Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

~Bucky x Reader~

(T/N)=Te neved.

Ébren vagy mégsem tudod ki nyitni a szemed. Túl nehezek a fájdalom pedig elviselhetetlen, de valamennyire jobb, mint volt. Arra emlékszel, hogy egy bevetésen voltatok és te Buckyval voltál. Buck éppen felderítette a terepet még te kaptál egy golyót a bal válladba és a plafont is rád robbantották. Bár láttad ahogy a társad feléd szalad, de már késő volt. Egy zaj volt csak, egy irritáló csipogás. Csak egy pillanatra nyitottad ki a szemed annyira, hogy éppen láss valamit. A torony kórházi részlegén feküdtél és valaki a széken alszik vagy figyel téged. Nem bírtad megnézni jobban és még megszólalni sem tudtál. Hallottad, hogy nyílik az ajtó majd becsukódik és cipők talpának kopogássa közelít. Pár másodperc és megszűnik csak a szék éktelen nyekergése szólt mielőtt újra csend lett. Valaki be jött és leült. Fogalmaztad össze magadban.
-Bucky.-szólította meg az alak aki nem más volt, mint Steve. Biztosra tudod mert felismerted a hangját.
-Ez az én hibám.-hallatszott a mélyebb rekedtes hang is.
-Nem..
-De! Ha nem hagyom ott....most nem lenne itt már vagy négy napja. Nem feküdne, úgy mint aki már majdnem meghalt. -újra csend.-Rossz, így őt látni.-szólalt meg újra Bucky, tudod, hogy ő mivel a hangját neki is felismerted.
-Tudom...tudom.-mondta sóhajtva Steve. Újra csend honolt te pedig megpróbáltál életjelet adni. -Bucky, ezt nem csinálhatod tovább.
-Mit?
-El kell mondanod neki. Nem játszhatod örökké a barátját azért, hogy a közelében lehess. Ha csalódás fog érni akkor nehezebben tudsz majd tőle elszakadni.-mondta Steve.
-Nem hiszem, hogy egy ilyen embert, mint én lehet szeretni. Így jobb, hogy nem tud az érzéseimről. Még én sem tudtam, hogy vannak, de ő végképp nem tudhatja meg.-mondta Buck és megéreztél egy kezet a tiéden. Kezdted furcsálni a dolgot és még többet akartál hallani.
-És mi van ha ő is úgy érez irántad, mint te ő iránta?-kérdezte Steve. A kezeden lévő kéz elhúzódott és a szék nyikorgását lehetett újra hallani.
-Azt kétlem.-mondta Buck majd nyílt az ajtó és utána be is csukódott. Steve sóhajtását hallottad majd ahogyan hozzád kezd beszélni.
-Tudod (T/N), Bucky nagyon szeret téged. Nem tudom, hogy hallod-e amit mondok, de tud, hogy szinte te tartod életben még ha te nem is úgy szereted.- fejezte be és ő is távozott.
Elkezdtél gondolkodni Buckyn. Minden értelmet nyert. Mikor olyan sokáig nézett téged és tanulmányozót vagy  mikor a bevetéseken folymatosan védet téged, de annyira, hogy szinte te nem is csináltál semmit.  Muszáj beszélned vele..és hogy miért? Mert te is szereted. Mindig elvesztél a két gyönyörű szemében és hányszor érezted azt, hogy muszáj a hosszú barna hajtincseibe  végig húznod az ujjaid. És amikor félmeztelenül járkált mindig megakartad a kockás hasát és izmait simítani. Sikerült kinyitnod a szemed majd nagy nehezen fel is ültél az ágyon. Ki szedtél magadból minden zsinórt ami a gépekhez kapcsol téged és felálltál az ágyról aminek a következménye az lett, hogy hasra estél. Nem igazán vagy még stabil. Vállad fájni kezdet sőt minden izmod. Nem törődve vele felálltál megkapaszkodva az ágyba. Szét néztél és az egyik széken ruhák voltak. Oda mentél és elég vicces módon magadra rángattad. Egy szürke atléta és egy fekete hosszúnadrág takart most már. Végig kapaszkodva mindenben jutottál el a liftig. Megnyomtad a gombot ami a nappaliba vissz és vártál. Úgy érezted muszáj leülnöd és, így is tettél. Leültél és vártál úgy pár percet majd kinyílt az ajtó és a nappaliba voltál. Láttad Stevevet ahogyan az asztalnál eszik beljebb a konyhába. Tony éppen valamin ügyködőt a tabletjén még Bucky kaját készített. Gondoltad a többiek valahol el vannak veszve a toronyba vagy nincsenek is itt.
