Bangtan Friends Forever [Jungkook ff.]

34.

Október 13.-án volt a a gála, este. Reggel még mindannyian aludtunk, vagy legalábbis én aludtam volna még, de arra keltem fel, hogy valaki nyomkodja az arcom.

-J-Hope, hagyj még egy kicsit aludni.. - Mondtam fáradtan, ki se nyitva a szemem.

-Nem J-Hope vagyok. - Mondta,mire kinyitottam a szemem.

-V? ...Ne fárassz te se. - Néztem rá. V az ágyam mellett guggolt.

-De unatkozom és nem tudok mit csinálni... - Hajotta le a fejét az ágyamra.

-És miért engem kell felkelteni? - Vontam fel a szemöldököm.

-Mert veled mindig tudok valamit hülyülni vagy beszélgetni.

-Jaj, V.. - Hunytam le a szemem.

-Tudod hogy szeretlek..

-Nem fogsz meggyőzni. - Mosolyodtam el.

-Csinálok neked reggelit is.

-Nem.. - Sóhajtottam.

-Öh.. Mindig is te voltál a legjobb barátom.

-Tudom. - Nevettem.

-Van képem Jungkookról, ahol látszik a kockahasa.

-Tényleg?- Ültem fel, mire mindketten elnevettük magunkat.

-Ah, na jó, a "Mindig is te voltál a legjobb barátom" mondatoddal meggyőztél. - Mosolyogtam.

-Azt hittem az utolsóval. - Mosolygott.

-Az csak rátett egy lapáttal. - Nevettem. - Na de mit szeretnél csinálni? - Néztem rá.

-Nem tudom, beszélgetni.. Vaagy, nosztalgiázni. - Gondolkozott.

-Nosztalgiázni?

-Ahha. Ült le mellém az ágyra, mire mindketten a falnak dőltünk.

-Régebben csináltunk egy csomó képet. - Kapta elő a telefonját, és megnyitotta az első képet rólunk.

-Jesszusom, ez de régii... Ez még középsuliban készült.. - Döbbentem le.

-Igen, asszem 11.-be. - Bólintott. - Milyen gyerekes arcunk volt.

-Az tény, hogy sokat változtunk.. Ezzel jár a felnőtté válás. - Sóhajtottam, ő pedig lapozott.