Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

~ Tony x Reader ~

____________________________________________
________________Figyelem! _________________

Meghoztam az egyik kérést.  Viszont nem valami jó, még nem teljesen rázzódtam vissza. Teljesen kizökkentett a Bosszúállók utolsó része, de nem csak az hanem a gyakszi is, meg úgy minden.  Hozom a kéréseket, de sajnálom ha nem olyanok, amilyeket vártok.
____________________________________________
____________________________________________

A S.H.I.E.L.D egyik központjában tartózkodtok. Körülbelül több, mint egy órája kaptatok el egy mutánst és be kellett hoznotok. Éppen Steve-vel beszéltél mikor megláttad Tonyt. Még a Kapitány beszélt hozzád addig te folyamatosan a zsenit figyelted. Már egy ideje kezdted az érezni, hogy nem közömbös neked Stark, viszont nem voltál biztos a kusza érzéseidben csak is akkor esett le és tisztult ki minden, mikor a közelében már nem tudtál tisztán gondolkodni, figyelni. Nem tudtál értelmesen beszélgetni vele, mert folyton zavarban voltál és csak össze vissza habbogtál. Ezek a jelek elő törtek és itt már tudtam, hogy tényleg több, mint barátként tekintesz rá.
– (T/N)! – sűrűn pislogtál párat és a Kapitányra nézel.

– Itt vagyok. – mondod, mire Steve elmosolyodik rajtad. Zavartan figyeled, de ő csak mosolyog. Kérdően összefonod a szemöldököd és várod, hogy elmondja mi olyan vicces.

– Tudja? – kérdi Tony felé biccentve. Talán tudd az érzéseidről? A lényeg, hogy mentsd a menthetőt.
– Mit tudd? – kérded megjátszva magad, mintha fogalmad sem lenne, hogy miről beszél.
– Tudja, hogy mit érzel? – kérdezi és a mosolya továbbra is ott van csak halványan. Meghökkensz egy pillanatra. Ajkaidat össze préseled és be kell látnod, hogy ezt Steve előtt mát nem tudod titkolni.
– Mit érzek? – kérdezed felháborodást játszva. Még egy próbát megér, nem? A Kapitány szemét forgatva felsóhajt.
– Ne csináld, mintha nem tudnád, miről beszélek. Látom rajtad, hogy kedveled Tonyt. Mi lenne ha beszélnél vele? – kérdezi. Szólásra nyitod a szád, mikor más is tesz fel egy kérdést.
– Ki beszélne velem? – sétált oda hozzátok Tony. Megijedtél, mi van ha hallotta, hogy miről beszéltetek. Még ha nem is az egészet csak egy kicsit is.
– Steve! – (T/N)!
Vágtátok rá egyszerre a Kapitánnyal. Összenéztetek, Steve megrázta a fejét és egy amolyan "most komolyan?!" nézéssel nézett rád.
– Nekem dolgom van. Később találkozzunk. – sietett el a Kapitány, így kettesben maradtál Tonyval. Nem szóltál semmit csak ott álltál, ahogy Tony is. Olyan kínosan érezted magad és az is meglehet, hogy Stark is.
– Na jó. Akkor én most me..
–  Tony! – kaptál a karja után, mikor lassan fordult el tőled. Vissza fordult hozzád és csak figyelt téged, te pedig nagy levegő után bele kezdtél. – Beszélnem kell veled.
– Rendben. Hallgatlak. – nézett rád. Lenyelted a nagy gombócot a torkodban és szólásra nyitottad a szád, de a vörös fények és az éles hang ebben megakadályozott. Felétek szaladt egy ügynök, akit Tony megállított.
– Mi történt?
–  Mr.Stark a mutáns, akit behoztak kitört a cellájából. – mondta lihegve a férfi. Tonyval össze néztetek és elindultatok a többiekhez. Viszont már az ötödik folyosón befordulva emberek feküdtek eszméletlenül a padlón.
–  Miért nem veszed fel a ruhád? – kérdezted kikerülve Tonyt, így előre sétálva.
– Mert vissza küldtem a Toronyba, túlságosan megroncsolódott. Viszont szerintem ez az öltöny is jól áll nekem. – mondta, mire megforgattad a szemed, de legbelül teljesen igazat adtál neki. Az övedből kivettél egy fegyvert és Tony kezébe adtad.
– Legyen mivel megvédened magad.
– És te mivel véded meg magad? – kérdezte, mire elmosolyodtál.
– Ne felejtsd el, hogy sokkal jobban harcolok nálad, nem lesz rá szükségem. – muszáj volt az orra alá dörgölni. Azt az egót is támadni kell, túl nagy. Befordultatok az egyik nagyobb helységbe, ahol leginkább gépek voltak. Beljebb mentél és hirtelen az egyik ajtó, ami előtt álltál kicsapódott és hanyatt estél. Azonnal felkeltél a földről, így szembe találva magad a mutánsotokkal. Bele akart rúgni a hasadba, amit a kezeddel hárítottál. Utána beakart neked húzni és te egyből elhajoltál megfogtad a karját, közelebb húztad magadhoz és beletérdeltél a hasába. Ettől a mozdulattól hátrább tántorodott, mire ránéztél Starkra.
–  Tony! – kiáltottad neki jelezve, hogy lője meg a mutánst. Tony a ravaszra helyezte a kezét célozva a mutánsra, aki az utolsó pillanatban kapta el a csuklód és a golyó a te válladat találta el. Fájdalmasan felnyögve érkeztél le a földre. Még egy lövést hallottál és a mutáns is a földön kötött ki a lábát fájlalva. Tony melléd szaladt és próbált óvatosan felemelni téged.
– Jézusom (T/N)! Nagyon sajnálom! – segített neked felállni.
– Nem a te hibád. – szisszentél fel a válladra. – Én nem figyeltem.
Hiába mondtad Tony szemében ott csillogott a bűntudat és a sajnálat.

Már jóval később el volt látva a vállad a mutáns pedig a cellájában csücsült. A S.H.I.E.L.D egyik orvosi szobáján ülhettél, mikor hirtelen Tony rohant be az ajtón.
– Hogy vagy? – kérdezte melléd sietve.
– Semmi bajom. – mosolyogtál rá. Tony továbbra is sajnálkozva tekintett rád.
– Biztos? Nem kérsz valamit? Bármit? – kérdezte, mire a szíved nagyot dobbant , hogy, így figyel jelenleg rád, de ez azért van mert sajnál.
– Nem, köszönöm.
– Beszélni akartál velem, igaz? – kérdezte, te pedig elgondolkodtál, hogy biztos beszélsz- e vele. Mivel most olyan rosszul érzi magát, mert meglőtt talán most mindent úgy alakítana, hogy neked jó legyen azért inkább elvetetted a dolgot. Talán majd máskor, mikor már nem fog, így nézni rád.
– Már elfelejtettem. – mosolyogsz. – Talán egy üveg víz jól esne.
–  Hozom. – sietett ki, mire te nagyot sóhajtottál. Nem megfelelő idő, alkalom az, hogy elmond neki. Majd mikor mindkettőtöknek tiszta lesz a feje, talán napok, hónapok múlva.