Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Peter Parker•

-Hogy az a...! Peter Parker azonnal állj meg!
-Bocsi, de most sietek!-kibált vissza majd eltünt a szemem elől. Nem hiszem el! Mostanában mindig lekoppint. Most meg fel borít. Négy hónapja, hogy együtt vagyunk, persze titokban ebből az utolsó hónap úgy telt el, hogy alig beszéltünk mert mindig dolga volt. Igen, tudom, hogy ő pókember, de most épp semmi szüksége Queens-nek rá. Azt is meg értem, hogy a pároknak semmi szükségük minden egyes másodpercben egymás nyakán lógniuk, de amiért titok az egész kapcsolat, így is kevés időt töltötünk egymással.  Most meg még kevesebbet amiért mindig dolga van.
Feltápászkodtam a földről majd össze szedtem a cuccom és indultam haza. Mivel a szüleim mindig járják a világot, így a 21 éves bátyám vár haza, Cameron.
Benyitottam a lakásba majd eldobtam a táskám és vettem is az irányt a nappaliba.
-Halli bátyó!-huppantam le a tv-ző fiú mellé. Ő is köszönt majd minden figyelmét a filmre szentelte. Elgondolkodtam. Mikor elsőnek találkoztam Peterrel akkor is belém rohant a folyosón, akkor lettünk barátok. Rá egy és fél hónapra össze jöttünk. Annyira bánt a dolog, hogy alig foglalkozunk egymással. Vagyis én próbálok, de ő lép le mindig. Talán nem is szeret. Döntöttem. Elmegyek hozzá és tisztázzunk mindent.
-Cameron elmegyek az egyik barátnőmhöz majd jövök.-álltam fel a kanapéról és már indultam is. Eléggé rám sötétedett és hidegebb is lett. Már csak két utca választ el Petertől , ami nekem nagy öröm. Az egyik sikátor mellett sétáltam el éppen mikor egy kéz megragadót és berántott, azzal a lendülettel pedig a falhoz vágot. A kést hozzá nyomta  a torkomhoz én pedig ledöbbenve figyeltem a szituációt. A sötétből elő lépett egy másik férfi is akinek az arcát alig világította meg az utcai lámpa.
-Áh Bella.-szólalt meg a férfi kinek keze a háta mögé volt rakva. -Gondolom ismerősen cseng az a név, hogy pókember. -mosolyodt el.-Azt ajánlom, hogy a maszk alatti személy igazi neve is ismerős legyen és akkor elengedjük.
-Nem tudom kit takar a ruha.-mondtam unottan. Egy percre megijedtem amikor is a másik fickó hozzá nyomta jobban a kést a nyakamhoz felsértve rajta a vékony bőrt, melyből kis patakokban folyik le  a vörös vérem.
-Hát ez vicces. Többször is láttunk vele ugrálni a levegőbe, úgyhogy jobban teszed ha nem hazudsz és elmondod. -kezdet el fenyegetőzni. Nem féltem nagyon hisz elég jól tudok harcolni, ez köszönhető a bátyámnak akinek edzőtermme van. Még ő tanított meg elég keményen. Ennek 3 éve és azóta nagyon jól elsajátítottam.
-Nevetséges amit csinál. Olyan információt kér tőlem amit senki nem tud az égvilágon akkor én miért lennék kivétel?-nevettem fel. A késes fickó eltávolodott tőlem, de nem annyira, hogy eltudjak szökni.
-Mi legyen vele?-kérdezte egy pillanatra hátra nézve a másik ürgére.
-Főnök?-szólt bele a füllén lévő, feltehetően adóvevőbe. Várt egy kicsit majd megint megszólalt.-Megölni.
A férfi késével már közeledett volna felém újra mikor is a hősöm megérkezett.
-Ne érjetek hozzá.-mondta a falon csüngve.
