Bangtan Friends Forever [Jungkook ff.]

27.

Mindannyian fogtunk egy taxit, és a kórházba siettünk Jungkook után. A portán megmondtuk a nevét és elmondták, hogy hol találjuk. Felszaladtunk az emeletre és ott volt az egyik vizsgálóerembe. Idegesen leültünk a vártó terembe ami teljesen üres volt, csak mi voltunk azon az emeleten, akik várnak. Egy ideig ücsörögtünk, és mindannyian szerintem imádkoztunk, hogy ne legyen semmi baja. Aztán kirontottak a szobából, mire mindannyian ijedten kaptuk fel a fejünket.

-Sürgősségire, siess! - Kiabált az egyik orvos, akit olta az ágyat, annak, aki húzta, és körbe mellette még két orvos szaladt.

-H-hé! - Szaladt utána RapMon, és mi is mind felálltunk. - Mi baj van?? - Idegeskedett.

-Nincs pulzusa! - Szólt az egyik orvos, mi pedig szaladtunk idegesen utánuk. Aztán bevitték az egyik terembe és bevágták maguk mögött az ajtót.

-Ne,ne ne ne neee.. - Kaptam a szám elé a kezem és teljesen összetörtem.

-Mi baja van?? - Idegeskedett könnyes szemmel V. Sose láttam még egyikőjüket se ennyire.. Összetörtnek.

-Ezt nem hiszem el, semmit se tudunk, csak annyit, hogy élet halál közt van! - Rúgott bele idegesen az egyik székbe Suga.

-Trixi, figyelj ide, nézz rám! - Ragadta meg a vállam RapMon mire letöröltem a könnyeimet és tragikus arccal néztem rá. - Nem lesz semmi baj! Jungkook.. Erős.. Harcolni fog.. Érted. - Nézett a szemembe, én pedig csak sírtam. - És értünk.

-Még olyan fiatal... Nem lehet.. - Törölgettem a szemem.

-Próbáljunk meg megnyugodni, ha ilyen idegesek vagyunk, az nem vezet semmihez.. - Mondta könnyes szemmel Jimin. Próbált erősnek látszani, de neki se ez az erőssége.

-Hogy a fenébe ne lennék ideges, amikor a gyerekkori legjobb barátunk az életéért küzd?? - Kérdezte Suga.

-Te is, nyugodj meg Suga, nem kell mindent összetörni, ami a kezeid közé kerül. - Tette a vállára a kezét RapMon, J-Hope pedig megölelt.

-Semmi baj... Nem lesz semmi.. - Ölelt magához szorosan, én pedig szintén erősen magamhoz szorítottam. Sose éreztem még ennyire azt, hogy mennyire meg kell becsülnöm a barátaimat... - Én vagyok a reményed..

-Igen.. Szóval reméljük, hogy nem lesz semmi baj.... - Néztem rá, és megtöröltem a szemem.

-Ámen. - Bólintott, és megsimította a karom. Pár perc múlva kicsit lenyugodtunk, de amikor az orvos kijött, mindannyiunknak az egekbe szökött a pulzusa ismét.

-Na?? - Nézett rá idegesen RapMon.

-A barátjuk.. - Kezdte, és érződött, hogy kereste a szavakat. Szerintem ott helyben kaphattam volna szívrohamot, amilyen gyorsan vert a szívem. - Fel fog épülni. Túlságosan megerőltette magát, és a szíve nehezen bírta.. Soha többet nem szabad ilyet csinálnia, ha életben akar maradni.. - Mondta, mire mindannyian megkönnyebbültünk, én pedig elsírtam magam. De a boldogságtól, hogy nem esett semmi baja Jungkooknak.

-Istenem, köszönöm.. - Nézett fel a plafonra J-Hope megkönnyebbülve.

-Bemehetünk hozzá? - Kérdezte Jin.

-Természetesen. - Bólintott, mi pedig mindannyian bementünk a terembe. Jungkook az ágyon feküdt és lélegeztető maszk volt rajta. Aludt.

-Kook... - Szaladtam oda hozzá, és magamhoz öleltem.

-Trixi, fel fogod kelteni.. - Nézett rám Jimin.

-Az legyen a legkevesebb.. - Mondtam és erősen öleltem magamhoz könnyes szemekkel. Mindenkire ráhozta a frászt..