Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Időutazás. (Stark és Stark)•

Azerintem gagyi lett! 😅

Az időutazás veszélyes egyben csodálatos, de legtöbbször a poklot lehet vele még járni. Mi van azzal aki ezzel a képességgel van megáldva már ha mondhatom, így? Kordában bírja tartani? Fogjuk rá. Ez a képesség a markomban van. Úgy meg születni, hogy az jár a fejedben, hogy átlagos vagy és jól jönne egy kicsi izgalom az életedbe. Én így voltam vele csak nekem az izgalom születésem óta a véremben kering. Mikor végre meg mutatkozott az erőm, megijedtem saját magamtól és máig rettegek magamtól. Előre menni a jövőbe, úgy, hogy nem változtatsz meg semmit vagy éppenséggel a múltba. Még ezt megteszed több titokra derül fény. Olyanokra amiket inkább soha nem akartál volna megtudni.
Gondolkodásom Tony zavarta meg.
-Amy! Lenne egy kérésem, aminek nem hiszem, hogy örülni fogsz.-húzta el a száját.
-Ki kell takarítanom a labort?
-Nem.
-Akkor?
-Vissza kéne menned az időbe.
-Tony azt nem tehetem meg.
-De Amy.-nézett rám könyörögve. Szemet forgattva indultam el őt ki kerülve. -Amy emlékszel Buckyra?
Megálltam.
-Igen.
-Ebben kéne a segítség. Buckyt meg menthetnéd és akkor most nem lenne Tél katonája.
-De akkor Bucky se lenne.
-Megyek veled ha kell.
-Nem. Nem nem nem és nem.
-Amy.-nézett rám kis kutya szemekkel.
-Jajj! Jól van!-egyeztem bele nagy nehezen. -Melyik idő zóna?
-1942.
Jézusom mit vállaltam be.
-Kapsz egy szemüveget meg egy adóvevőt. Gyere.-indult el a labor felé.
Mentem utána majd megállt és a kezembe nyomta a két eszközt.
-A szemüveggel láttom azt amit te. Viszont vigyázz mindegyikre mert ha az egyik tönkre megy akkor a másikkal sem tudsz már semmit se csinálni. -sorolta én pedig bólintottam. -Akkor hát mész?
-Ne sürgess!-rivaltam rá. Vettem egy mély levegőt és használatba vettem az erőm. Előjött az az érzés az a borzalmas égető érzés. Becsuktam a szemem és mire kinyitottam egy kiállításon álltam. Minden olyan... régies.
-Ez a jövő!-kiáltotta egy fiatal nő. Mindenki öltönyben tündökőlt még a nők egy ingben és szoknyában járkál valaki pedig egybe ruhába.
-Stark, hallasz?
-Igen.
-Egyáltalán nem ide való a szerkom. Egy fekete póló meg egy terep mintás nadrág. Azt hiszik, hogy katona vagyok és akkor nagyon ki fogok bukni a sorból.
-Nyugodj meg.
-Nyugodt vagyok.
-Nem úgy hallatszik.
Fújtattam mérgesen majd be tolakodtam a tömegbe. Valamit mondott a hangos be mondó, de nem figyeltem rá. Mindenki hatalmas tapsban tört ki és a színpadhoz siettek.
-Hőlgyeim és uraim! Mr.Howard Stark!-mondta egy nő a színpadon. Ezután megjelent Stark. Az öregebbik Stark. Le vette a kalapját és oda adta egy nőnek majd megcsókolta.
-Tony ő a...
-Igen. Ő az apám.
-Hőlgyeim és uraim! És ha most azt mondanám, hogy néhány kúrta éven belül, az autóiknak nem is kell érinteniük a földet? -mondta erre a nők a színpadon kiszedték a kocsi kerekét.
-Igen. Köszönöm Mandy.-mondta Howard és közelebb húzta magához egy vezérlőpult féleséget.
-A Stark gravitációs vissza fordítóval pontosan ezt lehet tenni.-mondta majd meg tekert egy gombot és a kocsin valami alkatrész beindult majd egy kart húzott meg a kocsi pedig fel emelkedett.
-Nincsenek is repülő kocsik. -mondtam az adóvevőbe.
-Ez a terv szerintem kudarcba fulladt.
Amint Tony ki mondta ezt a kocsi szikrázni kezdet és vissza esett a talajra.
-Én meg mondtam.-szólalt meg Tony.
Mindenki tapsolni kezdet Howard pedig magát kezdte menteni vagyis a kudarcát.
-Azt mondtam néhány éven belül.-mondta mosolyogva Howard.
Ezután meg láttam őt. Vézna kis alacsony testével forgolódni kezdet és egy pillanatra rám akadt a tekintette.
-Fordulj el.-mondta Tony én pedig úgy tettem.
Steve elment onnan majd Bucky is megfordult. Istenem milyen helyes volt. Főleg abban a ruhában rövid hajjal.
-Mi lenne ha nem bámulnád ennyi ideig?-szólalt meg Tony.
-Ünnep rontó.-motyogtam az orrom alatt.
-Menj előrébb az időben.
-Mégis hová.
