Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Stucky•

Kicsit rövid lett..bocsi.

Úgy élni, hogy tudod, hogy a gyermekkori barátod, akivel mindent együtt töltöttél most megházasodik. Miért is baj ez? Bucky sem tudta mikor Steve össze jött Sharonnal. A folyamatos féltékenység és a bánat után már kezdte a dolgot sejteni. Egyáltalán nem akarta elfogadni. Nem akarta elhinni..
De ez így van..Bucky szerelmes Stevebe. Senki se gondolná.
Sötét kék öltönyben áll a tükör előtt. Be gombolja majd felveszi a sötét kék kesztyűt az egyik kezére, ezzel takarva fém kezét és a fájdalmas múltját. A tükörben végig néz magán majd egyenesen a saját szemét kezdi el fürkészni. A szomorúság csak úgy csillog a gyönyörű szemében.  Tudja, hogy Steve boldog amiért elveheti Sharont és ebbe biztos, hogy nem fog bele avatkozni, hogy ne így legyen. Viszont neki így is, úgy is fog fájni legbelül, akárhogyan nem akarja.
A polcon lévő fekete fésűért nyúl majd alaposan át fésüli vele a barna haját és egy fekete  hajgumival felköti. Leteszi a fésűt és újra végig néz magán a tükörben. Nagyot sóhajt miközben végig simít az öltönyön majd elindul a szomszéd szobában ahol Steve tartózkodik.
Belépve megpillanja barátját aki idegesen járkál el-vissza a szobában. Steve nem veszi észre Buckyt csak azután mikor a tükörrel szemben megáll, onnan néznek egymásra. Bucky hamiskás mosolyt varázsol az arcára és Steve mellé sétál. Megfogja a szőkének a vállát és úgy mosolyográ a tükörben nézve őt.
-Megházasodom.-mondta Steve idegesen, de egyben boldogan.
-Igen. Meg.-mondta Bucky még mindig mosolyogva. Viszont emögött a mosoly mögött ezernyi fájdalom rejtőzik.
-Mi lesz ha elszúrok valamit vagy ha később már nem fog szeretni vagy ha valami közbe üt és velem lesz a baj?!-kezdet még idegesebb lenni.
-Ugyan Steve. Nem fogsz semmit elszúrni, Sharon pedig szeret téged. Ne befolyásoljon semmi csak tedd azt amit szeretnél Steve. -mondta Bucky. Steve felé fordult és mélyen egymás szemébe néztek.. Bucky kezdett megijedni, hogy valami rosszat mondott még Steve el nem nevette magát és megnem ölelte a barátját.
-Köszönöm Buck.-veregette hátba Steve. Bucky mindeközben mélyen magába szívta a férfi illatát amin elmosolyodott. Azt kívánta bárcsak ez a pillanat öröké tartana. Végül Steve elhúzódott tőle.
-Menjünk.-mosolygot Steve. Buckyban itt törhetett el valami. Valami ami nem bírta volna, hogy végig nézze Steve esküvőjét.
-Menj nekem még van egy kis dolgom.-mondta Buck. Steve bólintott majd el ment.

***
Bucky a házasságkötő terem előtt áll hátát a falnak támasztva. Szőrnyen érzi magát amiért nem tudd bemenni. Egyszerűen nem tudja megtenni. Nem állt készen, hogy elengedje Stevet, bár sose volt az övé mégis úgy érezte. A teremben megszólalt a zene ami miatt mélyeket lélegzik és az ajtó elé sétál. A kilincsre helyezi a kezét és megpróbálja lenyomni, de valami vissza tartja. Még élesebben szívja be a levegőt, a keze elkezd remegni majd a elveszi a kezét róla. A zene elhallgatott és elkezdődött a ceremónia. Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó amin Natasha lépett ki. A résen Bucky, Stevere nézet aki szintén őt nézte. Nat becsukta az ajtót és Buckra nézett.
-Miért nem jössz be?-kérdezte az ügynök. A férfi szólásra nyitotta a száját mégsem jött ki egy hang sem a torkán. -Nézd, tudom, hogy milyen érzéseket táplálsz Steve iránt, de ha nem jelensz meg ez neki rosszul fog esni. Bucky kérlek.-kérlelte Natasha. Buck egy kis gondolkodás után rá bólintott és bementek a terembe. Minden szempár rájuk terelődött majd csak Buckra mikor Natasha helyett foglalt. Bucky lefagyva állt a terem közepén Stevevet nézve. Egy világ tört össze benne és ezt a legjobb barátjának az esküvője miatt. Steve lenézett a padlóra majd Sharonra.
-Gyönyörű vagy Sharon, de azt kell tennem amit szeretnék.-mosolygot rá Steve, viszont ezt a beszélgetést senki nem hallotta csak ők.
-Megértem.-mondta Sharon kissé csalódottan. Steve bólintott majd elindult Bucky felé aki sejteni sem sejtette, hogy most mi történik. Amikor Steve oda ért Bucky ajkaira tapadt. Mámorító érzés járta át a testüket és szinte egy nagy nehezék esett le a szívükről.
Mindenki gratulált nekik majd mikor csak ketten maradtak mosolyogva néztek egymásra.
-Nem fura?-kérdezte Buck nevetve.
-De, de ez volt életem legjobb döntése!-nevetett Steve majd újra megcsókolták egymást.