Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Jeremy Renner•

Éppen a parkban sétálgattam és gondolkodtam, szinte mindenen. De tényleg. Olyan jutott az eszemben, hogy miért kerek a föld? Fogalmam sincs miért, de elkalandoztam rajta egy kicsit. Majd azon is, hogy mi lenne ha egy zombi apokalipszis törne ki a világban. Meg látszik, hogy magányos vagyok. Túlságosan is. Le ültem az egyik padra és bele temettem magam a saját kitalált világomba.
-Jó napot!-köszönt rám egy kislány majd mellette termet egy kisfiú aki szintén köszönt. Csak kikerekedet szemmel néztem, hogy sehol egy szülő és egyedül vannak.
-Sziasztok! Hol vannak a szüleitek?-kérdeztem fel vont szemöldökkel. Helyet foglaltak mellettem. Jobb oldalamon a kislány baloldalamon a kisfiú.
-Egy bácsi vigyázz ránk.-válaszolt a kislány mosolyogva.
-De mi elszaladtunk.-mondta a kisfiú.
-Hát ez nem volt szép.-válaszoltam halvány mosollyal az arcomon.
-Mi a néni neve?-kérdezet a kisfiú. Egyem meg, de aranyosak.
-Nem vagyok néni.-nevettem fel.- Tegezzetek nyugodtan. Zorah a nevem. És nektek?
-Nina Cox.
-Cody Cox. Veszel nekünk fagyit?-kérdezte a kisfiú miközben a fagyisal szemezett. Hogyis mondhatnék nekik nemet?
-Igen, de utána megkeressük azt aki vigyázz rátok.-mosolyogtam majd felálltunk és oda mentünk a fagyishoz.
Mosolyogva néztem ahogyan falják befele a hideg krémes gombócot.
-Nina! Cody!-kiáltott valaki utánunk. Megfordultam. Azt hittem rosszul láttok. Jeremy Renner szaladt felénk.
-Jézusom. Megijesztettetek! Többé ne kószáljatok el mellőlem!-szidta le a gyerekiket majd rám emelte a tekintetét.-Remélem nem csináltak semmi rosszat. Úgy látom kaptak fagyit. Itt az ára vegye el.-nyújtotta oda nekem a pénzt. Mosolyogva visszatoltam a kezében lévő összeget.
-Nem kell. Örömmel vettem nekik.
-Zorah nagyon aranyos.-mondta hirtelen Cody amire halkan felnevettem.
-Hé! Nem tegezzünk le csak úgy valakit.-förmedt rá Jeremy. Elég feszültnek tűnt.
-Ő engedte meg.-szólalt meg most halkan Nina.
-Jó. Menjünk, gyertek.-indult el lassan Jeremy.
-Mi Zoráhval akarunk maradni. -bújtak hozzám a kicsik.
-Jaj ne csináljátok ezt velem.-fogta a fejét.
-Figyeljetek.-guggoltam le hozzájuk. -Fogadjatok szót Jeremynek. Legalább a kedvemért.
-Rendben.-mondták egyszerre és megöleltek. Rá néztem a férfira akinek leeset, hogy felismertem. Elköszöntem tőlük és már mentem is utamra.

***
Már rég lement a nap én pedig be mentem az éjjel-nappali boltba. Venni akartam egy nagy adag jégkrémet és berakni egy romantikus filmet amit végig sirok jégkrémmel a számban. Megálltam az ital sornál. Nagyban elbambultam és véletlenül levertem egy üveg bort. Vártam, hogy nagy csörömpöléssel földet érjen és aztán darabokra hulljon. Nem történt meg. Félve néztem az irányába és láttam ahogy egy férfi tartsa a kezében az üveg bort ami a becsapódásra volt ítélve.
-Jobban kéne vigyáznia.-mondta és rám emelte a tekintetét. -Tessék.-nyújtotta felém.
-Köszönöm Jeremy.-vettem el tőle széles mosollyal.
-Tudja nem köszöntem meg a parkban, hogy nem engedte a gyerekeket még jobban elkóborolni. Úgyhogy köszönöm.-sorolta nekem miközben tovább sétálgattam a polcok között. -Zoráhnak hívják, igaz?
-Igen. Nagyon aranyosak a gyerekei.-mondtam direkt. Tudom, hogy nem a gyerekei, de muszáj voltam tőle hallani.
-Nem az enyémek. Egy barátom gyereki én csak vigyáztam rájuk.-állt elém. Furcsállva néztem rá.
-Ahan.-válaszoltam még mindig furcsállva. Nem ment el az utamból, hogy tovább tudjak menni. Nagyon közel állt hozzám szinte a mellkasunk majdnem összeért.
-Cody és Nina sokat beszélt magáról pedig alig ismerik magát.-mosolygot. Istenem, de édes a mosolya.
-Ühöm.-hümmögtem egy sort és egyből kikerültem amint meg láttam a jégkrémet. Nagyban nézegettem a választékot mikor újra mellettem termet.
-Tudja mit.-vette ki a kezemből a bort. Nem is vettem észre, hogy nem raktam vissza.-Át jöhetne hozzám.
Csak felhúztam az egyik szemöldökömet erre.
-Miért mennék át magához? Nem is ismerem. Lehet megakar ölni vagy valami ilyesmi. Kitudja.-húztam mosolyra a számat.
-Mint tudja színész vagyok nem pedig gyilkos vagy valami ilyesmi.-nevetett fel.-Na mit gondol?-lengedte meg előttem a bort.
-Legyen.-egyeztem végül bele.
-Remek jöjjön.-karolta át a derekam és magához húzott. Löktem egyet az oldalán mire értetlenül nézett rám.
-Még egy ilyen hirtelen mozdulat és szóba se állok magával.-jegyeztem meg dühösen, de azért mosolyogtam egy kicsit.
-Értettem, később tapi.-hadarta el miközben elindult.
-Mi?!-néztem utána, de mégis a nyomába eredtem.
-Csak vicceltem.
Legbelül mosolyogtam. Elég kitartóan kérlelt. És most Jeremy Rennerhöz megyek! Talán még sem leszek magányos.