Fáraó macskája

14

A kapitány dühöngött mint egy veszett vadkan. Nem elég, hogy a fáraó megváratja őket, de még ki is rabolják a védencét ráadásul egy gyerek, akit senki sem tudott elkapni, sőt egy asszony képes volt megszöktetni! 

-Csak kerüljenek a kezeim közé! Ti se lazsáljatok!

Katonáiról levetette a sarút, hogy mezítláb sétáljanak a forró homokba büntetésként. A férfiak az elején nyavalyogtak, de meglátva főnökük vérben forgó szemeit inkább hallgattak. A nap már lemenőben volt, de még mindig nem kaptak bebocsátást a palotába. A herceg és ő is idegesen vártak az egyik kocsmában. Az ottani emberek megbámulták őket és kibeszélték a ruházatukat és  kilétüket.

-Meddig akarsz gyilkos tekintettel bámulni az emberekre?

-Nem nézek rájuk úgy! Csak elegem van a várakozásból! 

-Nyugodj le testvér, nem éri meg idegeskedni.

-Na persze, mert ha azt mondod akkor biztosan megnyugszom. Te meg csak itt iszogatsz mintha semmi baj nem lenne , holott van! Csakis miattad jöttünk ide! Apád kívánsága az volt, hogy kötelességeidnek eleget téve megházasodj. Egyáltalán nem érdekel, hogy a leendő uralkodót ennyire megalázzák?!

A herceg szólt volna féltestvérének, amikor is a kocsma ajtaja kivágódott. Az egyik katonájuk sietett hozzájuk. Patakokban folyt róla a veríték és bicegve szaladt az asztalok között.

-Híreket hoztam felség és uram!

-Mond már! Ne rabold az időnket!

-Igenis, kapitány! Néhányan megtaláltuk a délutáni táncosnőt, aki segítette a tolvajt.

-Elkaptátok?

-Nem, felség. Túlságosan gyors, sajnos ez az ő terepe. Megpróbáljuk bekeríteni, de nem megy túl könnyen.

-Istenekre! Hát mindent magamnak kell csinálni?!

A kapitány felállt hogy ő is részt vegyen az üldözésben, a herceg és a katona mögötte próbáltak lépést tartani vele. Egy tíz perces  séta után egy utcában találták magukat, aminek be és kijáratát katonái eltorlaszolták a testükkel, így a középen álldogáló nőt bezárva ezzel. 

-Szép volt uraim! Nos, hölgyem! Ideje feladnia a menekülést, adja át a lopott pénzt és vezessen el a tolvajhoz! Ha együtt működik velünk elengedjük, büntetlenül.

A kapitány büszkén kihúzta magát. Még magát is meglepte nagylelkűsége, de végül is csak egy táncoslányról van szó. A megszólított megállt, csípőre tette a kezeit és hangosan felkacagott.

-Te nekem nem parancsolsz katona! Még ha ilyen szépen is kéred.

Csak hogy még pimaszabb legyen kacsintott a kapitánynak, akinek dühében egy ér kezdett el lüktetni a homlokán.

-Mire vártok?! Elkapni!

A katonák megindultak a lenge öltözetű lány felé. Egyesek kivonták a kardjukat, hogy megfenyítsék a nőt, de az nem mozdult. Kihívóan riszálta csípőjét, majd a legközelebbi férfit hasba rúgta, a másikat pofonvágta, míg a harmadiktól egyszerűen elvette a kardját. Játszadozva, karddal a kezében fegyvertelenítette az összes katonát. A herceg tátott szájjal nézte, hogy a táncos kecses mozdulattal üti ki kísérőit, míg a kapitány dühtől fűtve rántott kardot, hogy megbosszulja szégyenbe hozott katonáit.