Fáraó macskája

39

A városi tanácsot összehívtam, míg a papok előkészítették Emna testét a temetésre. Sanaa és Kaziya foglalkozott a gyerekekkel, felnőttekkel és az idősekkel, míg az öreg Ishak bácsi a kereskedőket  vezeti ki a városból. Persze ezeket a lehető legfeltűnésmentesen próbálják tenni. Természetesen a palotában se mennek zökkenőmentesen a dolgok. Amana teljesen kiakadt, hogy el kell halasztani az esküvőt, Gamal megértően próbálta vigasztalni a menyasszonyát, de egyikük sem akarja elhagyni a várost, annak ellenére hogy én és Amr a hajunkat tépjük makacsságuk miatt. Amikor a nap már alig volt fent, elvonultam a szobámba, ahol a két tigris volt. A vadállatok már ünnepi díszben voltak. A szolgák, bár rémülten de mégis ékszereket aggattak a tigriseknek.

-Itt az idő gyerekek.

Az óriás macskák nem szóltak, csak bólintottak és követtek. Asszuán városán keresztül meneteltünk. Én voltam elől, mögöttem kétoldalt a herceg és hercegnő. Mögöttük a két gyermek  szekérhez kötve, amin a bepólyált Emna feküdt. Szanaszét követtek minket a város macskái. Az emberek, akik a városban maradtak virágokat dobtak a földre vagy füstölőkkel a kezükben kívántak jókívánságokat. Ahogy elértük a város peremét, a minket követő emberek megálltak és nézték, ahogy az állatok és én a folyóhoz mentünk.  A víznél egy csónak várt minket. Lecsatoltam a szerkezetet a tigrisekről, majd egyedül felemeltem a kifejlett tigrist és a csónakra fektettem, majd útjára indítottam. 

-Ha ennek vége....dönthettek, hogy hol fogtok élni. Élhettek itt a szabadba, de a palotában is, ahogy anyátok. De mielőtt döntenétek, arra kérlek titeket, hogy segítsetek megvédeni a várost és a palotát.

Nem néztem rájuk, csak a távolodó csónakot tudtam bámulni. A tigrisek mellettem ültek. 

-Maradunk, anyánk kedvéért.

-Számíthatsz ránk, Bashirah, hisz a nénikénk vagy.

Kezeimet a fejük tetejére tettem és anyaian megsimogattam őket. Mikor már elég messze járt, felemeltem az oda készített nyilat és a tálnyi lángba merítettem a nyíl rongyos végét, ami egyből lángra is kapott.

-Anubisz vezesse utadat, nővérem.

Kilőttem a nyilam, ami egyenesen a csónakba fúródott. Amikor a nap eltűnt és a hold bevilágította az égő csónakot, csak akkor engedtem a könnyeimnek. 

Csak akkor engedtük el a könnyeinket.

Ég veled Emna. Te voltál a legkedvesebb testvérem. A legfontosabb szövetségesem. A legjobb anya és a leghűségesebb barát. Érted véres hadjáratot fogunk indítani.

                                                               Basztetre esküszöm.