Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Karácsony. Tony Stark•

Egy küldetés ami rosszul sült el. Ennyi kellett, hogy ott ragadjatok egy föld alatti bunkerben, Tonyval. A páncél használhatatlan és minden kütyütök bedöglöt. A csapatra vagytok maradva, ha valaha is megtalálnak titeket. Egyre hidegebb van lent és már egy napja ott vagytok a hideg, nyálkás, homályos helyen, amit csak is egy kis lámpa világít meg. Ami még nagyon zavaró az az, hogy valahol nagyon közel hozzátok van egy bomba és kitudja mikor fog felrobbanni. Tony az egyik sarokban ül maga elé meredve, te pedig a fal tövében ülsz hátra hajtott fejjel. Összéb húzod magad a hideg miatt és átgondolsz mindent. Talán ez a vég. Fordul meg a fejedben.
-Fázol?-kérdi Tony rekedtes hangján. Rá emeled a tekintetted majd a padlóra.
-Ki lehet bírni.-mondod és tovább fűrkészed a padlót. Tony nagyon jól tudta, hogy hazudsz és sose adnád meg magad semmi dolognak. Lassan fel áll és melléd sétál. Leül melléd és szorosan magához húz. Jól esik a testmelege, így nem annyira feltünően közelebb húzódol hozzá. Tony észrevette és csak megmosolyogta.
-Tudod nem, így terveztem.-mondja Tony. Az ő ötlete volt, hogy gyertek le ide, viszont egyikőtök sem számolt azzal, hogy rátok fogják robbantani az épület egy részét, így csapdába ejtve titeket.
-Nem te tehetsz róla.-mondod és elkezdel vacogni. Tony még szorosabban húz magához, szinte már a mellkasán fekszel.
-Nem halhatunk meg. Vagyis inkább te nem halhatsz meg mert a barátod szerintem kinyír engem, de még jobb ha én is meghalok mert akkor nincs rá esélye.
-Honnan veszed, hogy van barátom?-kérdezed nevetve.
-Nincs? Az még jobb, nem öl meg senki akkor ha lesz valami.
Mellkason ütöd.
-Ne aggódj. Nem esik bajod, ha valakinek még is meg kéne halni az én leszek.
-Nem fogunk meghalni.-nyugtatod, de magadat is egyben. Annyira bizonytalanul mondtad ki.
-Reméljük. -mondja és magához szorít.
Valami fura érzés támad benned. Elég régóta ismered Starkot. Tuti kifog találni valamit. Felemelted a fejed ő pedig rád emelte a tekintetét.
-Nem fogunk meghalni. Megoldjuk!-mondtad erélyesebben. Tony tekintetét a szádra vezeti majd nagy nehezen vissza hajtja a fejét. Legbelül remélted, hogy megcsókol és most csalódnod kellett. Annyira epedezel a csókjáért.
-Stark.-mondod ő pedig vissza nézz rád. Közelednél az ajkai felé, de ő megállít téged azzal, hogy kezét az arcodra teszi.
-Ez nem helyes.-mondja, de tekintetét nem tudja levenni a szádról.
-Nem érdekel.-mondod vággyal túl fűtve. -Ha már itt ragadtunk és ez az utolsó esélyem, hogy megtegyem, megteszem.-mondod és most már ő is közeledik. Ajakidat az övére helyezed amik forróak a tiédhez képpest. Hosszú méz édes csókotok után rá mosolyogsz.
-Boldog Karácsonyt.-mondod mosolyogva és erőtlenül. A hideg úgy átjárta a tested, hogy már mozogni is alig bírsz. Tony aggódoan nézz rád majd lassan fel kell mellőled.
-Ki jutunk.-mondja és elindul a páncél felé majd bütykölni kezdi. Te csak nézzed még szemeid lennem ragadni. Fent vagy, de nem bírod őket kinyitni. Tony valamit rád terít, valószínűleg a felsőjét. Hallod a drótok és az egyéb szerkezetek hangját, ahogy Tony csinálja...azt a valamit.
Stark leül melléd majd magára húz.
-(T/N).-nézz rád aggódóan.
-Hm?-fekszel tovább a mellkasán csukott szemmel.
-Maradj velem.-mondja Tony, te pedig elmosolyogsz. Nagy nehezen kinyitod a szemed és megfogod a kezét, hogy össze kulcsold a tiéddel.
-Nem megyek sehova.-mondod és a nyakhajlatába fúrod a fejed.
-Még kell egy kis idő.-mondja Tony és megpuszilja a fejed.-Ki jutunk innen és felejthetetlen karácsonyt csinálok neked.
-Forró csokival a kezünkben ülünk a kanapén és nézzük a karácsonyfát majd elkezdünk nézni egy nyálas, gagyi karácsonyi egyben romantikus filmet utána pedig ki megyünk a hóba hógolyózni. Utána csak a meleg pléd és a nappali halvány fénye marad amire elalszunk?-nevetsz. Ő is elkuncogja magát.
-Ha ilyet szeretnél.-mondja mosolyogva.
-De az is tetszene, ha velem maradnál és talán mi is nyálas, szerelmesek lennénk.-mondod, de ezt már nem mosolyogva mert félsz a választól. Tony szorít egy aprót a kezeden.
-Mi leszünk a világ legnyálasabb szerelmesei.-mondja és magához szorít a másik kezével.
-Tony, én komolyan gondoltam.-nézzel rá.
-Én is. Szóval leszel a barátnőm?-kérdi zavartan, de te nem reagáltál semmit.-Valamit nem jól mondtam?-kérdi, de te csak elneveted magad.
-De. Jól mondtad.-nevetsz.
-Akkor?-húzza fel az egyik szemöldökét.
-Leszek.-mondod és elnevetitek magatokat majd Tony megcsókol.
Ebben a pillanatban robban be a bunker teteje és egy nagy lyuk lesz rajta. Steve dugja be a fejét rajta.
-Meg zavartam valamit?-kérdi mosolyogva.
Stark felvesz a kezébe majd a kijárat alatt letesz. A kapitány egy kötelet dob be nektek amin ki másztok.
A toronyban már csak ti voltatok. Stark és te mivel a többiek máshol töltik az ünnepet. Pizsmádban jössz ki a fürdőből egy, egy és fél órás fürdés után. A kanapén Tony egy takaró alatt ül a tv-n pedig egy karácsonyi film van bekészítve.
Mosolyogva sétálsz oda hozzá.
-Hol a barátnőd?-kérdezed mosolyogva.-Remélem nem zavarok meg semmit.
-Nagyon vicces. Gyere.-mosolyog rád. Bebújsz a takaró alá mellé és elveszed tőle az egyik forró csokit.
-Köszönöm.-mondod. Tony lassan megcsókol.
-Bármikor filmezhetünk.-nevet.
-Nem azt. Hanem, hogy nem engedted, hogy teljesen kihűljek a bunkerben.
-Soha nem hagynám, hogy bajod esen.-mondja és megcsókol.
-Boldog karácsonyt! Majd holnap elviszlek és veszek neked ajándékot. Amit akarsz.
-Csak téged.-mosolyogsz és hozzá bújsz. Kezdetét vette a hosszú karácsonyi film nézés.