Fáraó macskája

9

-Biztos vagy benne?

-Nem, de van más ötleted?

Emna hátán ültem és belemarkoltam a bundájába. Remegtem, de ezúttal nem a fájdalomtól.

-Csak egyszerűen fuss neki a homokból kiálló csont felé és ugorj rá, majd ugorj neki a falnak, utána lesz ami lesz.

-Rendben bízom benned.

Életemben most először bizonytalanodtam el.

-Én is benned.

Emna megindult, csak a láncaim csörgéset lehetett hallani. Még a lélegzetemet is visszafojtottam. A szememet becsuktam és vártam. Emna ugrott, repült, majd földetért. Kinyitottam a szemem és nagy megkönnyebbüléssel néztem szembe a fáraóval. Kijutottunk! Leszálltam Emnaról, ami igen nehezen ment mert mindenem remegett és amúgy is a bilincsektől nehéz mozogni. Viszont sikerült nem elesnem. Kihúztam magam, majd meghajoltam a fáraó előtt.

-Ki vagy te gyermek?

-Felség, árvának születtem,de aztán lett anyám. Szülőanyámtól a Bashira nevet kaptam. Anyám az emberek védelmezője, a tisztaság megtestesítője, a vérszomjas istennő, aki Ré szeme és a lángok úrnője, a macskák védőszentje, maga Basztet úrnő. Az ő taníttatásával nőttem fel és testvéreim segítségével.

A testvérek részénél Emna bundájába túrtam. Mindenki ijedt szemekkel nézett. Testvéreim óvatosan közeledtek felém. Féltek a hatalmas tigrisnősténytől. Őszintén nem csodálom, én is félnék. Egy  cirmos macska bátran közeledett felénk. A lábamhoz érve dorombolt és a láncos bokámhoz dörgölőzött. Amikor felnézett rám, el kellett mosolyodnom. Felkaptam a macskát és az arcomat a bundájába dörgöltem.

-Köszönöm.

Suttogtam bele a szőrébe.

-Bashira, hogy lásd nagylelkűségemet és hogy az ígéreteimet betartóm szabad vagy.

A tanácsos felháborodottan hördült egyet, mire mosolyognom kellett.

-És egyben, megadom a jogot, hogy Emna sorsáról dönts. De nem csak ezt adom neked! Látva igazad és elgondolkozva azon,amit a trónterembe mondtál, úgy döntöttem, hogy kinevezlek a város és palota papnőjévé és egyben fogadott lányommá fogadlak.

Eltátottam a szám. Hogy én?! Papnő?! És hercegnő?! Mi van?! Farid kapcsolt mindenkinél gyorsabban, ugyanis a földre vettette magát és a fáraónak könyörgött.

-Kérem uram! Gondolja át újra! Mégis mit fog szólni a népe?!

-Elhallgass! Tud hol a helyed Farid!

-Kérem bocsásson meg, felség!

A csúszómászó ott hajlongott a fáraó előtt. Undorodva néztem a földön hajlongót.

-Elfogadom nagylelkűségét, hatalmas fáraó.

Tisztelettudóan meghajoltam a díszbe öltözött férfi előtt, aki biccentett és visszament a palotába. 

-Nos Emna? Mit szeretnél? Akárhová mehetsz. A város mellett van egy szavanna óda ki tudunk juttatni, természetesen miután erőre kapsz vagy ....maradhatsz itt is. Ételben nem lesz hiányod és megfelelő mozgásteret is biztosítunk neked, bizonyos feltételek mellett.

-Szeretnéd, hogy maradjak?

-A testvérem vagy, pont úgy ahogy ők is.

Az ők résznél a körülöttünk lévő macskákra mutattam.

-Az anyámat elveszítettem, de több családtagomat nem akarom.

-Akkor ez eldőlt. Mostantól itt fogok élni veled....hercegnő.

A becenévre fancsali arcot vágtam, mire ő és még néhány bajszos kinevetett.

-Miért érzem úgy, hogy ezt meg fogom bánni?!