Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

° Tony Stark II. °

~ Három hét elteltével ~

Fárasztó napom volt, talán a munka miatt, vagy csak arra fogom. Szeretek újságírónak lenni, szóval nem hiszem, hogy ezzel lenne a gond. Oh meg is van mi a probléma. Tony Stark a probléma! Esküdni mernék, hogy az a fickó sosem alszik. Az estéket nappallá téve próbál meg edzeni engem az amolyan "társ" dolog miatt amibe beleegyeztem. Akkor még ebbe bele sem gondoltam.
Úgy döntöttem, hogy a mai nap pihenek. Telefon kikapcs, habár már is van egy nem fogadott hívásom tőle. Tv-t bekapcsolva döltem be az ágyba és merültem álomba. Néhány óráig élvezhette a szerveztem a pihentető alvást, mikor is arra keltem fel, hogy az ajtót rám törik. Arra gondoltam, hogy biztosan a szomszédnéni akinek mindig van valamilyen problémája velem, így a dolog, hogy valaki nagyon szeretne velem beszélgetni, nem zavartatott.
- Shana! Kelj fel! - eddig a pillanatig.
Kómásan néztem fel a fekete öltönyben és napszemüvegben álló Vasemberre.
- Hogy jutottál be? - tettem fel a legfontosabb kérdésem jelenleg.
- Hogy jutott eszedbe, hogy nem veszed fel a telefont majd kikapcsolod? - kérdezte mérgesen és kisétált a szobából.
Ő meg, mégis hova megy?
Utána siettem majd a konyhából kilépve megis találtam.
- Mit csináltál? - kérdeztem a konyha felé mutatva.
- Te mit csináltál? Miért nem lehet elérni téged? - kérdezte felháborodva, amire csak vállat rántottam. - Oh, majd ha lesz egy bűn esett vagy komolyabb dolog, akkor is vállat fogsz rántani?
- Egyszer fordult elő. - fordítottam neki hátat majd a szekrényhez sétálva neki dőltem. - Bocsánat. - fontam össze magam előtt a karjaim.
Tony érzelem mentes arccal állt egy helyben és figyelt engem. Haragszik rám, vajon?
- Menjünk. - biccentett a fejével és elindult a bejárat felé.
- Hova? - kérdeztem utána sietve. Abban a pillanatban észrevettem a törött zárt is. - Az ajtóm. Stark! - kiabáltam mérgesen.
- Majd megcsináltatom. - mondta rám se nézve, én pedig utána szaladtam.
- És ha bemennek és ellopnak valamit?
- Nem megy be oda senki, mivel nincs oda bent semmi kecsegtető dolog. - szaladt előre. Puffogva mentem utána majd a kocsijába mérgesen ültem be. Rá néztem, ő pedig a környéket figyelte. Ez talán nem jelent jót.
Végre elindultunk és az út feléig nem szóltunk egymáshoz.
- Miért megyünk a Toronyba? - kezdeményeztem a beszélgetést egy fontos kérdéssel.
- Emlékszel a raktárra, ahol találkoztunk? - kérdezte, én pedig bólintottam, amit biztosan nem látott, de folytatta. - Az ott lévők, akiket hősiesen meg akartál állítani. - kijelentésére megforgattam a szemem. - Kijutottak a sittről és most téged keresnek.
Egy ideig csak az utat néztem, majd megráztam a fejem.
- Látod, kellett neked tönkre tenni az ajtómat.

***

Két napja be vagyok zárva Starkhoz és higyjétek el 0-24-ben vele lenni, nem valami jó az idegrendszeremnek.
- Mi bajod? - kérdezte, miközben a forgó székében ültem és csak néztem ki a fejemből. Valami projektjén dolgozik, én pedig jobbnak láttam, ha nem csatangolok el ebben a hatalmas épületben. Hisz ki tudja, hova kavarodnék el?
- Meddig kell még itt lennem? - néztem rá sóhajtva.
- Oh. Nem vagyok elég jó társaság? - húzta fel a szemöldökét, miközben olajos kezét, egy így is piszkos ruhába törölte.
Megforgattam a szemem.
- De, elképsztő Mr.Stark. - mondtam tömény szarkazmussal.
- Oh, ez a szívembe hatolt. Az emberek ölnének azért, hogy velem lehessenek, te pedig csak fapofával bámulsz és beszólogatsz, miközben téged próbállak védeni! - hangját mondandója végére megemelte, amit nem tudtam mire vélni. Még is mit tettem? Ő mondta, hogy legyek a társa, vagy milye. - Bocsánat, kissé fáradt vagyok. - rázta meg a fejét majd csavarozni kezdett valamit a kütyüjén.
Mélyen elgondolkodtam, hogy mennyit tett értem ez az ember és én, szarkazmus, na meg persze kemény, lebilincselő szavak helyet semmit mást nem adtam cserébe.
Lassan fel álltam a székből és Stark mellé guggoltam majd a fejemet a vállán támasztottam meg.
- Pihened kéne. - feleltem nyugodtan. Kezemet a karjára simitottam, amin izmai megfeszültek.
- Később, dolgom van. - nézegette tovább az alkatrészekkel ellátott tárgyat.
- Nem, Tony. - tettem kezemet a kütyüjére. - Pihened kell, most.
Hirtelen kiverte a kezemből a munkáját és megfordulva lökött egyet a mellkasomon, ami miatt eldölve támaszkodtam meg könyökeimmel a padlón. Tony lassan kezeit az oldalaimnál támasztotta meg és barna szemeivel az én íriszeimbe hatolt.
- Nem erre gondoltam, mikor azt javasoltam, hogy pihened kell, de hát..
- Ne beszélj. - szólt rám erélyesebben.
- Kezdesz megijeszteni. - néztem rá szemöldök ráncolva.
- Fáradt vagyok. Fáradt vagyok, mert mikor távol vagy tőlem, úgy érzem, hogy bajod eshet. Fáradt vagyok, mert mikor a közelemben vagy, minden energiámat arra használom fel, hogy rád vigyázok és, hogy tűrtőztessem magam. Fáradt vagyok, ezek miatt pedig nem tudok aludni. - sorolta, miközben egyre közelebb hajolt az arcomhoz. - És még csak meg sem simíthattam a bőröd vagy a hajad. - mondta, miközben egy tincset a fülem mögé simított.
- Tony. - szóltam neki halkan. Légzésem felgyorsult, amiatt hogy ilyen közel került hozzám, de ő mit sem foglalkozott ezzel, egyszerűen csak közelebb hajolt és ajkait, az enyémekre helyezte. Nyelve bejutást kért, miközben én csak lefagyva próbáltam feldolgozni, hogy mi is történik. Egy kis hezitálás után végül megadtam neki. Mikor elváltunk egymástól zavartan néztem rá.
- Ezután mi következik? Randi? - kérdeztem félmosollyal az arcomon és egy kicsit szórakozva.
- És még én rontom el a meghitt pillanatokat. - forgatta meg a szemeit és fel állt magával húzva.
- Nagyon romantikus voltál, ha ez javít a helyzeten. - néztem rá mosolyogva.
- Azt kétlem. Viszont most már tényleg elmegyek pihenni. Hölgyem, velem tart? - nyújtotta felém a kezét elegánsan.
- De csak film és alvás. - emeltem fel figyelmeztetően a mutató ujjam.
- Csak film és alvás. - nyomatíkositotta szavaim, majd kezét nevetve elfogadtam.