Fáraó macskája

22

Feszülten léptem a szobámba. Emna már terhes állapotában is kiszámíthatatlan volt, de most hogy a kölykök megszülettek .....nem tudom, hogy hányadán állunk. Tigrisem a szoba közepén lévő medence körül körözött.

-Nem tehettem mást! Az a lány....

Felemeltem kezemet, hogy elhallgattassam. Bíztam Emnaban és ítélőképességében. Ha ő úgy dönt, hogy rátámad egy emberre az csak is nyomós oka lehet.

-Nyugodj meg Emna, tudom jól és helyesen cselekedtél.

A szobán végignézve elkezdtem aggódni, ugyanis a kölyköket nem láttam a helyükön.

-És a gyerekek?

Emna nem válaszolt, csak idegesen csapkodott a farkával.

-Emna, hol vannak a gyerekek?!

-Az ágy alatt.

Zavartan néztem a nősténytigrisre.

-Az ágy alatt? Mégis mit keresnek ők ott?

-Nézd meg.

Emna titokzatosságára odamentem az ágyamhoz. Letérdeltem és a bútor alá néztem. A sötét helyen két pár aranyszemet láttam, majd szapora kaparászást. A kezeim reflexből mozdultak, így még időbe eltudtam kapni a grabancuknál, mielőtt nekem támadtak volna. Emna gyermekei gyönyörűek voltak....és hatalmasak legalább is félnaposak létükre, ugyanis a kölykök egy kétéves macskamérettel rendelkeztek.

-Ez lehetetlen! Reggel úgy hagytam el a szobát, hogy a gyerekeid nem voltak nagyobbak egy újszülött kiscicáknál.

-Tudom és nagyon kiborító! Képzeld csak el! Mikor kinyitottam a szemeim már ekkorák voltak!

Emna hisztérikusan körözött mellettem, hajszál választja el a kiborulástól, míg a kölykök ficánkoltak a levegőben.

-Engedj el!

-Ezt még nagyon megbánod!

Mérgesen meresztgették a karmaikat, de nem tudtak megsebesíteni.

-Elég legyen és jól figyeljetek!

Rájuk morogtam és erősebben szorítottam őket.

-Itt én vagyok a rangidős! Anyátok mellett nekem is szót kell fogadnotok! Megértettétek?!

Beleegyező nyávogásukra, megenyhültem, de nem engedtem el őket.

-Most jól figyeljetek. Tudjátok, hogy hogyan lettetek ilyen nagyok?

-Én tudom!

A kislány vidáman csóválta farkát, míg a fiú rányávogott.

-Én is tudom! Anya volt!

-Nem is!

-De igen!

-Ő nem az anyukánk!

-Ezt mégis hogy értitek? 

Emnaval összenéztünk és a pár hetesnek tűnőkre néztünk.

-Olyan volt mint anya...

-De ő nem az anyukánk.

-Véletlenül nem zöld volt a szemei színe?

-Milyen az a zöld?

Hát persze, hisz még babák, nem  tudhatják milyenek a színek. Leengedtem őket a földre és a fejfedőmet leemeltem a fejemről. Pozícióm miatt ezt a fehér fejfedőt kell viselnem, ami igen egyszerűen néz ki. Elvetettem minden szín és díszítést, így sima fehér. Vagyis egy valami különleges van benne, méghozzá az alján lévő tenyérnyi rubin, amit három hétig kerestem, ugyanis ez hasonlít leginkább anyám szemeire. A követ megmutattam nekik, mire felcsillogott a szemük.

-Ez a zöld. Istennőnk szemeinek színe.

-Igen-igen!

-Ilyen volt!

A gyerekek boldogan ugrándoztak, mire én és Emna szomorúan néztünk egymásra, ugyanis igen komoly dolog lehetett az oka, hogy ősanyánk ilyet tett. Az anyatigris elejtett egy könnycseppet, ugyanis elvették tőle, hogy részt vegyen a gyermekek növekedésében és megerősödésében, ráadásul nem tudhatjuk, hogy a gyerekek ezek után milyen gyorsan fognak nőni. Ott hagyva a gyerekeket, fejemre helyeztem a kalapom és megsimogattam Emnat.

-Minden rendben lesz, testvérem. Beszélek az úrnővel.

-Rendben, tégy úgy.

Otthagytam a gyerekekkel és határozott léptekkel sétáltam el Basztet istennő templomába.