A fájdalom virágai/𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /1.könyv/

3.fejezet

Draco mély levegőt véve felnézett és a mérges tekintettel néző Lucicussal találta szembe magát.
Anyja éppen akkor kezdett magához térni.
-Minek köszönhetem a látogatásodat apám?-köszörülte meg Draco a torkát.
Majd felsegítette anyját a földről.
Lucius sem válaszolt.
-Javaslom folytassuk a beszélgetést az ebédlőben.-Mondta monotonan majd kitessékelte őket a szobából.
Mikor becsukta utánuk az ajtót hatalmasat sóhajtott.
Ez nem hiányzott neki most igazán nem volt kedve a szüleivel bájcsevegni.
Később miután kitisztult a feje és felöltözött,rendbe szedte magát kiment a konyhába.
Apja már töltött magának egy pohár italt.
Anyja a kandalló mellet melegedett.
-Minek köszönhetem a látogatásotok?-kérdezte Draco majd leült az asztal főre és hívott magának egy italt.
-Ez miatt!-csapta az asztalra a tenyerét Lucius majd a reggelipróféta tegnapi számát tolta Draco elé.
Mikor Draco magához húzta az újságot a szeme könnybe lábadt.
Ez állt a címben.
"Draco Malfoy a Malfoy család örököse az aranyvérű,nem hajlandó házasodni,és rejtegeti a szeretőjét a világ elöl."

Volt hozzá csatolva egy fotó is ahol csak maga Draco tudta ki áll mögötte... Nick...

-Ki az a nő?Legalább aranyvérű?-horkantott fel Lucius.

Draco összeszedte magát és beszélni akart a kapcsolatukról Nickkel.
Anyja a vállára tette a kezét.
-Ki vele miért nem volt jó neked az a feleség jelölt akit mi szereztünk neked?-ezt Lucius már ordította és az asztalra csapta a kristály poharat.
Draco felállt és a háló szobából kihozta az esküvői fotókat és apja elé tolta.
-Ezért nem voltam hajlandó házasodni mert már férjnél voltam!-jelentette be büszkén Draco és az ujján levő karika gyűrűt mutatta fel bizonyítékként.
Lucius féktelem haragra gerjedt és még Narcissa sem tudta megfékezni a férjét.
-Hol van az a mocsok majd adok  én neki.!- ordította Lucius majd felpattant  és elkezdte át kutatni a lakást.
Draco mégsem próbálta megállítani apját esélye sem lett volna.
Miután Lucius megunta a keresést vissza leült a székbe és fiát kezdte bámulni.
-Hol van?-sziszegte a családfő.
Draco direkt húzta apja idegeit.
-Jaj  a FÉRJEM! Bocsi a nevében is elnézést kérek,de sajnos halott!-üvöltötte Draco apja arcába majd könnyekben tőrt ki és elrohant a szobájába.
Lucius arca lefagyott és csak bámult maga elé fia szavai hallatán.
-Ez nem lehet az én fiam!-süvített Lucius majd a kandallóhoz lépett és csak a zöld füst maradt utána.
Narcissa ilyen szempontból jó anya volt és valamilyen szinten egyet értett Luciussal de Draco akkor is a fia volt.
Kopogott a szoba ajtaján.
-Szabad!- nyöszörögte Draco majd meg sem fordult mikor anyja a szobába lépett kezében a fotóval.
-Sajnálom fiam!-tette a vállára a kezét.
-De ez öt nem hozza vissza!-sírta el magát Draco.
Anyja átkarolta.
-Mikor halt meg?-suttogta anyja kissé feszülten,hogy egyáltalán fel e merje tenni a kérdést.
-2 napja!-zokogott tovább Draco.

Anyja mélyet sóhajtott fia fájdalmán,talán ö volt az aki még így is szerette öt.

- Miért nem mondtad el nekünk?- sipogta az anyja szinte csak magának.

Draco az anyja kezében lévő fotóra mutatott.

- Szépek voltatok! Valahogy sejtettem,hogy van köztetek van valami mikor elutasítottad a leleendő menyasszonyodat.- Kuncogta a nő.

-Apám miatt nem mondtam ugyanis Nick nem volt...- suttogta Draco és a hangja elcsuklott és anyja bátorítólag megsimogatta a hátát.

- Nick nem volt aranyvérű!-bökte ki Draco zavarodottan.

Narsicca lélegzete elállt.

- Szeretettet?- tette fel anyja végül a nagy kérdést ezzel is tanúsítva azt,hogy ö nem megszállottja az aranyvérnek.

- Igen ez nem is volt kérdés!- mondta a férfi határozottan.

Még beszélgettek egy keveset majd  elköszöntek egymástól.

Miután anyja elköszönt tőle és haza ment Draconak már nem volt se ereje se kedve semmihez és senkihez.

Egyedül csak a  holnapi  vacsora miatt aggódott.