Marvel {Egypercesek} • 2018 - 2020 •

•Loki Laufeyson•

A tüdőm szinte össze van szorulva. A torkom mar ahogyan veszem a levegőt lihegve, lábaim elfáradtak és már ott tartanak, hogy fel adják a szolgálatot. Még mindig a nyomomban vannak valamiért megint. Nagyon kellek nekik és szerintem nem is a földről valók. Kinézetük rusnya, eltorzult arcúak és nem mellesleg kék a bőrük. A napokban most tűnnek fel harmadjára. Elsőnek csak egy jött el értem és én megöltem. Hogy hogy öltem meg? Még pár évvel ezelőtt eljött hozzám egy szőke hajú és vicces kinézetű férfi akitől két tőrt kaptam. Azóta kiderült, hogy ő Thor volt a Bosszúállóktól akik már több éve védik a földünket. A tőröket hamar megtanultam használni sőt könnyebben ment úgy, hogy rendőr vagyok és az egyik munkatársam nagyon értett ezekhez és megtanított használni őket. Másodjára ketten jöttek le értem. Mindkettőjükkel végeztem és kezdtem be parázni. Akinek elmeséltem mind hülyének néztek és vagy azt válaszolták, hogy ilyen nem létezik vagy azt, hogy én biztos nagyon szerethetem a skandináv mitológiát. Most jelenleg megint ketten követnek, de már kezdem azt érezni, hogy fel adom. Sokkal erősebbek, mint legutóbbiak és ha nem futok el simán végeznek velem. Pont az egyik sikátoron szaladtam át teljesen a kövesútra. Hajnali fél négy így úgy voltam vele, hogy biztos nem járkál senki sem az utcán. Hát tévedtem. A bosszúállók összes tagja ott volt és éppen egy holló fekete hajú férfival beszéltek amit én zavartam meg. Rám kapták a tekintetüket, de már csak arra lettem figyelmes, hogy a mellettem parkoló kocsiba ágaskodik egy jégcsap majd a felém iszonyat gyorsan közeledő rémekre. Elő vettem a tőröm és csak reménykedtem, hogy a sérült karomtól függetlenül megtudom védeni magam. Az egyik hamarabb oda ért hozzám és nagy nehezen leszúrtam még a másik is oda ért. Megfogta a torkom a jéghideg kezével, de közben hallottam egy kiabálást. Talán azt, hogy: ne!? Egy nagyot lendített a kezén én pedig az egyik kocsi szélvédőjén landoltam. Annyira fáj minden porcikám, annyira le vagyok fáradva, hogy abban a pillanatban küzdeni sem akartam. Levakartam magam a szélvédőről így négykézláb tartottam magam a betonon. Hallottam a kimért lépteit ahogy azoknak a hangja egyre jobban közeledik hozzám. Szétnéztem hol vannak a fegyvereim, de szomorúan konstatáltam, hogy azt már futva sem érném el. Felnéztem a kék idiótára aki rám nézett lefele. Amint nyújtotta felém fenyegetően a kezét egy nyíl fúródót át a fején. Megkönnyebbülve sóhajtottam amint láttam, hogy az élettelen test össze rogyik  az aszfaltra.   Kinyújtottam a lábam és a kocsinak döntöttem a hátam úgy figyeltem a Bosszúállókat akik értetlen fejjel néztek rám. Látam amint Barton leereszti az íját, gondolom ő ölte meg ezt a lényt. Thor szerintem felismert vagy csak benne van jó modor.
-Lissa?-kérdezte amint közelebb ért.
-Üdv Thor!-mondtam fájdalmasan.
-Miért üldöznek téged jégóriások?-kérsezet szemöldök ráncolva.
-Hogy mik?-néztem rá értetlenül mire ő vetett egy pillantást a kék, hallott lényre.-Ja.....nem tudom. Már ez a harmadik esett, hogy megtámadtak, de nem akarnak megölni csak elvinni valahova.-mondtam szenvedve mert már alig kaptam levegőt is. Thor arca eltorzult mérges volt és ideges.
-De jól vagy, úgye?-kérdezte a szakállát dörzsölve.
-Meg leszek.-néztem rá a kezemre majd vissza Thorra és rá mosolyogtam. Ő bólintott majd megindult a fekete hajú felé. Idegesen emelte rá a mutató ujját és nagyon mérgesnek látszott majd ott hagyta a férfit és a bosszúállókhoz ment. Valamit beszéltek majd Thor oda jött és felvett a karjába. Egy kis idő múlva a Bosszúálló búvóhelyén voltunk. Még ellátták a sebem végig éreztem a fekete hajú tekintetét magamon. Nagyon ismerős, de honnan? Mikor mindenki ki ment annyit mondva, hogy mindjárt jönnek, egyedül maradtam Thorral meg azzal a fekete hajúval.
-Mond el neki.-fordult hirtelen Thor a férfihoz.
-Nem.-válaszolta búnkon.
-Miért? Loki tudnia kell.-mondta Thor kissé idegesen. Loki..Loki..Loki.. meg van! Aki megtámadta New Yorkot még kisebb koromban. Förtelmes ez az ember.
-Mert nem kell, hogy tudjon róla meg amúgy is utálom.-felelte hátra dőlve a székében és maga előtt összefonta a karjait. Szóval utál, kedves. Egyszer sem látott, de utál. 
