Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Karácsony. (Peter Parker 1.)•

Ki gondolta volna, hogy suli váltás után lesznek barátaim. Sose voltam az a barátkozós típus, inkább az elhúzódó típus. Mikor sulit váltottam rá találtam Peter Parkerre és Nedre. Ők azok akik miatt bátrabb lettem és tudtam, hogy mindig mellettem állnak majd. Ahogy telt az idő, másképp kezdtem érezni Peter iránt. Többet, mint egy barát iránt. Az utóbbi időkben, kicsit eltávolodtunk egymástól, mert mindig akadt valami dolga. A suliban se figyelt az órákon, inkább a hírek és cikkek után, kezdet el kutakodni. Egyszer láttam, hogy Pókemberről szóló híreket olvasgatot. Ned, Peter furcsaságának kezdete kor is olyan zavarodott volt, mint én. Egy kis idővel utána már szinte meg sem hatotta a dolog.
Viszont most térjünk vissza a jelenbe. Közeledik a karácsony és az utcákon nagyban zajlik a karácsonyi vásár. Mindenhol forró csokoládé és forralt bor. Ott vannak a sütemények és a számos karácsonyi kis angyalkák és még sorolhatnám.
Peter és Ned elhívtak, hogy menjek velük, természetesen beleegyeztem.
Éppen a megbeszélt helyre tartok és mosolyogva nézem a vásár körül lévő vidám embereket. Tőlem távolabb már ki is szúrtam Neddet és Petert. Mosolyogva sétáltam oda hozzájuk.
-Szia Ronnie!-ölelt meg Ned. Tény vele több időt töltettem miután Peter furcsa lett.
-Szia Ned!-köszöntem majd elhúzódotam tőle és Peterre néztem.
-Szia Veronica!-köszönt kissé dadogva.
-Szia..Peter.-köszöntem majd be állt közénk a kínos csend.
-Na jó srácok! Menjünk igyunk forró csokit.-elmélt fel Ned. Bólintottunk majd elindultunk az egyik kis bódé felé.
-Veronica én nem leszek itthon karácsonykor, így gondoltam most adom oda az ajándékot.-jött a baloldalamhoz Ned és átnyújtott egy kék csomagolású dobozt.
-Ohh Ned! Én nem hoztam el a tiédet. Nem tudtam, hogy nem leszel itthon.-vettem át tőle.
-Nem baj. Inkább nyisd ki.-biccentett a kezemben lévő dobozra.
El kezdtem leszedni a csomagolást majd fel nyitottam a doboz tetejét. El se hittem, hogy mit látok. Egy héttel ezelőtt, láttam a kirakatban egy ezüst nyakláncot egy V medállal amibe kövek voltak. Annyira meg tetszett, de drága volt az én pénztárcámnak.
-Jézusom! Ned..ez..ez gyönyörű! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-öleltem meg, viszont el is engedtem mert megszólalt a telefonja. Peterrel síri csendben hallgattuk a telefonáló Nedet. Mikor letette szomorúan ránk nézett.
-Skacok mennem kell. Még nem vásároltunk a nagyszülőknek ajándékot. Ezért itt az ideje. Sziasztok!-köszönt el Ned majd elindult bevásárolni a nagyszüleinek.
-Mit csináljunk?-törte meg a csendet Peter. Jézus! Kettesbe hagyott Peterrel! El kell tűnöm.
-Most, hogy így elgondolkodom, nekem is meg kéne vennem az ajándékot apunak.-indulok el, de karom után nyúl, így meg akadályozva ebben.
-Elkisérlek.-mondja és elkezd mellettem sétálni. Síri csend van. Én a gondolattaimmal vagyok elfoglalva, mert még tényleg nem vettem apunak semmit.
-Veronica..-szólalt meg Peter.-..biztos fájó pont lehet, de.. miért nem szoktál az anyukádról beszélni?- és ez az a kérdés amit gyűlölök. El kuncogtam magam.
