Fáraó macskája

4

A vér már rám száradt mire a folyóhoz értem. Bűzlöttem. Ezért is fürödtem meg minél gyorsabban. Már csak az kéne, hogy a krokodilok kiszagoljanak és felfaljanak. Ilyen kinézettel ugyan is nem mehetek anyám templomába, és pénzem sincs hogy elmenjek egy fürdőbe, bár valószínűleg be se engednének ilyen véresen. A folyó túloldalán mozgásra lettem figyelmes. A fenébe! Itt vannak! Nem törődtem, hogy zajt csapok, gyorsan megmostam a hajam és elrohantam. Nem álltam meg. Egészen a templom bejáratáig szaladtam. Remegő lábakkal sétáltam be az oltárhoz. 

-Te mégis hogy nézel ki?!

A számomra legfontosabb nő hangjára hisztérikusan elnevettem magam.

-Kicsit siettem. Kérem nézze el illetlen kinézetemet.

Színpadiasan meghajoltam az istennő előtt. Mire hozzám vágott egy narancsot. Kuncogva kaptam el a gyümölcsöt és elkezdtem meghámozni.

-Hallom a többiektől, hogy izgalmaz napod volt.

Egy cikket bevettem a számba és elégedetten hümmögtem a kellemesen édes gyümölcs levétől. Még egy cikket szétválasztottam és az istennő felé nyújtottam. Bundával borított kezével óvatosan elvette tőlem a gyümölcsöt. Basztet istennő mindig óvatosan ért hozzám az ujja végein lévő karmok miatt. Nem emlékszem, hogy valaha is éreztem volna őket a bőrömön, akármilyen is rossz voltam. Ő mindig szeretetteljesen viselkedett velem. Leültem egy kőre és néztem, ahogy eszi a gyümölcsöt miközben egyik szolgáját dédelgeti. Most az emberi külsejét vette fel. Lábai csupaszok és emberi. Egyszerű fehér szoknyát és melltartót hordott. Mellkastól a fejéig bunda borítja. Arca inkább volt macskaszerű, mint ember. Fekete fülei akkorák voltak mint a tenyerem. Szemei méregzöldek és macskapupillája van. Farka elégedetten  táncol a levegőben és kíváncsian nézeget.

-Nem akarsz mesélni róla?

-Mégis mit meséljek? Olyan volt a mai is mint a többi.

-Igazán?

Otthagyva alattvalóját felém sétált. Szemei izzottak. Járása akár egy becserkésző ragadozóé.

-Akkor az is a megszokott napirendedbe tartozik, hogy embereket ölsz és véresen térsz haza?

Nagyot nyelve, zavartan kerültem a tekintetét.

-Azt hittem, hogy alaposa megmosakodtam.

Nevetve nyúlt a fülem mögötti részhez, ahol ledörzsölte az ott lévő koszt. Ujjait elvéve szaglászta azokat.

-Férfi vér. 

Csak a nyelve hegyével megérintette az ujjpercét, mire elfintorodott és kiköpte a nyálát.

-Förtelmes!

-Megakarta ölni a két fiút.

Lehajtottam a fejem. A kezeim remegtek. Még sosem öltem....embert. Láttam már elég vért, de emberit és főleg ennyit még nem. Nedves hajamat dörzsöltem.

-Ha nem teszem.....bántotta volna őket....én.....én ... mégis megöltem.

Sírva néztem azokba a zöld szemekbe.

-Megöltem!

Hisztérikus sírásom bezengte az egész templomot. Anyám és egyben istennőm nyugtató dorombolásba kezdett. Cirógatta a fejem, arcom, nyakam. Egyre hangosabban dorombolt, mire megnyugodtam. Némán sírtam. Karjaiba vett és folytatta a dorombolást.

-Bocsáss meg....bocsáss meg anya.

-Cssss. Kicsim, semmi baj. Azt tetted,amit kellett. Én is így cselekedtem volna. Nagyon büszke vagyok rád......kislányom.

Nem haragszik rám! A tudat, hogy megbocsátott megnyugtatott. Álmosan bújtam hozzá és elaludtam. Remélem soha többé nem fog ilyen történni.