Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

~Bucky x Reader~

Sziasztok! Itt van még egy Buckys.😊 Ha tetszik hagyj magad után nyomot.
(Képet nem tudom csatolni mert a telóm nem engedni.sorry)
(T/N)=te neved.

Az éjszaka közepén érezted meg csak milyen hideg is van. A szél feltámadt és az eső is csapkodót. Fel keltél az ágyból és az ablakhoz mentél, hogy be csukd. Általában nyitott ablaknál szoktatok aludni. Most mégis kellemetlenül ért a hideg levegő. Vissza csoszogtál az ágyba és a melletted lévő személyt kezdted el fürkészni. Fém karján vissza verődött az ablakon keresztül beszűrődő hold fénye. Egy jó ideje csak tanulmányoztad mikor elkezdet mozogni, remegni, zihálni. Megint rém álma van. Tudatosult benned szomorúan. Bucky folyamatosan retteg attól a gondolattól, hogy újra megpróbálják irányítani. Ettől már nem kell tartania mégis az álmában más a helyzet. Minden félelme álomban köszönti őt ami sok álmatlan éjszakából áll. Akárhányszor felkeltél, hogy segíts neki volt, hogy inkább ki ment a szobából vagy át ült valahova más hova. Nem akart bántani ezért is tartott közetetek távolságot. Remegő testét figyelted és azt, hogy szenved. Egyre jobban és hangosabban remegett, zihált. Muszáj volt tenned valamit. Lassan kezeddel megráztad a vállát és a nevét mondogattad. Sokat nem értél el vele mert csak a hátára fordult. Nem szeretted, így látni. Ami neki rosszul esett az neked is. Újra megráztad a vállát és halkan mondtad a nevét. Megelégelve, hogy még mindig csak tehetetlenül szenved, erő teljesebben mondtad ki a nevét jobban megráztad a vállát. Szemei kipattantak még mindig az álom hatása alatt állt. Fém karjával a torkodat elkaptad és az ágyhoz szegezett. Tudtad, hogy nem tehet erről. Nagyon nehéz neki megszokni a normális életet.
-Bucky.-mondtad közben próbáltál valamennyi levegőt a tüdődhöz eljuttatni. -Rosszat álmodtál.-mondtad ki nehezen. A tekintetében megcsillant ezernyi fájdalom és aggódás amire elengedte a torkod. Mohón mélyeket lélegeztél az oxigénből. Bucky szemében könnyek keletkeztek ahogy rád nézett. Azonnal felpattant az ágyról tőled pár lépést pluszban arrébb téve.
-Sajnálom.-mondta remegő hangon majd eltávozott a szobából. Te nem adtad fel tudtad, hogy milyen nehéz neki. Át érezted minden egyes porcikájának a fájdalmát. Fel keltél az ágyból és elindultál a nappaliba Bucky után. A villany fénye megvakított egy pillanatra. Amint kitisztult a látásod észre vetted a kanapén ülő ex-katonát. Közelebb mentél hozzá lassan, de ő csak elhúzódott amennyire csak tudót.
-Bucky.-szólítottad meg. Nem nézet rád továbbra is a padlót kémlelte könyökeit a térdein tartva, fejét megtámasztva kezeivel. Nem hagytad annyiban közelebb léptél két lépést.
-Ne gyere ide. -szólalt meg rekedtes hangján. -Sajnálom. Nem akartalak bántani.
-Miről álmodtál?-kérdezted apró lépéseket felé téve.
-Mint mindig. A Hydráról és, hogy megint irányítanak.-mondta hatalmas sóhaj kíséretében. Ez az egész rosszabban esik neki mindennél és neked is. Azért is közelebb mentél és leguggoltál elé.
-Nincs semmi baj Bucky. -nézet rád könnyeitől csillogó kék szemeivel. -Én itt vagyok és segítek.-mosolyogtál rá. A normális kezével az állad alá nyúlt kicsit felemelte és a nyakadat tanulmányozta. Be kékült a szorításától. Halványan ott virított a kéz nyoma. -Ne törődj vele.-toltad el a kezét. Rá tört a sírás, a könnycseppek csak úgy folytak le az arcán.
-Nézd mit tettem.-mondta szakadozottan.-Én nem akartam.-suttogta maga elé.
-Nincs gond, oké? Majd elmúlik.-arcára tetted az egyik kezed.
-(T/N), én bántottalak és azt mondod nincs gond? Nagyon is gond van. Nem akarlak bántani, te mindenkinél a legfontosabb vagy számomra. És most mégis bántottalak. -hüvely ujját óvatosan végig húzta a nyakadon.
-Tényleg nincs baj. Bucky én megértelek és segítek. -fogtad meg a nyakadat simogató kezét.
-Nem félsz tőlem?-kérdezte szomorúan. Fel álltál amire Buck is egyenesebben ült. Megfogtad a vállát és helyet foglaltál a combján.
-Nem.-felelted.
-Köszönöm.-suttogta homlokát a tiedhez nyomva. Fém karjával magához húzott jobban még a másikkal a derekadat fogva tartotta a hátad. Tekintetét vissza vezete rád amire te megkönnyebbültél. Buck sokkal nyugodtabb lett mint volt.
-Csókolj meg.-suttogtad neki. Közelebb hajolt hozzád és ajkait a tiedre nyomta. Minden érzelmét bele adta a csókba és itt jöttél rá, hogy milyen fontos vagy számára és, hogy mennyit jelent ha mellette vagy és, hogy mennyire szereted. Elváltatok egymástól és újra a nyakadra kúszót a tekintete.
-Sajnálom.-mondta halkan majd megpuszilta a nyakadon lévő kékülő foltot.