Lustán lógattam a lábamat az egyik házból kiálló gerendáról. Almámat majszolva feküdtem a fehér ház falának dőlve. Testvéreim alattam játszottak egy halott egérrel, míg mások lustán napoztak. A piac három utcányira van tőlünk, az ottani zsivaj és illatok vonzották a hozzám hasonló szegény, árva kölyköket, hátha megesik rajtuk valaki, hogy egy kis élelmet vagy pénzt adjon nekik. Én ma már megjártam a piacot, onnan is van az alma, bár.... azt nem adták. Mire megettem az almámat négy gyerekre lettem figyelmes. Az elől szaladó kölyök elesett a lábában, mire üldözői gonosz nevetéssel beérték.
-Na végre, hogy utolértünk kisegér!
-Tudjuk, hogy kaptál valamit attól a gazdag öregtől. Add oda és nem bántunk!
-Nagyon.
A három idősebb fiú elkezdték rugdosni a náluk jóval fiatalabbat. Idegesítőek. Hangosak. Egy fújó, nyávogó hangra lettem figyelmes. Valamelyik huligán megrúgta az egyik macskát. Az almacsutkát megszorítva, hozzávágtam az egyikhez.
-Húzzatok el míg szépen kérem suttyók!
Abbahagyták a rugdosódást és felnéztek rám.
-Ezt nagyon megbánod! Gyere le ide te kurva!
-Bántottátok az öcsémet, már ezért szét kéne, hogy verjelek. Na tipli van!
A góré felvett egy követ és hozzám vágta. Fájt és vérzik tőle a karom.
-Ezt nem kellett volna!
Leugrottam a gerendáról egyenesen az idősebbikhez. Felhúzott térdem telibe találta az állát, mire hanyatt esett. A többiek fel sem eszméltek mire mindkettejük gyomrába vágtam. Fájdalmukba összegörnyedve nyöszörögtek. A vezetőjük véres szájjal kelt fel és ütésre emelte a kezét. Az öklét megfogtam és mint egy macska belefújtam az arcába. A nyálammal elvakítottam, így kihasználva védtelenségét a fellendített térdemre húztam. Elégedetten konstaláltam,hogy eléggé kiütöttem őket. Körbenéztem, észrevettem hogy a két csicska rettegő arccal néznek.
-Te vagy a Kóbor!
-Bashirah a környék feje!
-Nos, úgy néz ki, hogy ti sokkal okosabbak vagytok mint a vezetőtök. Kotródjatok és vigyétek magatokkal ezt a mocskot is!
A mocsok szóra rámutattam az eszméletlen vezetőjükre. Úgy iszkoltak előlem mint a halálra rémült egerek. Fiúk! Mind nyámnyila! Elégedetten fordultam a sérült fiúhoz, aki remegő kézzel nyújtotta felém a lopott pénzét.
-Kérlek ne bánts!
-Megvertek. Lefogadom, hogy nagyon fáj. Tartsd meg a pénzt, vedd úgy hogy a verés volt az ára. Menj haza! Ilyen gyenge egeret, mint ahogy te is vagy reggelire megeszik a patkányok.
Már mentem volna, de az ő remegő hangja megállított.
-Taníts! Kérlek mutasd meg, hogy lehetek patkány, mint te!
Mérges tekintettel és vicsorogva néztem rá.
-Én nem vagyok patkány! Én eszem a patkányokat! Nem tanítok. De azt megengedem, hogy a területemen ejtőz, azzal a feltétellel, hogy Basztet, a macskaistennő törvényeivel élsz.
-Basztet? Mégis hogyan?
- Ne bántsd a gyengéket! Segíts az istennő gyermekei és légy hozzájuk hűséges. Élj tisztességesen és ....
Alaposan végignéztem a már porban ülőt.
-Tisztán.
Nem néztem többet rá. Valami érdekes történik néhány utcával arrébb.
أنت تقرأ
Fáraó macskája
أدب المراهقينA szüleimet nem ismertem. Azt mondták, hogy az anyám az istennő templomába szült meg, majd meghalt. Az apámról nem tudok semmit. Árvaként nőt fel. Még sem volt egyedül. Az emberek pletykálnak egy nőről, aki Basztet istennő lánya. Szemei világítanak...
