Fáraó macskája

35

Az Amrral való kapcsolatom, kezd felfelé haladni. Látszik, hogy megbánta, amit tett és próbálja jóvá tenni. A táncolós esténk után, eljárogattunk várost nézni, kiképzésre járni, ahol hagytuk, hogy a többiek fogadjanak ránk. Ami igazán meglepet azaz esküvő előtti negyedik napon történt. Este, mikor már a hold olyan magason járt, hogy bevilágította a palota templomát szokásos imába kezdtem a palotában élőkkel és az itt élő macskákkal. Basztet szobra előtt megálltam. Kezemben egy égő fáklya. Ruhám egyszerű és lenge volt. Szememet fekete szénnel kihúztam, így macskaszerűek lettek. Fejfedőmet ezúttal nem vettem fel, hajam szabadon lógott le a hátamra. Amikor a hold fénye teljesen megvilágította a szobrot, megfordultam és a földön lévőkre néztem. Nagy megdöbbenésemre Amr is ott ült a macskák és emberek között, de ki nem esve szerepemből szóltam testvéreimhez és hívőkhöz.

-Ismét telihold van, anyánk és védelmezőnk estéje van. Mondjuk hát hálát istennőnknek az elmúlt napokért! Hiszen áldásával egészségnek és jólétnek örvendünk!  Ő a mi fényünk a sötétségben, ő a mi istennőnk!

Hangos imába kezdve jártam a szabad úton a tüzes bottal, majd a szobor előtti üstbe beledobtam, ami nagy lángokkal fellobbant. Kitártam karjaimat, arcomat a hold felé fordítottam. Éreztem anyám jelenlétét. Aggódó hangját. És egy látomást, amit még fel sem tudtam fogni, de a szám már mozgott.

-Az eddigi életünk boldogságban, bőségben és fényben telve telt, de ez a fényesség nem tart örökké. Egy nap eljön a sötétség, szomorúságot és fájdalmat hozva magával. De ne csüggedjetek! Mert a sötétség nem tart örökké! A gyász elmúlik és ismét fényes élet fog uralkodni életünkön.

Ahogy végigmondtam lerogytam a földre. Izzadságcseppek folytak végig az arcomon, le a kőre. Az emberek értetlen zsivajba kezdtek, míg a macskák fájdalmas nyávogásba kezdtek és körém gyűltek. Aggódó hangjuktól eltompulva néztem fel anyám szobrára.

-Hát elkezdődik.

Amr

Az emberek bánakozva ölelkeztek, várták, hogy mit mond a papnő, de ő csak a földet nézte. A macskák odamentek hozzá és mintha vigasztalták volna, hozzádörgölőztek, majd felemelte a fejét.

-Bashirah! Mit láttál?

Kaziya civil ruhában ült mögöttem, de most a macskasereg mögött állva kérte számon a papnőt.

-Amit, már előre megmondtam. Háború közeleg. Fel kell készülnünk rá.

Rekedtes hangjára összerezzentem. Az asszonyok sírva fakadtak, míg a férfiak dühös tekintettel nézték a papnőt. Bashirah felállt és villogó szemekkel nézett végig rajtunk, embereken. Most, hogy így látom inkább tűnik macskának, mint embernek.

-És mégis mikor fog eljönni ez a háború?

Hangomra összerezzent, de harci kedve nem csillapodott.

-A látomásból nem derült ki. Jelen pillanatban én se tudom felfogni amit láttam.

-Mégis mit láttál, húgom?

Amana egyszerű hercegnői ruhában lépett közelebb. Bashirah becsukta a szemét és lassan kezdet el beszélni.

-Vért láttam....és holtakat......a nap sütőt......a palota köveinek réseiben folyik a vér.......gyászolunk.....haldoklunk.....

Bashirah kinyitotta a szemét és sírva nézett a hercegnőre.

-Amit érzek és látok, túlságosan is fájdalmas, ahhoz hogy elmondjam.

Amana hercegnőnek ennyi elég is volt, hogy kiküldje az imára jövő embereket.

-Amr kapitány, minden tisztelettel, de ideje elhagynia a templomot.

Bólintva követtem a hercegnőt, aki magára hagyta testvérét.

-Biztos benne, hogy most magára kellene hagyni?

-Szeretem a testvéremet, még akkor sem ha nem a vér szerinti. De itt most csak akadályoznám a látomás feldolgozásában. Tudja, akkor is volt neki, amikor anyám meghalt. Elmondta, hogy a fáraó lelkének fele távozni fog az élők sorából. Tudtuk, hogy anyám meghal, de azt nem sejtettük, hogy halálával apám egy darabját is magával viszi.

Bólintottam, hogy megértettem magyarázatát, hiszen ez idő alatt kiismertem az uralkodót.Ugyanis szomorúan tapasztaltam a fáraó oly kori alkalmatlan viselkedését.

-De ez még nem bizonyítja, hogy nincs szüksége valakire ebben az időben.

Végül faképnél hagytam a hercegnőt és nem törődtem a következményekkel, elhagytam a palotát.