. 

-Bár jól esik a cirógatása, úrnőm, mégis meg kell szakítanom.

Hátraléptem a kemény, mégis élettel teli műalkotástól és felvettem a hivatalos hangnemet.

-Emna gyerekei megnőttek és ezért nagyon ingerült. A kölykök elmondása szerint ön tette ezt velük, így felmerült bennem és Emnaban, hogy esetleg készülőben valami fontos esemény, ami igényel három tigrist.

Basztet felvette az eredeti pozícióját és a bejáratra meredt, olyan mintha szürke szemei mást látnának, mint az ajtót.

-Még nincs itt az ideje, hogy ezen rágódjatok.

Jól tudtam, ha most megkérdezem, hogy mégis mikor és mi lesz az aggódás tárgya, anyám csak legyintene.

-Ahogy gondolod lányom, pont így tennék.

-Nem is tudtam, hogy tudsz gondolatot olvasni, úrnőm.

-Nem tudok, de én neveltelek fel, tudom hogy mi jár a fejedben, így azt is tudom hogy mennyire aggódsz Emna, Nadia és Kosei miatt. A növekedésüket meggyorsítottam, de a további fejlődésük vissza áll a normálisra.

A nevek és az aránylag jó hír hallatán meghajoltam és tenyerébe csókoltam.

-Köszönöm, hogy rám és testvéreimre vigyázol. Hálásak vagyunk, hogy otthonunkat védelmezed és áldunk cselekedeteid miatt, amiket a mi érdekeinkben és védelmünkben teszel.

Találkozásunk végén mindig elmondom neki ezeket a pár mondatokat, hisz ő nem csak egy anya. Ő egy védelmező és harcos istennő.

-Vigyázz magadra gyermekem.

Fejtetőn csókolt, majd eredeti pozíciójába dermedt.