Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

Bucky x Pietro

Tudom ilyet senki nem kért, de ez már régóta a fejemben van. A kérésekkel próbálok sietni.

Egy szokványos nap, egy szokványos bevetés. Egy szokványos helyzet, hogy az egész épület mindjárt felrobban. Egy olyan épület, ami Isten háta mögött van és ráadásul el van dugva egy sűrű erdőbe. Minden kütyü, ami segítette a csapatot most mind elromlott. Egyedül Bucky tartózkodott az épületben, még a többiek össze-vissza a hatalmas erdőben, hogy minden rossz fiút elkapjannak.
-Bu...ky..mé..g..be...nt.
Hallatszott reccsegve az adó vevőből Steve hangja.
-Steve?-szólt bele Buck, de csak a néma csend válaszolt neki. Morogva indult meg futó lépésben, kijáratot keresve. Ez a hely pár perc múlva már nem fog itt állni Bucky, pedig még mindig itt tartózkodik. Mindenütt folyosó, mindenféle ajtó, de egy kijárat sem. Bucky nem akar meghalni, sőt senki nem akarna. Bucky futásnak eredt. Pontosan tudta, mikor robban a bomba. Még gyorsabban futott mikor is az épületet robbanás rázta meg és már várta, hogy rá zúduljon az egész. Egy szempillantás volt csak egy pislogás és már kint találta magát jóval arrébb az épülettől az erdő mélységében. Mellette nyekennés hallatszott, mire oda kapta a fejét. A fehér hajú fiú, köhögve tápászkodott fel. Ruhája néhol lyukas, amit tűz okozott, biztos érte valamennyire. Arcát és a testét meg a ruháját por borította. Behajlította a térdét majd az egyikre támaszkodott az egyik kezével, még a másikkal az oldalát fogta és mély levegővétellel próbálta szabályozni a légzését. Bucky szemöldök ráncolva meredt a fiúra, aki felnézett rá gyönyörű szemeivel, melyek tükrözték a  félhomályossan érkező nap sugarait.
-Kösz.-mondja Buck.-Mit keresel itt? Teljesen máshol kéne lenned.
Pietro-nak tényleg máshol kellene lennie. Ráadásul messze innen.
-A Kapitány azt mondta még bent vagy és, hogy hozzalak ki.-egyenesedik ki. Már a levegő vétele is helyre rázzódott. Bucky nem érti Steve miért küldte Pietrot érte, hisz gyerek. Akkor inkább ő sérüljön, mint Pietro.
-Jól vagy kölyök?-kérdi Buck, mire Pietro a földet nézve elkezd bólogattni majd felnézz a katonára. Bucky körül nézett, de teljesen tanácstalan volt, hogy merre induljanak el még eszébe nem jutott a még éppen az egyetlen működő kütyü. Az a kütyü, ami jelezte, hogy hol van a Kapitány vagyis remélik, hogy azt jelzi. Bucky elindult az egyik irányba Pietro, pedig utánna. Pietro-nak lett egy-két égési sérülése, amik miatt néha-néha felszíszent. Bucky viszont keményen haladt a céljuk felé, még nem eléggé megelégelte, hogy szegény Pietro szenvedését hallgatja. Mivel úgy is patakot hall, így elindult abba az irányba. Pí, mint egy szót fogadó gyerek, úgy követte a katonát. Bucky jól hallotta a patak csobbogását, mert rá is találtak szinte egyből. Letérdelt a patak mellé majd a hideg természetes vízzel lemosta az arcát. Pietro csak nézte, ahogyan a katonának néhány kilógó hajtinccse vizes lesz. Ahogyan a nap sugaraitól csillogó, nedves arcáról legördül néhány víz csepp. A katona rá kapta tekintetét, mire Pietro zavartan, de villám gyorsan elnézett a másik irányba. Bucky maga elé figyelt majd fel állt és levette a bőrdzsekijét. Pí kíváncsi tekintete óvatosan, de Buck-ra terelődött. Bucky lehámozta magáról a pólóját, így látszott kockás felső teste és persze a fém karja teljes egészében. Pietro egy nagyot nyelve fordult el  a madarak hangja felé, mintha az érdekesebb lenne. A maradék ruháját vissza véve áztatta a vízbe pólóját.
-Ülj oda.-mondta Pí-nek az egyik nagyobb kőre biccentve. A fiú engedelmeskedett neki, így helyet foglalt, Bucky pedig letérdelt elé. A Pí felsőjének a lyukacsos részéhez rakta óvatosan a ruhát, mire a fiú össze szorította a fogait és felszíszent. Bucky fel nézett a fiúra majd Pí is le nézett a katonára. Csak nézték egymást és hallgatták a patak csobbogását, a madarak dalait, a természetet. Bucky megköszörülte a torkát majd újabb sebre rakta a ruhát és újabbra.
Végül mégegyszer beáztatta a ruhát és Pietro-nak oda adta. Másfél óra múlva kiértek az erdőből és már a Quinjet-tel is vissza értek a Toronyba kora délután.
Viszont az éjleszállt Bucky pedig Pietron gondolkodótt, ahogy Pietro Buckyn. Bucky fel állt az ágyáról, mikor meglátta Steve-et slsétálni a szobája előtt.
-Steve!-kiáltott oda a Kapitány-nak, aki megállt majd mosolyogva fordult Bucky felé.
-Igen?-kérdi Steve.
-Minek küldtél be egy gyereket értem, egy olyan helyre, ami pont akkor robbant fel? Gyerekről beszélünk, Steve.-mondja még eddig nyugodtn Bucky.
-Hogy mi?-kérdezi Steve értetlenül.
-A szélvész gyerek.
-Én nem küldtem Pietrot.-mondja Steve, mire Bucky arca értetlenné vállik. Steve-től elköszönve indul meg Pietro szobája felé. Semmi kopogás csak beront majd becsukja maga után az ajtót. Pietro félmeztelenül ül az ágyán és kíváncsian figyeli a váratlan vendégget.
-Minek jöttél értem abba az épületbe?-kérdi Buck mérgesen. Pí már szólásra nyitja a száját, de mielőtt bármit is mondhatna Bucky szólal meg.-Ne mond azt, hogy Steve mondta, mert nem ő mondta.
Pí vissza csukja a száját és a padlót kezdi el kémlelni. Buck nagyot sóhajtva ül le a fiú mellé. Egy ideig, így ülnek majd Bucky megfogja Pietro állátt és felemeli a fejét.
-Meg is halhattál volna. Többé ne tedd ezt.-mondja Buck mire Pí bólint egy aprót. Bucky sóhajt majd nyom egy puszit Pí homlokára.
-Köszönöm.-mondja Bucky majd elengedi Pietrot és elhagyja a helységet.