1 év telt el. Már 1 éve nem láttam a legjobb barátaimat és a bátyámat.. A gimnázium utolsó évében el kellett mennem a suliból.. Így külföldön érettségiztem le, most viszont hazamentem. A szüleim nélkül fogok élni, hisz én akartam hazajönni azért, hogy végre önálló legyek és a srácok menedzsere legyek. A srácokkal megbeszéltük, hogy találkozni fogunk. Kiderítettem, hogy éppen hol próbálnak a legújabb számukhoz, majd oda mentem. Rengeteg mindent meg kell beszélnünk..
Amikor az épületbe értem, elmentem a gyakorló szobába, ahol mindig táncolni szoktak és a zenéjüket már a folyosó végéről is felismertem. Résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam. A már felvett zenére gyakorolták a táncot. Amikor befejezték, RapMon a bátyám és egyben a bandavezető elmondta, hogy min kéne még csiszolni. Mosolyogva kinyitottam az ajtót, mire mind a heten rám néztek. Borzasztóan ledöbbentek, és le voltak sokkolva. Ledobtam a bőröndjeimet az ajtó mellé, aztán egyszerre kezdtek mindannyian a nevemet kiabálva felém rohanni, én pedig kitártam a karom. Mindannyian hozzám szaladtak és megöleltek.
-Trixi.. El se hiszem hogy újra láthatunk! - Ölelt meg Jin.
-De jó újra látni, hugi. - Mosolygott rám RapMon, majd lazán kezet fogott velem.
-De hiányoztááál - Öleltek meg a többiek is. De észrevettem, hogy nincsenek heten, hatan voltak.. Hiányoltam egy embert.
-Hol van Suga? - Kérdeztem zavartan és körbefordultam.
-Boltba szaladt vízért magunknak, mivel egyikünk se hozott a próbára. - Mondta összefont karral Jungkook. - Szerintem mindjárt jön.
-Jó.. - Mosolyogtam halványan, RapMon pedig egy afféle "Tudommiregondolsz" mosollyal ajándékozott meg. Ő a bátyám, neki mindent elmondok. Sőt, mindig vele osztottam meg mindent. Jinen és V-n kívül a többieket ovi óta ismerem (az utóbbi kettőt általános 5. óta). A csapatból ő az egyetlen, aki tudja, hogy már lassan 5 éve szerelmes vagyok Sugába. 9. Év elején kezdtem el többet érezni iránta, és ezt rögtön RapMonnak mondtam el. Egész életembe fiúk társaságába voltam, és fiú barátaim voltak. Sose barátkoztam lányokkal.. Egyszerűen nem szimpatizáltam sose az osztálytársakkal. Oké, a végzős éveimbe külföldön összehaverkodtam bár rendes lánnyal és fura is volt ez, de már a srácok társaságához szoktam hozzá. Volt már, hogy gimibe emiatt nem szép jelzőkkel illettek, de nem tehetek arról, hogy az osztályomba lévő lányok sose voltak normálisak, akikkel szívesen barátkoztam volna. Ennek ellenére belsőleg egyáltalán nem vagyok fiús, sőt, külsőleg se tartom magam annak, hisz azért tisztában vagyok a saját nememmel. Na de vissza a témához. Szóval RapMon rám mosolygott..
-Ne aggódj, szerintem hamarosan megérkezik. Addig is mi boldogítunk. - Kacsintott V.
-Baromira hiányoztatok.. Annyi mesélni valóm van.. De nem akarom Sugát is kihagyni belőle. - Néztem körbe.
-Micsoda? - Jött be az ajtón Suga, majd amint megpillantott, leesett az álla.
-Suga! - Szaladtam hozzá, Suga meg mosolyogva kitárta a karját és szorosan megöleltem.
-Úristen.. Nagyon hiányoztál mindannyiunknak.. - Nézett a szemembe Suga.
-Nekem is ti.. És rengeteg mesélni valóm van. - Ragadtam meg a kezét.
-Nekünk mutatni valónk is van. Most dolgozunk a legújabb számunkon. Már csak pár simítás kell, és kb 1 hét múlva repülhet a netre. -Mosolygott.