-Valaki segítene?!-kérdezted vigyorogva mert szinte egyikőjük se vett észre téged. Rád kapták a fejüket és már Steve indult is, de Bucky szinte felborította úgy sietett feléd.
-Neked feküdnöd kéne.-mondta kissé mérgesen majd felkapott téged és bevitt a konyhába.
-Miért keltél fel. Nem engedtük meg, hogy fel kelj. Nem is szabadott volna fel kelned.-boszankodót Tony, de csak leintetted.
-Jól vagy?-ült melléd Steve.
-Fogjuk rá.-rántottál vállat amire felszisszentél mert elfelejtetted, hogy az egyik sérült. -Öhm..Steve.-kezdtél el suttogni.
-Hm?-fordult feléd teli szájjal. Rá néztél Buckyra aki csak a kajával foglalkozót.  Azért fura, hogy a volt Tél katonája tud főzni. Vissza furdultál Stevehez és még halkabban kezdtél elbeszélni.
-Hallottam mindent.-mondtad. Kapitány meg állt a kaja rágásában majd egy halvány mosolyt küldött feléd és fel állt mellőled.
-Hé Stark.-ment oda Tonyhoz.-Tudom, hogy kell ezt az izét megcsinálni.
-Nem tudod. Hisz izének hívtad.-mondta Tony.
-Megyek szétnézek a laborban.-mondta Steve és beállt a liftbe.
-Kapitány az számodra tiltott hely.-szaladt utána Stark a liftbe, de Steve akkora már megnyomta a gombot. Szóval ketten maradtatok Buckyval. Elkezdtél gondolkozni, hogy is ad a tudtára és ekkor jutott eszedbe egy piszkos játék. Oda mentél hozzá és átnéztél a válla fölött az ételre.
-Mit csinálsz?-kérdezte feléd fordulva.
-Segítek.-mondtad és elvetted Buckytól a konyhai eszközt, de úgy hogy valamennyire végig simíts a kezén.
-P-pihened kell.-sétált a hűtőhöz Buck.
-Majd pihenek később.-mondtad miközben lehajoltál a sütőhöz és pont akkor fordult vissza Bucky. Mikor vissza felegyenesedtél ránéztél és ő még mindig a fenekedet bámulta. Nem szóltál neki csak folytattad az ételt. De már azt sem tudod milyen kaját főzöl amit Bucky kezdet el. Pár perc múlva megköszörülte a torkát és inni kezdet. A hűtőhöz mentél, de közben amikor Buck mellett haladtál el megsimítottad a hasát. Majdnem kiköpte a vizet, de csak majdnem inkább a köhögés nem hagyta őt békén.-Jó kondiba vagy. Mehetnénk ma majd edzeni együtt.
-Ki van zárva.-rázta a fejét.
-Miért?
-(T/N) még nem is épültél fel. Vigyáznod kell magadra. -ment volna vissza a hűtőhöz, de te pont előtte álltál Buckra nézve.
-Mért féltesz annyira Bucky?-kérdezted össze húzva a szemed. Közelebb sétál hozzád.