-Nem utálhatod hisz ő nem tehet róla.
-Nem zavar, hogy én is itt vagyok?-kérdeztem gúnyosan.
-Engem nagyon úgy hogy meg tennéd, hogy elmész?-nézett rám a fekete hajú.
-Miről van szó?-kérdeztem ügyet sem vetve a beszólásán. -Mit nem mond el? Miért utálsz?-nézetem rájuk.
-Azt akarod, hogy tudja?-kérdezte Loki Thortól. Ő csak egy aprót bólintót. Loki fel állt és fenyegetően jött felém.
-De nem így Loki!-kiáltott rá a szőkeség mikor Loki a kezét a homlokomhoz emelte.
Mintha beszippantott volna valamilyen más világ. Fájdalmat érzek nagyon nagy fájdalmat. Egy összetört szívet. Ez nem az én testem és nem is az én érzéseim. Olyan mintha lenne a mellkasomon egy nagy lyuk. A düh a bosszúvágy mind egyszerre játszódik le. Úgy érzem mintha most meg kéne ölnöm valakit akit gyűlölök és nagy baj csinált. Mintha őt okolnám ezekért az érzelmekért. Úgy látom mintha ez a régi Bosszúállók Torony lenne. Egy folyosón állok majd be megyek a fehér ajtón. Nem én irányítom a testem, de tuti hogy nem is az én testem. Közelebb sétálok az ágyhoz amin egy nő feküdt. Takarója véres volt, bőre sápadt, haja kócos, de az arca iszonyatosan hasonlított az enyémhez. 
Ki lehet ő? És kié lehet ez a test? Hogy kerültem ide? Meg hallottam egy gyerek sírást majd arra felé vettem az irányt. Elő vettem egy tőrt ami hasonlított az enyémhez. Oda álltam a picur mellé és leakartam szúrni?! Valamilyen érzés vissza tartott ettől, de még így is nagy volt a gyűlöletem iránta. Elraktam a tőrt majd a tükörhöz sétáltam és meg döbbenve figyeltem Loki összetört, megviselt arcát. Az ő fájdalmát érzem? Zihálva tértem vissza a valóságba kicsit össze kellett szednem magam.
-Kik voltak ők?-néztem Lokira.
-Én..-sétált arrébb.-..és te.-fordult felém.
-Én? És az a nő?-kérdeztem értetlenkedve.
-Te voltál a gyerek a nőt pedig kitalálod innen.-mondta kicsit megingót hangnemben.
-Az anyám?-mondtam, de nem válaszolt senki.-Nem ez hülyeség.-nevettem fel kínosan.
-Azt hiszed, hogy hülyéskedek?-kérdezte ridegebben és feszültebben.-Te voltál.-jött hozzám közel.-Te ölted meg! -kezdet el kiabálni.
-Loki!-szólt rá Thor, de ő csak leintette.
-Én mondtam, hogy nem kell az a gyerek mert csak bajt fog hozni. De ő megtartotta és ez lett belőle. Megölted! Aki mindenkinél fontosabb volt számomra megölted!-kezdet el kiabálni.
-Meg bosszulhatad volna. Mikor leakartál szúrni. Miért nem tetted? Az egész elmúlt éveket amiket az árvaházban töltöttem mindig azt mondogattam, hogy a szüleim biztos valamilyen olyan munkát végeztek ami mellett nem lehet gyereket nevelni. Erre te nekem most be akarod azt mesélni, hogy te vagy az apám? Ha tényleg te vagy akkor borzalmas szülő vagy egyben ember és megérdemelted, hogy az élet, így vágot vissza neked-sétáltam elé. -Te nem érdemled meg a szeretetet se a szerelmet és a boldogságot sem. Szörnyű egy alak vagy. Játszhatod a macsót az álarcodban, de mi marad ha leveszed az álarcot? -nevettem egyet. -Thor haza szeretnék menni.-néztem a szőkeségre aki csak bólintott.-Viszlát.....apa.-mondtam búnkon majd kimentem abból a helységből. Otthon vettem egy gyors fürdőt és szomorúan néztem, hogy már reggel fél 8 van. Megfürödtem és mivel ma nem dolgozok be mentem a szobámba ahol lehúztam a redőnyt teljesen, minden fényforrást kizártam és lefeküdtem. Mielőtt el aludtam volna lépteket hallottam a lakásban. Ki  mentem a szobámból, de mire kiértem a hang is csendben maradt. Hideg tárgyat éreztem meg a torkomnál ami nem más volt mint egy tőr.
-Meg kellett volna öljelek.-ismertem fel Loki hangját. -De nem ment.-vette el a tárgyat a torkomtól.
-Minek jöttél?-kérdeztem össze font karokkal.
-Nem tudom. Ma elmegyek és beszélek a jégóriásokkal, hogy hagyjanak békén.
-Oké.-feleltem egyhangúan. Loki megindult az ajtó felé ami előtt megállt nekem háttal.
-Úgyan úgy nézel ki mint ő. Gyönyörű.-mondta majd rám se nézve távozott. Nekem mosoly kúszót az arcomra hisz ez is valami. Vissza feküdtem majd mély álomba zuhantam.