A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

7.fejezet

Azt a naplót mit Draco vitt el az anyjának egy idegen juttatta vissza hozzá csak valaki ott hagyta az ajtója előtt.

Senki sem tudta,hogy halt meg még a szülei sem.
Az apja egy olyan átok miatt hallt meg ami azt idézte elő,hogyha a sötét nagyúr meghal ő is kövesse őt a másvilágra de soha senki nem találta meg a holttestét.
Dracot anyja rázta fel a gondolkodásból.
-Jól vagy fiam?-aggódott Az asszony.
Draco megrázta magát és ültében meggörnyedt.
-Igen csak gondolkodtam.-suttogta maga elé.
-Akkor kezdhetem?-mondta Narcissa.
Draco bólintott egyet.
Az asszony először oroszul olvasta majd lefordította ,hogy Draco is értse.
-----------------------------------------------------------
Aug.26:
A minisztériumi gyűlés után elnéztem egy mugli kocsmába inni valamit.
Egész nap mások problémáival foglalkozom de az enyémmel ki foglalkozik???
El vagyok keseredve,ma 3 éve halt a feleségem Bella.
És mikor teljesen összezuhantam volna megláttam öt.
A szőkeséget amint belép a bárba.
Csak reménykedtem,hogy ő nem egy mugli ahoz túl jóképű és áradt belőle a mágia.
Egész este beszélgettünk aztán megcsókolt.
Maga volt a megtestesül tökély.
-----------------------------------------------------------
Az asszony egy kicsit megállt.
-Nem is tudtam,hogy nős volt?-hebegte Narcissa meglepetten.
Draco megint a könnyeivel küszködött.
-Én sem tudtam!-mondta és a szája elé kapta a kezét ezzel vissza fojtva egy apró felmordulást.
Draco mély levegőt vett és lassan kifújta azt.
-Csak azt ne mondd,hogy család fő is volt?-hebegte az asszony.
-Nem nem hiszem...-suttogta Draco maga elé reménykedve abban,hogy igaza van és Nick nem voltak gyerekei.
Az anyja folytatta a napló felolvasást de csak egy egy bejegyzésen kívül csak az ő minden napjaik voltak megörökítve.
A nászútjukat taglaló bejegyzésnél az asszony elvörösödött.
-Azt hiszem ezt a részt átugorhatjuk!-sziszegte Draco majd elvette anyja kezéből a naplót és lapozott benne.
De szíve mélyén újra átélte azt az éjszakát aminek bár sosem lett volna vége...
Nem hitte,hogy rejlik benne még meglepetés.
Egy kis doboz volt a napló hátuljában elrejtve a lapok ki voltak vágva.
Draco felvette a kis dobozt és kinyitotta.
-Az eljegyzési gyűrűje...-mondta Draco majd megcsókolta a kis ékszert.
Felhúzta az ujjára.
A fény felé fordítva nézegette.
-Lassan ideje menned,Lucius nemsoká haza ér!-kérte fel távozásra a fiát.
Nem hiányzott egyikőjüknek sem a családi veszekedés.
-Köszönök mindent!-csókolta arcon az anyját majd de-hopponállt.

1 hónappal később:
-A franc essen bele!-káromkodta Draco a bagoly csőréből elvett levél láttán.
Be kellet mennie a Mágia ügyi minisztériumba.
El akarják árverezni a Holló bércet.
Draco bekönnyezett.
Az  igaz volt,hogy ő élt itt de Nick tulajdonában volt és mivel ő már nem élt így úgy tudták csak üresen áll.
Ugyanis ők ketten nem voltak hivatalosan házasok.
De még is azok ként gondoltak magukra.
Sajnos.
Hiába telt el egy hónap a dolgok mit sem változtak.
Minden maradt a régiben,ruhák a szekrényben a cipője a bejáratnál a parfümje a mosdóban.
Az illata az ágyneműn.
Draco azt várta mikor lép be az ajtón és kapja ölbe őt és sohasem engedi el többé.
Azóta sem találkozott Harryvel.
A másik férfi sem kereste őt.
Draco bepánikolt mikor be kellet mennie a tárgyaló terembe.
Félt,hogy minden kitudódik.
Akármennyire is szerette férjét a családját sem akarta ennél nagyobb szégyenbe hozni.
Így is a sötét nagyúr utáni időkben nem alakultak jól a család dolgai.
Mielőtt be ment volna a tárgyalásra valaki karon ragadta és egy közeli kis szobába vonszolta.
Draco már éppen pálcát ragadott volna.
-Draco nyugi!-csitította öt Harry.
-Mi a francot képzelsz magadról?-sziszegte Draco nagyon mérgesen.
Harry mélyen a szemébe nézett.
Dracot a másik pillantásától kirázta a hideg.
-Segíteni akarok!-szolt rá Harry mielőtt még Draco bemosna neki egyet.
-Ugyan miben?-mondta Draco megigazítva az öltönyét és a közeli karos székbe ült mert tudta nem fog sokáig talpon maradni az idegesétől.
Úgy festett mint valami gonosz.
Ezzel a gondolattal ö is eljátszott,hogy Draco meztelen felsőteste hozzáér a bársony kárpithoz.
Ö meg csak oda sétál...
-Hahó Potter!-lengette meg kezét Draco Harry kimeredt szemei előtt.
Harry pislogott párat.
-Mi van Harry csak nem elképzeltél pucéran?-incselkedett Draco.
Harry megmerevedett egy pillanatra,szinte érezte Draco furkálódó pillantását de igaz ami igaz pontosan ez történt.

-Azt akartam csak közölni,hogy sikerült elintéznem,hogy megtarthasd a házad!-suttogta Harry várva a mások reakcióját.
-Mi?Hogyan?-sírta el magát Draco.
Az a ház volt a minden az utolsó emléke a férjéről.
A gondolattól az ajak remegni kezdett.
Az élete.
Harry megköszörülte a torkát és eszébe jutott az az este mikor megcsókolta az alvó Dracot.
De gyorsan ki is rázta a fejéből a bűnös gondolatot.
-Ejnye Malfoly még ennyit sem tudsz?hisz én vagyok Harry Potter!-zenget Harry mintha beszédet mondana.
Dracon csak annyi ideje volt,hogy feldolgozza a mondatot.
Harry most az egyszer használta fel a hírnevét,hogy elérjen valami t az életben ez miatt kicsit bűntudata volt de lógott ennyivel azok után,hogy majdnem kihasználta a másik férfi kétségbe esését.
Önkéntelenül mint ha mágnes vonzotta volna Harry karjaiba vetette magát Draco.
Harry annyira meglepődött,hogy szólni sem bírt.
-Mi a ...-porbált beszélni Harry de Draco egy csókkal belé fojtotta a szót.
Aztán elcsattant még egy majd még egy.
-Most már elég!-szolt Harry Dracora.
Draco morcosan húzódott el Harry szájától.
-Figyelj most halt meg a férjed nem lenne ez így etikus!-próbálta tartani magát Harry.
Holott múltkor ő kívánta Dracot.
Pedig ö is tudta még egy csók és magáévá teszi a szöszit.
-Figyelj Nick is azt akarná,hogy legyek újra boldog.-suttogta Draco.-És ez nem azt jelenti,hogy elfejelem őt csak tudom azt akarnám én is,hogy legyen boldog nélkülem!-közölte Draco komoran Harryvel majd a vissza utasítástól felocsúdva faképnél hagyta a másikat most már másodszorra.
-Draco...-Szolt utána a másik de már nem hallotta.
Harry a szobában össze zuhant és szidta magát amiért nem mesél Draconak mi mindent talált Nickkel kapcsolatban.