Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Bruce Banner•

A Torony szinte üres volt. Egyedül Bruce munkálkodót a laborban. Nem akartam zavarni ezért próbáltam elfoglalni magam. A konyhába tipegtem és úgy döntöttem, hogy sütök valamit. Mégsem sütök. Elment a kedvem tőle. Be sétáltam a nappaliba majd körül néztem. A szemem meg állapítódott a könyvespolcon. Oda mentem majd levettem egy könyvet és elolvastam a hátulját, hogy pontosabban miről is szól. Nagyot sóhajtva tetten vissza a helyére. Ledőltem a kanapéra és hosszas mozgolódásba kezdtem. Mikor a fejem már lelógót a kanapéról és a lábam a hát támláján pihent meg szólalt a Torony riasztója. Néha-néha a piros fény villogót. Értetlen fejjel ültem normális pozícióba majd fel álltam. Az értetlen fejem át váltott ijedtségre amikor is meghallottam egy üvöltést. Nem akár milyen üvöltést, Hulk üvöltését. Nem mert meg mozdulni csak tétlenül toporogtam egy helybe. Le menjek, ne menjek le? Nincsenek itt a Bosszúállók, hogy segítsenek. Bátorságomat össze szedve be szálltam a lift be és megnyomtam a laborhoz vezető gombot. A lift ajtaja kinyitódót és elém tárult a félhomályban levő helység. Kém csövek és egyéb üvegek, tárgyak hevertek a földön össze törve. Pár asztal fel volt borítva és néhány papír húlt a földre. Félve léptem beljebb mindenegyes neszre figyelve. Halk lépteim alig hallatszottak, még beljebb sétáltam majd egy kis csörömpölésre eszméltem fel a sarokban ahol teljes sötétség uralkodót. Csak ott álltam és meredtem a sarok felé. Léptek csendültek fel majd Hulk feje vált láthatóvá. A szívem a torkomban dobogót, lélegzetem felgyorsult. Hulk üvöltött egyet mire nyeltem egy nagyot és vissza rohantam a liftbe. Ő is elkezdet utánam rohanni, de pont bezárult a lift ajtaja. Egy hatalmas ütés jött a túl oldalról ami be horpasztotta a lift ajtajának alsó részét. Elkezdtem Tonyt hívni a telefonon, de hát persze, hogy nem veszi fel. Megelégeltem és küldtem neki egy "S.O.S Zöld kód!!" sms-t. A lift kinyílt és az egyik emeletre léptem ki. Lehetett hallani ahogy Hulk zúz a toronyban. El indultam a folyóson és nem telt sok időben, hogy a Hulk a padlót szét zúzva ugrott fel az emeletre. Ahogy bírtam csak szaladtam ő pedig utánam, falakat szétverve. Üvöltött egyet majd felugrott a plafont kilyukasztva a felső emeletre. Egy pillanatra megnyugodtam amig elém került újra lyukat vájva megint a plafonba és a padlóba. A talaj széttört alattam, így vagy két emeletnyit zuhantam majd nyekkenve a nappaliba érkeztem. Fájdalmasan ültem fel és döntöttem neki a hátam a nagy üveg falnak. Hulk újra megjelent majd elkezdet felém rohanni és lábával olyan erővel rugót ki az üvegfalon, hogy tuti már egy épp csontom se maradt. Csak zuhantam a levegőben várva a becsapódást, hogy megszűnjön a kínzó fájdalom. A helyett, hogy palacsintává alakultam volna az aszfalton a levegőben lebegtem. Félve nyitottam ki a szemem és a vasember páncélnak arc részével találtam szembe magam.
-Na végre.-döntöttem hátra a fejem.
Tony vissza vitt a Torony nappalijába. Amint lerakott egyből összeestem olyan fájdalom volt a lábamba. A csapat vissza jött Natasha pedig éppen akkor rendezte le Brucet aki már nem zöld. Tony karjaiban voltam újra mire feleszméltem aztán minden elsötétült.

