Fáraó macskája

38

A szörnyű hang kintről jött, ami egyre hangosabb és hangosabb lett, míg végül mindenki szeme elé került egy hordányi macskasereg, amiben Farid tanácsos vergődött. 

-Segítség! 

Az emberek szörnyülködve nézték az összekarmolt férfit, akin több száz macska feküdt. Otthagytam Emna testét és a szétvált tömegen átsétálva megálltam a bejárat elé lerakott testhez.

-Papnő! Segítsen! Csak úgy elkaptak és....

-Bűzlesz Emna vérétől, tanácsos. Nem is csodálom, hogy ilyen hamar megtaláltak. De egy valamit nem értek. Miért tetted?

Farid észrevehette, hogy nem fogok segíteni, ezért a fáraóhoz kezdett el könyörögni.

-Felség! Kérem! Én nem tettem semmit! Nem én szúrtam le a tigrist!

-Mégis honnan tudod, hogy leszúrták, ha nem voltál itt, Farid?!

-Farid! Igazat beszélsz hát fogadott lányom! Hogy voltál képes, így elárulni engem?!

Dühös kiáltással fordult ismét felém.

-Minden a te hibád! Ha te nem lettél volna, sokkal nagyobb hatalmam lenni ebben a királyságban!

-Értem.

A tigrisek hozzám sétáltak és nekem dörgölték az oldalukat.

-Mit teszel vele?

-Kínok között haljon meg, az anyánk miatt!

Néhány lépést hátráltam, de közben le nem vettem a szemem a férfiról.

-Azt mondtad, hogy nem fogsz megölni!!

-Ez így is lesz. Én nem foglak megölni, de ezt nem mondhatom el róluk is. Ahogy ígértem, kínok között fog meghalni, ezt garantálom. A tiétek! 

A macskák azonnal nekiláttak a prédájuknak. Karmolták, harapták, marcangolták. Halálsikolya mindenkiben zengett. De én csak bámulni tudtam, mert ez anyám taníttatása. Basztet kegyes hívőihez, gyermekeihez, de azok bántói és rosszakaróira lesújt vérszomjas haragja. A két tigris is elkezdett falatozni a testből, míg nem maradt belőle néhány húscafat, csont és vér. Kezemet a bundák közé fúrtam és a ragacsos tetembe mélyesztettem, amit cuppogó hang kísért amikor kihúztam. Kezeimet összedörzsöltem és a számat, államat, nyakamat és dekoltázsomat összekentem a vérrel. A kezemen lévő maradékot a karomra kentem, majd a fáraóhoz fordultam.

-Felség, semmi esetre ne indítson támadást a nyugati királyság ellen. 

-Akkor mégis mit kellene tenni?!

A jelenlévőkre néztem, majd a hercegnő sápadt arcára.

-Felség, attól tartok nem itt kellene megbeszélnünk.

Nem vártam senkire, elindultam a tanácskozó terembe.

1 óra múlva a tanácskozóteremben

Fáklyával kivilágított helység, amiben csak egy hatalmas asztal és székek voltak. Nem voltak rajzok a falakon, se szőnyeg a padlón. A szolgák be se tehették a lábukat, így tiszta por volt minden, de nem törődtünk vele. A fáraó és felesége, én, Amr  kapitány voltunk jelen a megbeszélésen. Az asztalon egy térkép volt, ahol bejelöltük a lehetséges menekülési útvonalakat. Volt egy sejtésem, ezért Kaziyat és néhány katonáját elküldtem felderíteni. Hajunkat tépve próbáltunk érvelni a fáraónak, hogy ne indítson azonnal háborút, amikor is megjelent Kaziya egy macska társaságával. Az egyszerű szürke macska felugrott az asztalra és velem szembe leült, míg a tábornok jelentést tett.

-Idegen sereget láttunk három várossal arrébb. Fegyvereik megegyeznek a gyilkos karddal. Semmi kétség, hogy ők voltak.

-Az uralkodót is láttad? Felismertetek valaki?

Amr kérdésére nem tudott válaszolni, de volt olyan aki igen.

-Egy csiri-csáré nyáladzó alak vezette őket. Mindnyájan ismerjük, a hercegnő egyik kérője volt.

-Mit gondolsz a herceg a királya parancsából indít ellenünk támadást?

-Nem, hallottam, hogy azt mondja a királya nem tudhatja meg holléte felől és minél csendesebben kell lerohannia minket.

A macska mondandóját továbbítottam a többieknek, akik döbbenten hallgatták mondandómat.

-Mit tegyünk?

Ibrar Sharif fáradtan rogyott székébe. Nem volt öreg a fáraó, de most ahogy itt ül jóval idősebbnek tűnik koránál. Tekintete egyre homályosabb, ami azt jelenti hogy kezdi ismét elhagyni magát.

-Ibrar fáraó!

Méltóságot követelő hangomra felfigyelt rám, a jelenlévőkkel együtt.

-Mint tanácsosa és a királyság papnője, csak annyit tudok javasolni, hogy feltűnésmentesen ürítse ki a várost. A gyerekeket, nőket és az időseket a sivatagi templomba rejtse el, míg a katonák készüljenek fel a harcra. Engedelmével egy üzenetet küldenék az ellenség uralkodójának, hogy értesüljön testvére mozgolódásáról és hogy a segítségünkre siessen.

Tervem akár sikeres is lehet és megúszhatjuk minimális veszteséggel.

-Ez mind szép és jó Bashirah. De mit tudsz felajánlani az uralkodónak hogy segíthessen?

Amr kételkedése megingatott, hiszen erre még nem gondoltam és nem is akartam.

-Kaz királlyal való kapcsolatunknak nem voltak problémái. Ha ott egy kereskedői útvonallal kapcsolnánk össze egymást, akkor mindkét királyság felvirágozna.  Lányom, bölcs és ravasz vagy mint a macskaistennő. Legyen úgy ahogy kigondoltad. Most pedig mindenki menjen a dolgára!