Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Karácsony. Pietro Maximoff•

Pietro x Reader.

Végre örülsz, hogy nem a toronyban kell éjszakáznod, hanem az otthonodban a saját ágyadban. Örültél ha legalább egy napra eltudtál szakadni a toronytól, ezért is jött jól most az ünnep. Gondolkodásodból egy puffanás szakított ki. Hátra fordultál ahol Pietro állt kócos hajjal és a földre meredt ahol a könyveid hevertek.
-Bocsi.-vakarta meg zavarában a tarkóját majd felszedte a könyveid és vissza helyezte az asztalra. Fej csóválva mentélbe a konyhába és álltál neki forró csokoládét csinálni. Igen, hideg van oda kint és nem mellesleg a hó sem akar el állni ezért jól jön valami ami felmelegít. Még a forró csokit csinálod, két erős kar fonódik össze a hasadnál.
-Mit csinálsz?-kérdi fejét a nyakhajlatodba hajtva.
-Forró csokit.-mondod majd megérzed, hogy megpuszilja a nyakadat. Kiráz a hideg tőle, jó értelemben.
-Mindjárt jövök.-mondja majd elszellel. Szemöldök ráncolva nézzel utána, habár csak az ajtót látod. Amint kész vagy a forró, édes italal a nappaliba veszed az írányt. A bögrékre koncentrálsz, hogy ki ne borísd őket. Valami zavarta a szemedet. Túl sok a fény. Felemelted a tekintetted és majdnem elejtetted a forró csokikat, ahogy meglátad a nappaliban lévő, feldíszített karácsonyfát. Pietro mellette állt és mosolygot, habár te ennek annyira nem örültél, amit Pietro is észrevett.
-Nem jó?-kérdi szemöldök ráncolva.
-Pietro..
-Várj!-szakít félbe majd a maga sebességénnek a tempójában máshogy díszíti fel a fát. -Na?-kérdi mosolyogva.
-Pietro nagyon szép, de reméltem, hogy ketten együtt, normális sebességgel fogjuk feldíszíteni.-mondod és meglátszik rajta, hogy ettől kicsit szomorú lett, ami a szívedig hatolt, mint valami kés.
-Ohh.-mondja mély levegővétel után.-Megoldom!
-Ne..-kiáltanád, de késő mert a fa csupasz a díszek pedig a dobozban.
-Most meg az a baj amiért leszedtem.-jelenti ki majd lehuppan a kanapéra. Oda sétálsz és felé nyújtod az egyik bögrét, amit elfogad. Térdepelve ülsz le mellé úgy, hogy felé nézzen a tested.
-Elrontottam?-kérdi azzal a kisgyerekekre vonatkozó, rosszat csináltam, pillantással.
-Nem.-kuncogsz.-Csak egy picit lassíts. A kedvem ért.-mosolyogsz rá. Rád néz majd egy halvány mosoly kíséretében megcsókol.
-Lassítok.-mondja mikor elváltok egymástól. Egyet kortyol a forró csokiból és hümmögve ízleli. -Ez isteni.-jelenti ki majd megissza a bögre tartalmát.
-Hű!-lepődsz meg.-Azt hittem lassítasz.-nevetsz majd hozzá bújsz.
-Mostantól.-nevett ő is.
Egy óra hosszás tv-zés után elkezdtétek feldíszíteni a fát. Hazudnék ha azt mondanám simán ment nektek. Egyszer eldőlt a fa, az üveg gömbök szétszóródtak és valamelyik boa elszakadt.
Ki fulladva ültél le a kanapéra még Pietro csak mosolygot rajtad.
-Mi az?-kérdezed szemöldök ráncolva.
-Aranyos vagy.-mondja majd oda sétál hozzád és homlokon puszil.-Na gyere.-fogja meg a kezed.
-Miért?-nézzel rá kérdően.
-A fa kész, de lakás nem. Gyere.-mondja és húzna fel, de te makacsul kirántod a kezed az övéből.
-Nem!-mondod és végig fekszel a kanapén. Pietro fej csóválva, de ott hagy téged és leül egy fotelbe. Elgondolkodsz majd rá nézzel.
-Pietro.
-Hm?
-Fel díszíted a lakást? Csak pár másodperc neked.-mosolyogsz rá édesen, de ő csak nemet ráz a fejével.
-Tudod valaki azt kérte tőlem, hogy lassítsak. Lassítottam.-mondja te pedig duzzogva fel álltál és elkezdted feldíszíteni a lakást.
-Meg haragudtál?-kérdi melléd sétálva.
Nem válaszoltál neki csak díszítettél. Mintha ott se lenne úgy kóvályogtál körülötte. Pietro ezt megunva ott hagy téged. Két percig csak magad elé meredsz, hogy hova mehetett, de utána folytattad a díszítést. Mikor kész lettél Pietro is megjelent a kabátjában, amitől megijedtél. Mi van ha el akar menni? Gondolod majd hozzád dobja a te kabátod is.
-Gyere.-mondja és elindul ki, te pedig utána felráncigálva magadra a kabáttod.
Kint esett a hó, nem is kicsit. Szét néztél a kerteden és csak nézted a fákon meglapuló havat, mikor egy hógolyó vállon nem talált. Rá néztél Pietrora aki már a következőt gyúrta.
-Nem mered.-mondod össze szűkített szemmel.
-Imádlak, bocsi.-mondja és megint megdob. Mérgesen nézzel rá majd te is gyúrsz egyet és már dobod is felé. Eltaláltad volna ha nem tér ki előle a maga tempójában.
-Ez csalás!-kiáltod, de időd sincs reagálni, képen talál egy hógolyó.
-Pietro!-kiáltod mérgesen és sepred le az arcodon lévő havat. Mikor a szemedről is leseperted Pietro ajkait a tiedre nyomta. Hosszú csókolózás után eszedbe jutott valami.
-Engedj.-mondod.
-Miért?
-Bekötöm a cipőfűzőm.-mondod és felé egy időben guggolsz le. Amilyen gyorsan csak lehet, felvettél egy marék havat és Pietro képébe nyomtad. A fiú döbbenettől lemeredve állt előtted, te pedig diadalittas mosollyal néztél rá.
-Na várj csak.-mondja és ezek szavak hallatára futni kezdesz. Pí erejét bevetve eléd áll, te neki ütközől a mellkasának és hányat vágódsz a hóban. Pietro a havat elkezdi az arcodba seperni.
-Jó!-kiabálod.-Elég!...Elég! Elég!-kiáltod Pietro pedig abba hagyja. Föléd tornyosul és add egy gyors csókot neked.
-Mindig én nyerek.-mondja mosolyogva, te pedig, mint az előbb, egy marék havat az arcába nyomsz.
-Ezt elnézzem.-mondja és megcsókol.
-Szeretlek.-nyom egy puszit a szádra majd felhúz a földről.
-Én is, szeretlek.-mondod.
Ezután be mentek a lakásba, oda adjátok egymásnak az ajándékokat majd tv-zéssel töltitek a további időt.