Én kihasználtam a lehetőséget, hogy nem rám figyelnek ezért megfogtam a fickó jobb kezét amiben a kést tartotta. Csuklójánál fogva fel emeltem azt a kezét majd bele ütöttem a hasába, így kicsit összébb görnyedt ezért gyorsan kezeimet a tarkójára helyeztem és amilyen sebességgel és erővel csak tudtam úgy vágtam hozzá a fejét a felhúzott térdemhez. A másik fickó leblokkolt ezért oda szaladtam hozzá. Félig háttal állt nekem, így jobb vállát megragadtam majd lábamat át löktem alatta és a nyakába kulcsoltam. Nagy lendülettel előre húztam ami miatt félig bukfencbe értünk le a földre. Felálltam majd keresgéltem egy tárgyat amivel kitudom ütni. Szerencsére találtam egy hatalmas vas csőt amit megragadtam és az éppen felkelni készülő férfit leütöttem.
-Beszélnünk kell.-indultam meg Peter felé. Nem szólt semmit csak megragadta a derekam és elkezdett velem száguldozni a házukig. Be másztunk a szobája ablakán majd le vette a maszkját.
-Bántottak? -kérdezte meg közelebb lépve hozzám.
-Nem.
-Azért vérzik a nyakad mert nem?
-Most nem ez a fontos.
-Majd nem megöltek.
-Peter. Hagyd már a témát.
-Mit akartak tőled?
-Peter!
-Ki tudja mi lett volna ha később érek oda!
-Figyelnél rám?!
-Istenem, ha tényleg megöltek volna...
-Peter! Úgy érzem, hogy már nem szeretsz engem és nem is keresed a társaságom!-adtam ki magamból a most számomra fontosabb dolgot. Két ujjával megfogta az állam és megemelte  a fejem. A nyakamon lévő fel sértett bőr meghúzódót amire felszisszentem.
-Bella majdnem meghaltál és téged csak az érdekel a legjobban, hogy szeretlek-e? Tudod jól, hogy igen. És megértem a kiakadásod mert ez a hónap nagyon húzós volt. Megígérem, hogy mostantól minden időmet rád szánom. Semmi sem fontosabb annál, minthogy biztonságban tudjalak magam mellet. -el vette a kezét majd a fiókjához sétált. Ki vett belőle egy hosszúkás dobozt és vissza sietett hozzám. -Nagyon szeretlek és ezt ne felejtsd el. Tessék.-nyújtotta át nekem a dobozt.-Legyen ez ami emlékeztet arra, hogy mindennél fontosabb vagy nekem. 
El vettem tőle majd kinyitottam. Egy nyaklánc volt melynek a medálja egy pókból állt ami körül pókháló volt. Mintha éppen mászna rajta. Ki vettem a nyakláncot és akaratlanul is megjelent egy halvány mosoly a számon. A nyakláncot  Peter felé nyújtottam.
-Segítesz?-kérdeztem mosolyogva. Ő bólintott és elvette tőlem. Hátat fordítottam neki, hogy bele tudja rakni a nyakamba. Ujjai súrolták a bőrömet mely villámcsapásként ért engem. Mikor sikeresen már a nyakamban lógót  az ékszer vissza fordultam hozzá.
-Nagyon szeretlek.-bukot ki belőlem.
-Én is.-sutogta majd megcsókolt. Hosszú szenvedélyes csókunk után tekintette a nyakamra tévedt amire már szinte rá száradt a vér. Hüvelyk ujját végig húzta a kis vágáson.
-Kemény lány vagy, de ezt nem szabadot volna hagynom. Kezeljük le.-indult el mire én visszahúztam karjánál fogva.
-Ez nem a te hibád. Megértetted? Kapcsolhattam volna hamarabb is és most ez nem lenne ott.-mutattam a nyakamra.-Tudod jól, hogy megtudom védeni magam.
-Tudom.
Újra megcsókolt. Nagyon sokat jelent nekem. Nem azért mert ő pókember sőt nem is vagyok odáig azért, hogy ő hősködik hisz bármikor érheti valami. Én Peter Parkert szeretem. Az önfejű, okos és néha szétszórt, szeretni való Peter Parkert.