Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Karácsony.(Peter Parker 2.)•

Peter üzenete után rendbe raktam magam és apának segítettem sütit meg egyéb, finom ételeket csinálni. Aztán mélyen a lelki világomba estem. Vajon tetszeni fog Peternek az amit én vettem, csináltattam neki? Kopogás hallatszott majd kinyílt az ajtóm.
-Apa.-néztem rá.
-Át megyünk Mayhez és Peterhez. Át adjuk az ajándékot utána jövünk haza. Rendben?-mosolyog rám.
-Rendben.-sóhajtottam. Talán ugyan úgy Peter sem tudott arról, hogy ma megyünk hozzájuk és valjuk be, apa és May igen megnézik egymást. Legalább az egyik családtagomnak sikerüljön egy Parker.
Kint nagyban esett a hó és emberek sétáltak az eget figyelve.
Peternek egy párnát vettem, amin hárman vagyunk. Peter, Ned és én. Izgatottan lépünk Parkerék ajtajához. Kopogunk majd pár perccel később ki is nyílik az ajtó.
-Fred! Veronica! Boldog Karácsonyt!-ujjong May egy kötényben. -Gyertek beljebb.-invitálbe minket. Beljebb menve megpillantom Petert az asztalnál ülve. Halkan köszön nekünk majd be áll kettőnk közé a csend.
-Peter, menjetek Ronnieval fel a szobába még kész nem leszek az ételel.-mondja May. Peter bólint utána rám nézz és elindul, én pedig követtem. A szobájában már jártam egyszer-kétszer mikor valamin ügyködtünk vagy Legóztunk hárman.
-Foglalj helyet.-mondja Peter zavartan. Át nyújtom az ajándékot majd leülök az ágyra.
-Boldog karácsonyt Peter.-villantok felé egy halvány mosolyt.
Kinyitja az ajándékot és semmit nem tudok leolvasni az arcáról, hogy tetszik-e neki vagy nem.
Rám néz és elmosolyodik.
-Köszönöm.-mondja mellém ülva majd elhelyezi a párnát az ágyán. -Ronnie a múltkorival kapcsolatban..
-Semmi baj Peter. Hozzá vagyok szokva az ilyennekhez, szóval ne törődj vele. -szakítottam félbe.
-De törődöm. Figyelj én észre sem vettem sőt, sejteni sem sejtettem, hogy ennyire...-meg akadt,mintha a megfelelő szót keresné.
-Nem foglalkozol velem?-kérdem mosolyogva.
-Igen.-vakarja meg a tarkóját. -Ezért is tisztázok veled ma, mindent.-nézz rám.-Két ajándékom van, szóval az egyiket megkapod most a másikat meg majd este.-vett elő egy dobozt. Ki nyitottam és egy vastag, kemény fedelű füzet, meg egy hozzá társuló toll van benne.
-Úgy tudom szeretsz írni.-mondta nevetve és kissé zavartan.
-Imádom! Köszönöm Peter!-mondtam és hirtelen megöleltem. Ami a furcsa, hogy nem tolt el, hanem még jobban magához szorítot. Elhúzódotam tőle és a földet kezdtem el bámulni.-Bocsi.-mondtam egy tincset a fülem mögé rejtve. Peter nem válaszolt csak közelebb ült, annyira, hogy a lábunk össze ér. Rá rakta a kezét a vállamra majd lassan lecsúztatta a derekamig és magához szorított.
Fejét nyakhajlatomba fúrta és úgy szorított magához.
-Baráti ölelés.-nevettem. A kérdést viszont azért tettem fel, hogy halljam mit mond rá.
-Mondhatni.-nevetett. Hát nem sokat...
-Gyertek mert kész a...ohh.-rontott be May, mi pedig azonnal eltávolodtunk egymástól.
-Megyünk.-dadogja Peter majd elindulunk. Miután el jöttünk Peterektől apuval elmentünk korcsolyázni aztán haza. Otthon befeküdtem az ágyba és írni kezdtem abba a füzetbe ami Peter adott. Jóval később az órámra néztem és sóhajtva állapítottam meg, hogy fel kell mennem a tetőre. Fel öltöztem majd kimásztam az ablakon utána pedig a létrán folytattam az utam. Hideg van nagyon és minden tele van hóval! Bosszankodtam még fel nem értem. A tetőn már Peter ott ült és amint meg látott fel segített.
-Szóval..mindjárt megfagyok szóval mutasd amit akartál.-makogom neki, úgy, hogy a hideg miatt a fogaim össze koccannak.
-Veronica..te kedvelsz engem?
-Persze, hisz barátok vagyunk.
-Nem.-nevet.-Nem úgy.-nézz rám mosolyogva. Döbbenet ül ki az arcomra, hogy honnan is tudhatja ezt. Aztán leesik.
-Ahj Ned!-emelem az ég felé a fejem. Még nem figyeltem Peterre közelebb jött és a két kezét a derekamra rakta. -Mit művelsz Peter?-nézzek rá.
-Nem tudom.-mondja majd lassan a száját az enyémre nyomja és lágyan megcsókolt. Mikor elválltunk csak csendben álltunk.-Veronica talán...
-Igen maradjunk barátok. Habár nem reméltem semmit.-szakítottam félbe.
-Azt akartam mondani, hogy megpróbálhatnánk.
-Mi? Most tényleg azt mondtad?-nézzek rá zavarodottan.
-Igen.-nevett és a nyakhajlatomba temeti a fejét. -Tényleg.-kapja rám a tekintetét. - A másik ajándék. -mondja és oda hozza dobozt. Lassan kinyitom és egy maszk van benne. Pókemberes maszk.
-Öhm..Peter.
-Várj.-mondja ki veszi majd felveszi a maszkot és lehúzza a pulcsiját ami alatt pókemberes ruha van rajta. Kinyújtja a kezét amiből hálót lő ki és magához húz vele. Rá nézzek és össze rakoma képet.
-Istenem. Te vagy..
-Igen.-veszi le a maszkot.
-Ezért nem volt időd és léptél le folyton.
-Részben.
-Peter. Örülök, hogy megpróbáljuk kettőnk közt ezt a dolgot, de ha emiatt a szuperhősös dolog miatt bajod esik, nem tudom mit csinálok.
-Nyugi Veronica. Egy épület is zúdult már rám és mégis élek. -mondja mosolyogva.
-Peter. Csak ígérd meg,hogy vigyázzol magadra.
-Ígérem.-mondja majd lassan megcsókol. Talán a legjobb Karácsonyom.