-Mutiii. - Néztem rájuk felváltva.
- Foglalj helyet. - Mutatott Jungkook udvariasan a kanapéra, én pedig elsőként leültem. Egy vetítővásznat hozott elénk RapMon, közben mindenki helyet foglalt. Suga ült a bal oldalamon, Jungkook a jobbon, a bal karfán Jin, a jobbon Jimin ült, J-Hope pedig előttünk ült a földön V-vel. RapMon benyomta a videót, majd ő is leült elénk a földre. A zene hallgatása közben végig mosolyogtam, mint a tejbetök, és Suga vállára hajtottam a fejem, Jungkook pedig az én vállamra hajtotta a fejét. A szám legvégén mindannyian rám néztek.
-Úirsteeeen, ez baromi jó! - Mosolyogtam, és tapsikoltam. - Olyan aranyosak voltatok meg a mozdulatok is rohadt jók, és a szö-
-Nyuginyugi.. - Nevetett V.
-Fangörcsöt kapott. - Bökte meg a vállam Jungkook.
-Én nem, nem vagyok fan! - Fontam össze a karom, mire mindannyian rám néztek felvont szemöldökkel.
-Ezért van BTS-es baseball sapkád. - Mutatott a fejemen lévő sityakra J-Hope.
-Mi? Nincs is sapka a fejemen.. - Vettem le lassan, majd Suga fejére tettem, és mindannyian elnevettük magunkat. -Tanítsátok meg a táncát, ez valami eszméletlen volt! - Néztem rájuk.
-Majd Suga megtanítja. - Tette a vállára a kezét RapMon.
-Felejtsd el. - Mosolygott Suga. - Nem táncolok, ha nem muszáj. Majd J-Hope megtanítja.
-Mindjárt Valentin nap, légy picit romantikusabb. - Erőltette.
-De nem járunk. - Tárta szét a karját.
-De a Valentin nap nem csak a szerelemről szól, hanem a szeretetről is. Tedd meg a legnagyobb fanunkért és legjobb barátunkért. - Mosolygott Jungkook.
-Jó,jó, majd megtanítom rá, holnap. - Bólintott rá Suga, mire megöleltem, ő pedig mosolyogva viszonozta az ölelésem.
-Tökfej. - Mosolygott Suga majd összeborzolta a hajam.
-Viszont mi még próbálunk? - Kérdezte Jin.
-Nem srácok, mára ennyi volt. Ki jön haza? - Kérdezte RapMon.
-Én el akarok menni Trixivel valahova! - Tette a vállamra a kezét Jungkook, mire megöleltem.
-Nem, ma én megyek el vele a városba, te majd megkapod őt.. Máskor. - Foglalt le RapMon.
-Nem lenne egyszerűbb, ha mind a nyolcan mennénk valahova? - Kérdezte Jimin.
-Olyan programot is fogunk szervezni, de azt majd később.
-Mindenki el akar menni most Trixivel vahova. -Mondta J-Hope.
-Mindenkinek hiányoztam. - Nevettem.
-Nekem nem. - Nézett rám, mire mindketen elröhögtük magunkat.
-Neked hiányoztam a legjobban.
-Neeem. - Nyújtott aki a nyelvét.
-Úristen, mindjárt leütlek.. - Nevettem.
-Oké, tudod hogy de, na. - Ölelt magához.
-Akkor hazavisszük a cuccod. - Kapta fel a bőröndjeimet V és Jin, mire bólintottam. Páran hazamentek, van aki még ott maradt, én és RapMon pedig a belvárosba mentünk sétálgatni, közben sötétedett.
YOU ARE READING
Bangtan Friends Forever [Jungkook ff.]
Fanfiction"...-Tervezel még holnapra valamit? - Kérdeztem. -Holnapra már semmi különöset. - Rázta meg a fejét. - Mára van még egy tervem.. - Mosolygott, majd lejjebb hajolt és megcsókolt, én pedig kicsit szaggatottan vettem a levegőt az idegességtől. - Nyugi...