Derekamról kicsatoltam a díszes tőrt és a kezembe fogva nézegettem.
-Amikor gyerek voltam és a városban éltem, minden nap küzdöttem az életben maradásért, de alkalomadtán másoknak is segítettem. Egykor felfigyeltem két jómódú gyerekre, akik elkeveredtek a testőreiktől. Néhány bandita üldözőbe is vette őket. Az egyiküknek volt annyi vér a pucájában, hogy kardot rántson ellenük, persze jól látszódott, hogy nem tudja használni. Mégis mit tehettem mást, mint hogy a segítségére siettem.
Amr döbbent arccal nézett hol rám, hol a fegyverre.
-Életemben akkor először öltem. Szolgálataimért cserébe elvettem tőlük 3 érmet. Az egészet rablásnak álcáztam és otthagytam őket a holtesttel. A gyerekeket "védelmezők" megérkeztek és elvették a fegyvert. Mondanom se kell, hogy hősként ünnepelték a fiút, de azt nem vették észre, hogy a tőr, amit a fiú kezébe nyomtam eltűnik a kezükből. Nem vagyok rá büszke, de úgy éreztem ha már egy életet elvettem, akkor ez nekem jár.
Felé nyújtottam a fegyvert, hiszen nekem már nincs szükségem rá. Remegő kézzel elvette és csak bámulta a finoman megmunkált fémet.
-Fattyúnak születtem. Az egykori uralkodó második fia vagyok. Mivel házasságon kívüli gyerek vagyok, nekem nem adatott meg a szülői szeretett, ezért nem kaptam soha semmit a családomtól. De aztán a testvéreim elég idősek lettek ahhoz, hogy megajándékozzanak. Ez a tőr volt az első ajándékom. Amikor megkaptam, megesküdtem magamnak, hogy minden áron megfogom védeni a testvéreimet.
-Ezért lettél parancsnok.
-Pontosan.
Megértően elmosolyodtam. Én is bármit megtennék a családomért.
-Akkor nálad jó helye lesz. Vedd úgy, hogy én csak vigyáztam rá.
Megfordultam és már mentem is volna el, de két izmos kar megállított. Szoros és mégis gyengéd ölelése jóleső érzéssel telt. Feje a nyakamnál időzött, de most mégsem akart olyat tenni.
-Köszönöm, hogy akkor megmentettél minket és a bocsánatodért esedezem. Mindent megfogok tenni, hogy kiengeszteljelek a pár perccel ezelőtti sértések miatt.
Hangja halk volt, mégis ahogy a fülembe súgta, úgy éreztem, hogy az egész testem beleremeg a hangjától. Erősen belecsíptem a karjába, amitől feljajdult és elengedett.
-Akkor nagyon teperned kell, hogy újra jóban legyünk.
Játékosan felnevettem és hátranézve kacsintottam egyet, majd elsiettem.
Amr
A karomat dörzsölve néztem Bashirah távolodó formás alakját. Egyszer biztosan az enyém lesz. Az arcom elkezdett fájni, mire odakaptam a kezem és észrevettem, hogy hatalmas vigyor virít az általában zord és mogorva arcomon.
-Mégis mit tesz velem ez a lány?!
Ahogy megfordultam, szinte szívbajt kaptam ahogy megláttam a fáraó macskáját.
-Az istenekre! Meg akarsz ölni, te szőrcsomó?!
Ahogy a macska szemébe néztem észrevettem, hogy az egyik szeme barna, míg a másik sötét zöld. Ez fura. Meg lettem volna esküdni rá, hogy amikor először láttam akkor mindkét szeme barna volt. Rázva a fejem elindultam a szobámba, hogy lemossam az izzadságot és megnézzem a herceg állapotát.
YOU ARE READING
Fáraó macskája
Teen FictionA szüleimet nem ismertem. Azt mondták, hogy az anyám az istennő templomába szült meg, majd meghalt. Az apámról nem tudok semmit. Árvaként nőt fel. Még sem volt egyedül. Az emberek pletykálnak egy nőről, aki Basztet istennő lánya. Szemei világítanak...