-Az anyám Florida-ban él. Hosszú, arany barna, haja van és szinte smaragd zöld szeme. Olyan teste van amire mindennő vágyik. Anyám karriert akart nem gyereket. Ez gyerek mellett nehéz lett volna neki. Szóval anyámmal egyáltalán nem beszélek. -mondtam majd az egyik kirakat fel hívta a figyelmem.
-Nézd!-szóltam Peternek, hogy ő is nézzen oda. A kirakatban egy olyan könyvnek a folytatása van kirakva, amit apa nagyon szeret.
-Apukád ajándéka.-mosolyog Peter.
-Pontosan. Menjünk!-húztam be magam után az üzletbe.
Miután megvettük apának az ajándékot a vásárban kezdtünk el bolyongani, újabb adag forró csokival.
-Mit vettél Maynek? -törtem mega csendet.
-Ábrándozott egy karkötőről, én pedig meg láttam az egyik üzletben, így megvettem.
-Biztos szép.
-Igen.-nevette el magát.
Újra csend állt be közénk. Talán tárgyalni kéne vele.
-Peter.
-Hm?-kapta rám a tekintetét. Már éppen meg akartam szólalni, mikor egy elég puccos kocsi parkolt le nem messze tőlünk.
-Mindjárt, vissza jövök.-mondta és a kocsihoz sétált, amiből Tony Stark szállt ki.
-Izgalmas életed van Peter Parker. -mondtam magamban majd az óriási karácsonyfára néztem. Este lehet még szebb. Ábrándoztam mikor megszólalt a telefonom.
-Igen?
-Szia Veronica.-ez a hang. Ezt bárhol felismerném, akkor is ha nem is hallom sűrűn. Kicsit elfordultam, hogy lássam Petert, aki nagyban beszélget Starkkal, de néha néha ide nézz.
-Anya. Mi szánt rá arra, hogy fel hívj?
-Közeleg a Szent este.
-Ez nem válasz a kérdésemre.
-Igaz. Éppen itt vagyok Queensben. Nem sokáig maradok még pár óra és újra útra kellek. Kéne egy kép, hogy lássák Katherine Cooper jó anya. Ez javítaná az üzleteimet is.
-Egy tízes skálán a nullára tippelnék.
-Fizetek is ha kell.
-Nem kell a pénzed...Boldog Karácsonyt anya.-mondtam majd letettem a telefont. Rá néztem a forró csokira amitől már hányingerem van, így kidobtam a kukába. Ekkor Peterre néztem aki közeledett hozzám, viszont Tony Stark még mindig ott állt a kocsijánál, minket figyelve.
-Ronnie.-vakarta meg a tarkóját zavartan.
-Igen. Dolgod van, menned kell én meg olyan idióta vagyok, hogy mosolyogva rá vágom, semmi baj, nyugodtan menj, de igen is baj, viszont ezt te nem tudod, de nem foglalkozom vele mert, tudom találkozzunk majd és akkor is ezt fogod csinálni.-hadartam el egy szuszra. Peter döbbenten nézett rám.-Menj már Peter. Nekem is van most ennél fontosabb dolgom.-mondtam és magam után hagytam a döbbent fiút.
Két nap telt el, hogy Peterrel beszéltem. Azóta kaptam egy két Smst tőle, amire nem válaszoltam.
Ma reggel nem voltam olyan boldog hiába van karácsony. A telefonom csörgött én pedig olyan kómás vagyok, hogy el se olvastam a ki jelzőn lévő nevet, így felvettem.
-Halló?
-Veronica!
-Peter!-ekkor ébredtem fel igazán.
-Végre, hogy elértelek! Tudom, haragszol rám és, hogy mindent megmagyarázzak, este 7 kor legyél fent a tetőn. Át adom az ajándékod.-hadarta Peter. Olyan boldognak tűnt, vajon én váltottam ki ezt a boldogságott nála?
-A tetőn? Este? Peter!
-Veronica csak bízz bennem.-mondta majd lerakta a telefont.
-Ahj Peter Parker. -mosolyogva ráztam meg a fejem.