Fáraó macskája

7

Farkasszemet néztem az öreg vezérrel. Hogy dühös voltam e? Nem mondanám, inkább csalódott. Csalódtam magamban, hogy csak 15 év kellett hozzá, hogy elkapjanak és ezzel halálra ítéljenek.

-Na és ti? Ti is azt mondjátok, hogy ő az?

Az ott lévő katonáknak szól a fáraó, akik habozva, nézegettek hátra. Az emberek azt hihették, hogy bizonytalanok, de szó sincs róla. Az egyiptomiakról ugyanis tudni kell hogy igen babonásak főleg a katonák. Az itt lévők pedig a terembe gyülekező macskákat nézték. Testvéreim készen álltak, hogy bármelyik pillanatba nekiessenek a fogvatartóimnak, hogy megszökhessek, de mindnyájan tudjuk, hogy a jelenlegi állapotomba ez lehetetlen.

-Igen, uram ő az.

Valamelyik halkan szólt, de nem nézet se a fáraóra, se rám.

-Nos, ebben az esetben, mind tudjuk, hogy mi jár annak, aki már több éve felbolydulást okoz a városban, meglopja a népet és kigúnyolja a rendfenntartókat!

Mielőtt kiadta volna halálos ítéletemet és a macskák támadása előtt felkiáltottam.

-Várjon! Várjon kérem!

-Hallgass te korcs!

A királyi tanácsos leszidott és már emelte volna a kezét, de az uralkodó megállítottam.

-Várj Farid! Hallgassuk meg utoljára a kislányt.

-Köszönöm, uram! Ön mint az ország fáraója igen jó élete van, de mások szenvednek és rossz szemmel nézhetik az ön jóléte.

-Mégis mire akarsz kilyukadni te lány?!

-Arra uram, hogy ha az ön oldalán lenne egy olyan személy, aki egyik tiszteletre méltó isten áldásában részesül, akkor azok az emberek kellemetlenségek nélkül követnék az ön parancsait.

-Had találjam ki, te lennél azaz áldott, nem igaz?!

-Igen uram. Én egy isten kegyeltje vagyok.

Látva a palotában élők hitetlenségét, ki kellet gondolnom valamilyen ütőkártyát. 

-Tegyen próbára! Ha nem teljesítem, akkor nem veszít semmit.

-És ha nyersz?!

-Akkor elenged és tovább élhetek az ön városában.

-Legyen!

A fáraó tanácsosa felháborodottan tátogott, míg a többiek megdöbbenve nézték egymást. 

-Vigyétek Emnahoz! Lássuk, hogy igazak e a pletykák.

Elzsibbadtam. Az elmém kiürült, nem hallottam a testvéreim hangját. Nem éreztem ahogy a két katona ismét felemelt és elhurcoltak. A palota szolgálói meresztették rám a szemüket, de nem törődtem velük. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el, de arra eszméltem, hogy repülök. Vagyis inkább zuhanok. Bedobtak egy hatalmas gödörbe. A nap tűzött, hamar leizzadtam. Földetérésem nem volt fájdalom mentes, ezért hangosan fel is nyögtem. Finom szemcséjű homokból felültem és leporoltam az arcom.

-Ez fájt!

Felnéztem, a gödör peremére. Néhány testvérem nézett rám, győzködtek, hogy nem lesz semmi baj,majd kitalálnak valamit. Fogvatartóim távolabb álltak a peremtől, mellettük a két uralkodó. Ebből a szögből tényleg úgy néztek ki mint az istenek. Merengésemet fémcsikorgás zavarta meg. Vastag fémrács emelkedett fel a falról. Túloldalán csak sötétséget láttam, majd két sárga villanást. Valami közeledett.  Valami nagy és vérszomjas.

Mégis, hogy fogok innen élve kijutni?!