Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Deadpool•

Most nem tudtam nevet kitalálni, így vagy a tiéd ~(T/N)~ vagy amit szeretnél. ☺️

Az eső lassan kezdett el cseperegni amint a kocsimhoz sétáltam. Eléggé messze parkoltam, de rá érek. A távolban rendőrkocsi sziréna hallatszott, körülbelül öt percig majd el hallgatott. Vállat rántva fordultam be az egyik sikártorba. Egyáltalán nem féltem hisz nem volt sötét csak borús volt az ég. Fülhallgatómmal kizártam a külvilágot, főleg mikor a kedvenc számom következett. Zene ritmusára sétáltam és egy-két mondatnál elmosolyodtam. Egy kisebb zaj is keletkezet a zene alatt, de inkább morojlásnak hangzott. Egy kavics találta el a lábam amire össze vont szemöldökkel figyeltem, még egy el nem találta a könyököm. Hátra fordultam és ami ott várt látvány...
Szacskó kupac és egy nagy kuka között ült egy piros, fekete, véres, ruhás, maskarás ember egy láb híján, szó szerint. A jobb lába hiányzik, de úgy látszik ez őt nem zavarja. A fülhallgatót kiveszem, így vissza térve a valóságba..vagy nem?

-Te lány, nem akarsz segíteni?-kérdezi a maszk alatt. Hangja olyan vidám és humor teli hangstílusú, amit ilyen helyzetekben nem veszi hasznát.

-Ballábbal keltünk?-nevettem. Nem is értem miért hisz nincs meg az egyik lába! Olyan ismerős, mintha láttam volna már valahol. Le nézett a lábára majd vissza rám, vagyis gondolom rám , mert az a hülye maszk megzavarít.

-Ha, ha ez nagyon vicces. Segítesz vagy nem?-kérdezte keresztbe font karral.

-Nem ismerlek és amúgy is jobb dolgom van. De azért ez elég menő.-mutattam végig rajta. Rá mosolyogtam majd megfordultam, de tovább nem jutottam.

-Ne, várj! -sóhajtott.-Te vagy az egyetlen ember aki nem sikítva rohant el tőlem. Segíts kérlek! Meghálálom! Sokan mondják jó vagyok az ágyba, ha vissza nő a lábam akkor..

-Állj!-fordultam felé.-Ilyet ne...csak ne.

-Oké!-emelte fel a kezét.-Oké, de akkor segíts.
Tétovázva mégis oda mentem és leguggoltam mellé.

-Kapaszkodj.-mondtam majd át karolta a vállam, így társasággal indultam meg a kocsim felé. Kicsit sem bámultak meg minket..áhh..dehogy..szerintem aki meglátott minket,mind a rendőröket hívta.

-Tudod, van egy taxis barátom és..

-Pofa be.-szakítottam félbe. Az oka amiért ilyen ideges vagyok az az, hogy most esnek le a dolgok, hogy mi történt, hogy egy horror filmből szabadult ember ül mellettem, és ha jobban megnézzem egy csomó fegyverrel, na meg ne is beszéljünk a "szamuráj" kardokról a hátán.

-Ez csúnya volt.- tettete a szomorúságát.

-Nem kéne kórházba menned? Hisz hiányzik az egyik lábad.-mondtam megszorítva a kormányt.

-Nem. Pár óra, egy kis alvás és jobb lesz, mint a régi.-mondta vidáman. Majd megtámasztotta az ablakon a fejét, így engem nézve vagyis gondolom engem. Rá néztem majd vissza a köves útra, hátha abba hagyja a bámulást. Megint rá néztem, utána elkaptam a tekintettem végül mikor újra rá néztem, mérgemben megszólaltam.

-Mi van?!

-Mondták már, hogy fura a fejed mikor vezetsz?-kérdezte elmélyített hangon.

-Azt akarod, hogy kidobjalak a kocsiból?-kérdeztem mérgesen. Választ nem kapva vezettem tovább.

-Ahhhj!-vettete hátra a fejét egy kis idő után.

-Most mi bajod?-kérdeztem össze vont szemöldökkel.

-Arra menj!-ült fel rendesen hirtelen és majdnem orrba vágott ahogy mutatta az utat. Ijedtségemben egy ívelt kanyart vettembe, úgy hogy kis híján múlott, hogy belénk jöjjön az egyik fekete kocsis.