Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

Apák amikor randid van..1/3

Nem tudom kiemlékszik erre a félbehagyott sorozatra..hehe..sorry.

[Loki]

Egy parkban lévő pad háttámláján ülve lóbáltad le a lábad. Nagyot ásítva törölted meg a szemeid, sokkal unalmasabbnak ígérkezett ez a randi, mint gondoltad. Az apád mindenféle megjegyzést tett rád, amiért eljöttél, de mit sem foglalkozva vele csak visszvágtál neki, majd eljöttél otthonról. Nem is figyeltél a melletted ülőre, csak kifele néztél a fejedből, mikor is megláttál egy talpig feketébe öltözött alakot. Egyik szemöldököd felhúzva sóhajtottál egyet majd leszálltál a pad háttámlájáról és helyet foglaltál a partnered mellett.

– Huh? Mi az? – nézett rád meglepődve, hirtelen cselekedett miatt.

– Olyan sokat beszélsz. – közölted vele, majd egy ártatlan mosolyt küldtél felé, ő viszont kissé rosszul érezve magát, megfeszült melletted. – De már is orvosoljuk. – hajoltál közelebb az arcához és mikor fejét elakarta húzni, állánál fogva kicsit erősebben visszahúztad és ajkaira tapadtál. Miután elszakadtál ajkaitól, egyből a feketeségbe burkolózó alakot kerested, de sehol sem találtad.

Még egy kis ideig beszéltetek, ezután pedig haza indultál. Mikor beléptél senkit sem láttál, de ezután egyből megjelent a fekete hajú apád.

– Miért jöttél haza? Még a végén elkapok valami Midgárdi bacit. – húzta el a száját, ahogy kihúzták magát és úgy nézett le rád. Szemedet megforgattad, majd tudomást sem véve róla, elindultál a konyhába.

– Én is nagyon remélem, hogy elkapsz valamit. – vágtál vissza.

– Képes lennél összejönni egy halandóval? – gúnyosan elnevette magát. – Odin forog a sírjában.

Idegesen csettintettél a nyelveddel. 

– Miért? Kivel kéne együtt lennem? – húztad fel az egyik szemöldököd.

– Senkivel. – ült le az egyik székbe, keresztbe rakott lábakkal.

– Oh~. – néztél rá féloldalas mosollyal. – Drága apu félti egyetlen egy lányát?

–Ne hidd azt. – intett le. – Bármikor csinálok egy másik gyereket, azon ne múljon.

– Hát persze. – fordítottál hátat neki. – Akkor miért nem akarod, hogy legyen bárkim is?

– Egy isten leszármazottja vagy. Viselkedj is úgy. – húzta ki magát.

– Egy isten leszármazottja, mi? – fordultál vele szembe, majd egyik kezedet az állásra helyezve, néztél fel a mennyezetre. – Kellenek fehér paplanok, arany hajpántok, sok bor, férfi és nő. – homlokát ráncolva figyelt téged. – Nem? Akkor maradok ennél a gyereknél. – fogtad meg idő közben kitöltött italod, majd elindultál a szobádba.

– Nem lehetsz együtt egy Midgárdival. – szólt utánad erélyesebben.

– Dehogy is nem! – kiabáltad neki, ahogy az emeletre igyekeztél fel. – Az ágyban olyan, mint egy isten!

Loki hirtelen pattant fel a székből majd mérgesen fordult utánad.

– Gyere vissza, te szaros Midgárdi rajongó! – sietett fel utánad az emeletre, de a szobád ajatja kulcsra zárva állt, így apád sem tudott be jutni.

Most csak Lokiról hoztam. Természetesen nem felejtettem el, az ígért oc-s sztorit, csak még nem sikerült megírni. Bye-bye.