-Össze kell tartani nem, de? Vigyáznunk kell egymásra.-vakarta meg a tarkóját zavartan.
-Bárcsak olyan tökös lennél, hogy meg mond a szemembe az egészet. De tévedtem, nem vagy tökös. -mondtad unottan és már indultál volna, de Bucky a fémkezét a fejed mellé rakta, úgy támaszkodót meg a hűtőnek. A lélegzésed felgyorsult ahogyan ránéztél és hogy milyen közel volt az ő arca a tiedhez. Nem szólt semmit csak figyelt téged. Mindenegyes arcvonásod ahogy a levegőt szaporábban veszed és az elnyílt ajkaid is figyelembe vette a szemednél pedig megállapodót. Sokáig időzőt rajta  utána pedig az ajkaidon. Egyik pillanatban rájuk tapadt és vadul falta őket. Egyből vissza csókoltál, nem is gondolkoztál rajta. Levegő hiány miatt elváltatok és újra egymást néztétek.
-Ez elég ahhoz, hogy tökösnek bizonyítsam magam vagy még szavaljak egy pár sort?-kérdezte mosolyogva és újra megcsókolt most viszont nem volt vad hanem szenvedélyes.
-Szavalj.-mondtad mikor elváltatok egymástól.
-Szeretlek. És ezt már régóta megakartam tenni.-simította meg a rendes kezével az arcod majd cirógatni kezdte.
-Én is.
-Már mint, mi te is?-kérdezte vigyorogva.
-Mindkettő. Szeretlek. -mondtad most már mosolyogva. Muszáj volt oda bújnod hozzá ha már így bevallotáttok az érzéseiteket egymás iránt. Szorosan megölelted nem foglalkozva a válladdal. Meglepődött, de utána ő is vissza ölelt. Ezt a pillanatot a lift csilingelése szakította félbe. Tony és Steve, úgy léptek ki onnan mint akiknek valami az arcukba robbant volna.
-Mi történt?-fordult feléjük Bucky.
-A kapitány azt mondta segíteni akar nekem és neki állt megjavítani egy olyan gépet amire nem is szorul javítás. A gép túl lett terhelve ezért a képünkbe robbant. Ha hamarabb szól, hogy ez az egész amiatt van, hogy ti itt nyaljátok egymás és romantikázatok ezt el kerülhetük volna.-boszankodot Tony.
-De legalább elértem a célom?-kérdezte Steve feléttek sétálva.
-Nem. Gyűlöljük egymást.-feleltem és Buckra kacsintottál úgy hogy a kapitány ne lássa.
-Tessék?-nézet rátok értetlenül.
-Hát ezen nem csodálkozom.-ült le Tony az asztalhoz. Elkezdtél nyújtózkodni a szekrénytetején lévő tányérért amit nem értél el. Bucky a hátad mögé sétált és még a fémkezével érte nyúlt addig a másikkal simogatta az oldalad.
-Köszönöm.-mondtad és nyomtál egy puszit az arcára.
- Hogy milyen hazugok vagytok.-mondta a kapitány.
-Én meg sem szólaltam.-ült le Bucky hozzájuk. Oda mentél és bele ültél Bucky ölébe. Nyomot egy csókot a szádra majd puszikkal hintetted be a nyakát.
-Nem vagyok éhes.-távozzot Tony.
-Én pedig nem zavarok.-ment el a kapitány is.
-Folytassuk.-vigyorgot rád Bucky majd most ő csókolgatta a nyakad. Az egyik helyen nagyon megszívta és így nyoma fog maradni.-Láttod az enyém vagy.
Te is megszívtad a nyakát úgy, hogy nyoma maradjon.
-Te pedig az enyém. -mondtad majd megcsókoltátok egymást.
-Szeretlek.-mondta Bucky és újra megcsókolt.
-Szeretlek.-mondtad két csók között. Abba sem akartátok hagyni a csókolózást annyira élveztétek egymást.