Csipogásra keltem fel. Szememet kinyitva egyből vissza csuktam az irritáló fehér fény miatt. Újra kinyitottam a szemem majd pár gyors pislogás után már hozzá szoktam az idegesítő fényhez. A Torony kórházi részlegén feküdtem. Csak egy top volt rajtam meg egy fekete rövid nadrág amiben eddig is voltam, így tisztán látam a kék, zöld, lilás foltokat. Néhol véraláfutások is megjelentek meg az üvegszilánkok helye mikor kizuhantam az üvegfalon. A fejem szinte majd szétrobbant úgy sajgót és még hozzá teljesen ki voltam száradva. Fel ültem az ágyon vagyis ülésbe szenvedtem magam mivel minden porcikám fájt. Körbe néztem és csak én voltam bent egyedül. Meg fogtam és kiszedtem mindent magamból ami a gépekhez kötött. A gép hangos sípolásba kezdet én pedig fel álltam az ágyról. Abban a pillanatban a csapat berontott a terembe majd egy megkönnyebbülve fellélegeztek. Értetlenül néztem rájuk.
-Te normális vagy April?!-förmedt rám Tony miközben ideges lépéseket tett felém. -Nem szedheted ki csak úgy azokat a karodból!-mutatott az említett dolgokra.-Azt hittük meghaltál!-kapot a homlokához majd masszírozott párat rajta. Leintettem és tekintettem Brucera vezettem aki csendben kerülte a tekintettem.
-Beszélhetünk?-néztem rá amire ő hezitálva, de bólintott. A többiek ki mentek, Banner pedig közelebb jött hozzám.
-Én nagyon saj..-kezdet volna bele, de közbe szólta.
-Min idegesítetted fel magad?
-Egy nagyon fontos kutatáson dolgozok már vagy három hónapja és az egész csak úgy elveszet, pedig olyan közel jártam.-hadarta el.
-Oh értem. Hát ha gondolod segíthetek benne, hogy megint közel járj hozzá. -léptem közelebb felé, de ő úgy távolodót is tőlem.-Most mért hátrálsz?
-Nézz végig magadon. Én nem akartam neked ártani és mégis megtettem/tettük.-hajtotta le a fejét.
-Bruce. -szólítottam meg, de nem nézett rám.-Bruce.-léptem közelebb hozzá, de még most is a padlót vizsgálta. -Bruce Banner nézz rám.
Amint fel emelte a fejét ajkaira tapadtam és szenvedélyesen megcsókoltam amit visszonzot ő is. Levegő hiány miatt szétváltunk és derekamnál fogva magához húzott.
-Kérhetsz bármit amiért ezt tettem veled. -sutogta én pedig hatalmas mosolyt villantottam felé.
-Ami azt illeti. Talán gyorsabban gyógyulnék ha kapnék minden sebemre gyógypuszit.
Elmosolyodot majd minden ütés nyomra a nyakamnál elkezdet puszit osztogatni. Mivel csikis vagyok összevissza vergődtem a karjaiban és folyamatosan nevetem.
-Ohh mi akkor nem is zavarunk.-szólalt meg egy hang az ajtó felől. Steve állt ott mögötte a csapat. Ránk mosolygot majd kiment és becsukta az ajtót.
-Most már gyorsabban gyógyul, úgyhogy fel is írom ezt receptnek.-mondta Banner.
-Ami azt illeti doktor úr...-karoltam át a nyakát. -..borzalmasan fáj a szám.
Elnevette magát majd az ajkaimra tapadt. Hosszas csókolózásunk után elváltunk levegő hiány miatt.
-Szeretlek April.
-Szeretlek Bruce.
Újra hosszas csókolózásba kezdtünk majd megint elváltunk egymástól.
-Kérem ezt a receptet is írja fel.-nevettem el magam.
-Úgy lesz.-nevetett Bruce is majd megöleltük egymást.