-Oda amikor Steveből, Amerika kapitány lesz.
Megint használatba vettem az erőmet. Becsuktam a szemem és mikor ki nyitottam egy bolt előtt álltam. Mellette volt egy ruha bolt és úgy gondoltam veszek valamilyen felsőt. Be mentem és nézelődni kezdtem. Ezek a habos babos ruháktól hányingerem van.
-Te még ilyenkor is vásárolgatsz?
-Nem.
Meg fogtam egy inget meg egy nyakkendőt ami sötét zöld volt és a ruhám alá dugtam úgy, hogy ne látszódjon.
-Elnézést segíthetek?-jött oda egy nő hozzám.
-Nem, köszönöm. -mondtam majd többször is végig mért engem. -Valami gond van?
-Talán katona?
-I-igen.
-Tudja, csúnya ha egy nő nadrágot és egy nem elegáns cipőt visel.
-Ahonnan én jövök ez a ruha kombó többet ér mint a magáé. A viszont nem láttásra. -mondtam majd ki mentem a boltból.
-Te loptál?
-Nem. Csak kölcsön vettem.
-Jarvis lehallgatta a kapitányékat. Szóval ha bármit kérdez a nő mond, hogy igen, de mindig van nálam esernyő.
-Ez ilyen jelszó?
-Mondhatni.
El indultam először is az egyik eldugott sikátorba ahol át vettem a ruhát majd a boltba. Mikor be léptem a nő végig nézett rajtam.
-Csodás időnk van nem, de bár?
-Igen, de mindig van nálam esernyő.
A nő meg nyomott egy gombot és bólintott a fejével a raktár felé. Elindultam majd nézelődtem mikor is a könyves polc kinyílt. Mögötte egy folyósó volt. Végig sétáltam rajta és egy csomóan megbámultak. Mikor be léptem még egy ajtón már nagyban folyt a kísérlet.
-Hetven!-mondta Howard és ekkor Steve ordítani kezdet. Egy pillanatra megijedtem és lefagytam.
-Tony!
-Nyugalom!
Megint ordított egy fájdalmasat.
-Stark! -kiáltottam el magam. Persze Tonynak szántam, de az apja vett észre legelsőnek.
-Nem lesz baj!
-Steven!-rohant oda Dr.Erskin a géphez. -Steven!
-Állítsa le!-kiabálta Peggy.
-Steven!-ütögette a Doki a gépet.
-Tony mit tegyek?
-Semmit. Ne avatkoz közbe!
-Állítsa le!-mondta Peggy.
-Állítsa le Mr.Stark. -Szólt a doki. -Állítsa le! Kapcsolja le a reaktort!
-Ne!-hallottam meg Steve hangját. -Ne! Ki fogom bírni!
Ekkor Howard mégegyszer rám nézett majd tekerni kezdte tovább a kart. A fény még nagyobb lett. Mikor a gép 100%-ra ért szikrázni kezdet a többi gép. Majd le áll az egész. Mindenki ideg tépő csendel várta, hogy kinyíljon a kabin.
-Mr.Stark!-mondta Erskin. Ki nyílt a kabin és a számomra megszokott Steve jött ki belőle.
-Tony valami nem stimmel.
-Mi?
-Miért kell itt lennem valójában?
-Hát már mondtam...
-Nem! Miért kell itt lennem?
-Nézz Steve baloldalára.
Éppen a Doki és Howard segítették.
-Az apád? -válasz nem érkezett. -Látni akartad.
-Ja.-sóhajtott. -Tudod mit menj vissza oda ahol kértem tőled ezt az egészet.
-Nem! Legyen meg neked ez emléknek.
-El indult feléd az apám.
-Most vissza megyek.-mondtam még utoljára rá néztem Howardra aztán becsuktam a szemem mikor pedig kinyitottam Tony mellett álltam.
-Változott valami?
-Nem hiszem.-mondta.
-Hidd el. Szeretett és még mindig szeret az apád.-mondtam majd megöleltem.
-Amy nem hiszed el amit mondok neked.-jött be a kapitány. -Tudod mondtam, hogy ismerős vagy nekem mikor elsőnek találkoztunk. Ugyan ilyen ruhában volt az a nő is aki hasonlít rád. 1942-ből. -halkult el a hangja.
-Lehet az egyik ősöm volt.-mosolyogtam rá.
-Lehet.- mondta szemöldök ráncolva majd össze zavarodottan a halántékát vakarva ki ment a helységből. Mikor Tony felé akartam vissza fordítani a fejem, egy puszit éreztem még a számon.
-Köszönöm. Ja és kis koromban mesélt rólad az apám mikor rá ért. Azt hitték kém vagy, de számára gyönyörű voltál és nekem is az vagy. -mondta majd megölelt.
Remélem semmi más nem változott.
-Nézd az újságott. -mutatta Tony. -Mikor a boltban jártál azóta gyártanak terep mintás farmert.
-Hát. Ez. Szuper.
-Menjünk kajálni.-mondta Tony és húzni kezdett maga után.
Jézusom mit csináltam. Ajánlom, hogy semmi más ne változzon meg.